Mi újság a budapesti bajnokságokban?

Egy BLSZ III-as bajnokin értesültem a budapesti bajnokságok átszervezéséről, és mivel annyira nagy híre nem ment ennek, ezért épp itt az ideje átvenni a változásokat - mindezt persze egy meccsbeszámoló keretében, a magyar klubfutball egyik kultikus helyszíne mellett.

Bár júniusra papíron az alsóbb osztályok küzdelmei is befejeződtek, a koronavírus miatti halasztgatások következtében még bőven találni meccseket a BLSZ II-ben és onnan lefelé - ahogy persze a megyei alsóbb ligákban is, de a negyedosztálynak már mindenhol vége, ott már az osztályozókat vívják az NB III-ért.

Szóval június első hétvégéjére még nem okozott nagy kihívást találni valami érdekesebb budapesti találkozót. Több alternatíva is felmerült: legelőször Csepelre, a CSHC pályájára akartam menni, de közben azt a meccset nem rendezték meg, nem állt ki az ellenfél. Felmerült Újpalotán a Testvériség-pálya is, de ott már csak a második csapat játszott, így végül az Inter CDF–Csepel UP lett a befutó, a BKV sporttelepén.

Az Inter CDF jól ismert klub a budapesti alsóbb ligákban, korábban az BLSZ I-ben szerepelt, ismertségét pedig növeli, hogy jórészt külföldiekből, jellemzően színesbőrű játékosokból álló csapatról van szó. Ellenfelük, a Csepel UP a csepeli önkormányzat által pár éve alapított klub, és bár színei kísértetiesen hasonlítanak a Csepel SC színeihez, nem, hogy baráti viszony nincs a két klub között, hanem inkább politikai csatározások jellemzőek közöttük - igaz, mostanra már sikerült áthidalni azt a problémát, hogy a Csepel SC nem fideszes kézben volt.

A találkozóra persze nem értem ki pontosan, de az első félidő végén még pont láttam egy csepeli gólt - mint később kiderült, azzal lett 0–2 az állás. A meccset a BKV egyik műfüves pályáján rendezték, így sajnos a főlelátó alatti büfé is zárva volt, illetve eleve hátul lehetett bejutni a sporttelepre. Mire elértem volna a haveromat, hogy hozzon sört a Ne tovább-ból, már megérkezett - ez azért fontos, mert a műanyagpohárba csapolt Krušovicével már a második játékrészre értünk vissza, addigra pedig már 1–2 volt az állás.

Gólöröm a rövid felsőbe lőtt labda után az első félidő végén. Viszonylag mérsékelt volt a vendégek öröme, pedig a második játékrész ennél sokkal szomorúbbra sikerült számukra.

Nagyjából 10-15 ember volt kíváncsi találkozóra, mellettünk ketten portugálul beszélték végig a meccset. Ez úgy derült ki, hogy éppen találgattuk, mi lehet ez az ismeretlen nyelv: nem angol, nem francia, nem spanyol - soroltuk. Utóbbin kicsit felháborodtak a vélhetően szintén futballista nézők, majd megbeszéltük velük, hogy brazilok, és portugálul folyt a társalgás.

A többiek a Csepel UP-nak szurkoltak (egy kishölgyet kivéve), és bár akadt egy-két keményebb beszólás, a körülményekhez képest szinte semmiség volt az egész. Ez volt a harmadik meccse az Inter CDF-nek, amin megfordultam, első ízben nem hallottam rasszista beszólásokat.

Pedig éppenséggel lett volna oka a feszültségre a csepelieknek: a második játékrészben összesen négy gólt kaptak (hármat láttam is ezekből), és 4–2-re kikaptak az Intertől. Viszont nem volt tétje a találkozónak a vendégek számára: az már biztos volt, hogy a Csepel UP a dobogón végez és ezzel feljut - két év alatt két osztályt lépve előre. Az Inter győzelmével viszont nagy lépést tett afelé, hogy legjobb ötödikként felkerüljön a BLSZ II-be.

S akkor itt érjünk át az átszervezésre:

A következő idényben a BLSZ I. osztályában továbbra is 16 csapat szerepel, viszont a BLSZ II-ben 16 helyett 28 fog, és ezzel két csoport lesz a budapesti másodosztályban. A BLSZ III-ban a jelenlegi 41 helyett szintén 28 csapat lesz, így a három csoportból csak kettő marad meg. A BLSZ IV-ben az indulók számától függ a csoportok száma, vélhetően lesz négy csoport jövőre is.

Az NB III-ból két budapesti klub esett ki (BKV, THSE), míg a Kelen feljutott osztályozó nélkül. A BLSZ II-ből az első két helyezett (a sorrend még változhat, de a PSK és a MUN lesz a két feljutó) jut fel, míg a BLSZ I. utolsó három csapata esik ki: az Ikarus, a RAFC és a Közterület. Érdekesség, hogy milyen láncreakciók vannak ezen a szinten: ha például a Kelen nem jutott volna fel osztályozón, akkor a Csep-Gól is kiesett volna a BLSZ I-ből, sőt, ha mondjuk az Újpest II a végén nem vívja ki a bennmaradást a harmadosztályban, akkor nagy bánatomra bizony a Gázgyár is kiesett volna - nagyon sok felé kell figyelnie azoknak, akik a blaszban szoktak számolgatni, és akkor arról még nem is beszéltem, mi lett volna, ha az MTK inkább itt indítja el a tartalékcsapatát.

Bár a BKV közel száz év után kiesett a profi ligákból, attól még a magyar klubfutball történelme nem mesélhető el e lelátó nélkül. Valódi történelmi helyszín, és örülök, hogy végre láthattam ebből a szögből is.

A BLSZ II-be tizenhárman jutnak fel: a három csoport első négy helyezettje és a legjobb ötödik. Két probléma van ezzel: a harmadik csoportban a II. kerületi UFC és az MLTC második csapata is feljutó, ráadásul a második csoportban eggyel kevesebb csapat van, ezért százalékosan kell számolni a legjobb ötödiket. A szabály szerint a következő helyezett jön a tabellán, ha valaki nem juthat fel, de így a harmadik csoportban a jelenleg hatodik BEAC lenne a feljutó, és a hetedik BAK a "legjobb ötödik". Nem tudom, hogy ez tényleg így lesz-e, mindenesetre az Internek ezzel a győzelemmel jó esélye nyílt a feljutásra, igaz, még a 33 FC elleni pótolt meccs akár egyben az ötödik helyről is dönthet. Nem egyszerű ez, na, egyben nagy örömmel fogadnám, ha valaki meg tudná nekem írni a BLSZ II jövő évi mezőnyét!

Visszatérve a szombati futballkalandhoz: sikerült összehaverkodnunk egy óbudai Csepel-szurkolóval, aki egyrészt a női kézilabda szépségeiről is mesélt nekünk, másrészt a bajnokságok átszervezését és a csepeli csapatok szövevényes helyzetét is átbeszéltük vele a Ne tovább-ban - sajnos a szünetben még ott ülő Honti József mester már közben távozott, így az esetleges újbóli dorogi szerepvállalásáról csak az asztaltársasága mesélt pár szót.