Ez a csoki nagyon ízlik a Dunakeszinek

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.

A Pest megyei első osztályban járunk, ennek a bajnokságnak egyik mérkőzésére néztem ki a mögöttünk hagyott hétvégén. A helyszín Csomád, a Fót és Veresegyház közötti kis falunak azonban rögtön két csapata is van: egyrészt a megyeháromban szereplő Csomád KSK, másrészt a megyei első osztályban vitézkedő Cso-Ki Sport.

A Cso-Ki rövidítése nem az édességet takarja: a Csomád és a Kisnémedi összevonásával jött létre a csapat 2015-ben, akkor egy évnyi megyeegy után megszűnt. Ezt követően 2019-től ismét Cso-Ki Sport néven fut az együttes, a magyarfutball.hu a Kisnémedi jogutódjának tekinti a csapatot, de a Cso-Ki címere a csomádi címer, a csapat pedig Csomádon játssza hazai mérkőzéseit. Érdekes a helyzet amúgy: 2014/2015-ben a Csomád KSK megnyerte a megyei másodosztályt, majd egyesült a megyei első osztályban szereplő Kisnémedivel. A közös csapat viszont a szezon végén megszűnt, onnan 2019-ig Kisnémedi néven a megyei egyben, Csomád KSK néven a megye háromban indultak csapatok, míg két éve ismét van Cso-Ki Csomádon, a falunak van még egy csapata, Kisnémedi futballszerető közönsége pedig hoppon maradt.

A Cso-Ki Sport neve a vájtfülű focikedvelőknek ismerős lehet, az együttes a Magyar Kupa legutóbbi kiírásában eljutott a főtábláig, ott a Hódmezővásárhely ellen esett ki. Komoly múltja amúgy egyik verzióban sincs a Csomádnak vagy a Kisnémedinek, a negyedosztálynál nem járt feljebb egyik falu csapata sem.

A Dunakeszi veretesebb múlttal rendelkezik, Alagi SC néven a két világháború között az akkori másodosztályban is szerepelt, de még 1999-ben is eljutott az NB III-ig, tehát országos bajnokságban is indulhatott, akkor már Dunakeszi Kinizsi néven. A főleg futsalról ismert nevét 2016-ban cserélte Városi SE Dunakeszire a klub, ezen a néven találjuk meg most is.

A Cso-Ki Sport–Dunkaeszi találkozót a Pest megyei első osztály 24. fordulójában rendezték, a hazaiaknak a 23., a vendégeknek a 20. meccse volt a szezonban. A koronavírus miatti kavaráson túl a Törtel kizárása miatt is borul a meccsszám, a harminc fordulóból álló bajnokságban 28 találkozót kell játszania a csapatoknak. A forduló előtt a Dunakeszi a 14., a Cso-Ki a hatodik helyen állt, sima hazai, gondolhatnánk - igaz, a cím ugye mást sejtet.

Csomádra biciklivel látogattam ki, ez közel harminc kilométer volt Óbudáról, így nem csoda, hogy nem értem ki kezdésre, igaz, nem is volt célom a pontosság. Végül az első félidő utolsó perceit a pálya falu felé eső kerítésétől néztem meg, majd a szünetben átmentem a domboldalra. Az első félidőben nem esett gól, abban a pár percben, amit láttam belőle, a hazai csapat volt aktívabb.

A szünetben már-már kétségbeesve tapasztaltam meg a vidéki lét legnagyobb hátrányát: egyetlen bolt sem volt nyitva Csomádon szombat délután. Viszont amikor lélekben már elfogadtam, hogy sör nélkül kell lehoznom ezt a félidőt, ám akkor láttam, hogy a Csomád látványos klubházának aljában van egy Lottózó-Büfé-Pizzéria multifunkcionális egység, ami elvitelre adott üveges sört. Kizárólag a Dreher által forgalmazott söröket lehetett kapni, sajnos a műfaj csúcsa, a Pilsner hiányzott a kínálatból, de az utóbbi években már a dreheres magyar Kozel is vállalható sör, azzal vonultam fel a dombra.

