Talán sokaknak feltűnt, hogy a Kaposvári Rákóczi két év alatt két osztályt esik vissza, mindezt úgy, hogy előtte két év alatt jutott fel a harmadosztályból az elsőbe, ráadásul az NB III-ban is csak két szezont töltött el a csapat, ahová a megyei első osztályból jutott fel, egy NB II-es és egy NB I-es szezont követően.
Összegezve tehát: egy viszonylag nyugodt időszakot követően a Kaposvár nyolc év alatt négy osztályt járt meg, és ebben az időszakban mindössze egyszer fordult elő, hogy két egymást követő szezont ugyanabban az osztályban kezdett meg. Magyarul folyamatosan, egy kivétellel minden évben vagy feljutó, vagy kieső volt a Kraczi. Durva.
Bár nem ismerem a kaposvári szurkolók lélektanát, azt gondolom, nyugodtan nevezhetjük a somogyiak esetében "aranycsapatnak" a 2004-es gárdát. Az akkor az NB I-be feljutó együttesben ott volt Rajczi, Balajcza, Oláh Lóránt vagy Szakály Péter, míg később az NB I-ben itt mutatkozott be Nikolics, valamint Vaszke is itt lett ismert játékos, bár ő Békéscsabán kezdte a magyar élvonalbeli pályafutását. Szóval sokat köszönhet a magyar labdarúgás ennek a Kaposvárnak (a NABI-Kaposvári Rákóczinak), ami aztán a 2010-es évek közepén szétesett. Először az NB I-ből zúgott ki utolsó helyen a Rákóczi, majd az NB II-ből kizárták anyagi gondok miatt, így a 2015/2016-os szezont a Somogy megyei első osztályban töltötte a csapat.
Fotó: rakoczifc.hu
Bár volt olyan, amikor csak a negyedosztálynak megfelelő szinten szerepelt a Kaposvár, olyanra, hogy a megyeiben induljon a csapat, 1954-ben volt utoljára példa. Simán fel is jutott az NB III-ba a Rákóczi, ahol egy bronzérem után (akkor az újjáalakuló ETO lett a csoport bajnoka) 2018-ban bajnok lett, és jött az NB II., ahonnan ezüsttel az NB I-be vezetett a csapat útja. Ez az szezon dicstelen véget ért, a mai nappal pedig az is biztossá vált, hogy 2021-ben az NB II-ben sem tudott bennmaradni a Kaposvár.
Egészen elképesztő hullámzás ez, de ami a még durvább, hogy ez nem példátlan a Kaposvári Rákóczi életében, leszámítva a megyei kitérőt.
1986-ban az akkori harmadosztálynak számító Területi bajnokság Dráva csoportját nyerte meg a Kaposvár, aztán 1987-ben már az NB II. bajnoki címét ünnepelte a Rákóczi. 1988-ban azonban nem jött össze az első osztályban való megragadás, utolsó helyen esett ki a csapat, hogy aztán 1989-ben az NB II-ben se tudjon bennmaradni: a 14. hely kiesést jelentett, így a rendszerváltozás utáni éveket az NB III-ban töltötte a csapat.
Úgy látszik, Kaposváron nem szokatlan, hogy két osztály helyett három között liftezik az együttes.
Az idei szezonra áttérve: sajnálom a Kaposvárt, és nem csak azért, mert jó lett volna oda a Kerülettel menni az NB II-ben. A koronavírus miatt például a "somogyi El Classico" sem volt az igazi, erre is minimum egy évet kell majd várni - ha egyáltalán akkor majd összejön, idén eléggé rezgett a léc a Siófoknak. Egyébként is, Kaposváron legalább van szurkolói élet: amíg egy Csákvár vagy Gyirmót az NB II-ben, egy Felcsút, Kisvárda vagy Mezőkövesd pedig az NB I-ben rontja a levegőt, addig a Kaposvárnak legalább az NB II. kijárna.
Kíváncsi vagyok arra, hogy folytatódik-e a Kraczi osztályok között utazása. A Kerület nélkül sem lesz rossz amúgy a Nyugati csoport az NB III-ban: Kaposvár, Nagykanizsa, Veszprém, Sopron, Tatabánya és persze a feljutás várományosa, a Mosonmagyaróvár. Igazi fellegvárak, és ha ezek közül több helyen is lesz pénz, akkor bizony nagy harc lesz a bajnoki címért!
Az NB II-ből amúgy egy forduló maradt hátra - a DEAC mellett a Kaposvár és a Kazincbarcika esett ki, a feljutás még nem dőlt el, a Loki, Vasas, Gyirmót hármasból megy fel kettő. Remélem az első kettő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.