A kevésbé látványos irány a dombról fent, lent pedig a panoráma.

Tömegesen nem egy jó meccsnéző hely két kerítés között, de nyilván bementem volna, ha nincsenek a járványügyi korlátozások, nem akarnék potyázni. A domb tökéletes természetes lelátó, a falu és a víztorony látképe kiváló hátteret ad a pályának, élveztem a látványt.

Fentről azt is jól beláttam, hogy 15-20 néző jött össze a kerítés különböző pontjain, a jelenlévő polgárőrök természetesen nem piszkálták őket, rendőrt nem láttam. Ez így is van jól.

A második félidőben is a hazai csapat tűnt aktívabbnak, veszélyesebbnek, de néha a Dunakeszi is vezetett valamire való támadásokat. Az iramra nem lehetett panaszom, folyamatos játék zajlott a pályán, de azért nem volt hiány a feszültségből sem, főleg a bírót szidták sokat a játékosok - jobbára következmények nélkül. Sajátos módon hívta fel erre a figyelmet az egyik hazai játékos:

Miket mond spori, faszszájú, meg majom? Ez nem lap? Amúgy van sárgája, csak mondom!

Egy másik esetben a klasszikus, káromkodással tűzdelt felkérdezés után így nyugtatta az egyik hazai játékos a másikat: 

Hagyjad, ez egy bohóc.

Hát, nem mondanám, hogy nagy tiszteletnek örvendett a játékvezető, egyik-másik hiúbb spori csak úgy szórta volna a lapokat.

Nagy tömörülés a Dunakeszi szöglete előtt.

Közben ahogy telt az idő, megnéztem az összeállításokat is, hátha belebotlok valami ismerős névbe. Azt tudtam előre, hogy a korábbi válogatott, Lázár Pál a Cso-Ki játékosa, ő azonban nem volt a keretben. Nem úgy egy korábbi Kerület-játékos, Szkunc Vjacseszláv a túloldalon! Az ő nevét megjegyeztem, pedig nem húzott le sokat Óbudán, de tisztán emlékszem arra, hogy az eredményjelzőről tanulom a nevét, mert egyszerűen nem értettem, mit mondott a hangosbemondó.

Középen az itt éppen frissen beálló egykori óbudai játékos.

Szkunc be is állt, állítólag sérült volt, ezért nem kezdett. Lehet, hogy ő jelentette a különbséget, mindenesetre az egyre nyíltabbá váló találkozó 89. percében egy jobbról érkező beadást Veres gyönyörűen fejelt a léc alá (a felsőlécet érintve pattant be a labda a hálóba), ezzel a vezetést, és a győzelmet is megszerezte a Dunakeszi.

Persze nem egyből ért véget a találkozó, tényleg drámai küzdelem zajlott a ráadásban, a hazaiak kapusa is felment fejelni egy szögletnél. A dunakesziek konkrétan az egész hosszabbítást végig reklamálták, egyre trágárabb módon, de csak a kapusuk gyűjtött be egy sárgát időhúzásért.

A képen két kapus és 18 mezőnyjátékos.

A lefújás után - és persze a gól után közvetlenül is - nagy ünneplésbe kezdett a Dunakeszi, hiszen első győzelmét aratta a csapat 2021-ben. Sőt, ami ennél is érdekesebb, hogy ez volt a klub harmadik győzelme a kiírásban, és a teljesen reménytelen Százhalombatta mellett a Cso-Ki Sport ellen győzött kétszer a csapat - ősszel 5–4 lett ez a párosítás, az mondjuk látványosabb lehetett. Ezek után talán érthető ez a cím, hiszen tizenkettőből hat pontot a Cso-Ki ellen gyűjtött a Dunakeszi, vélhetően ezzel marad bent a csapat - már ha lesz egyáltalán kieső a kizárás után.

A lefújás után még egy közös csapatképre is összeállt a Dunakeszi, tényleg nagy győzelem volt ez számukra, sőt, mire leértem a biciklimhez a székház mellé, már kiszűrődött az ünnepi zene az öltözőből az utcára.