A válogatott szünet miatt ezen a hétvégén csak az NB III-ban, és attól lefelé rendeztek bajnoki mérkőzéseket. Budapesten egyértelműen a Fővárosi Vízművek–Csepel találkozó tűnt a legérdekesebb programnak, ami a vendégek számára egyben a bajnoki rajt is volt a Magyar Kupában való érdekeltség miatt.

A Vízművek pályáján eddig egyszer jártam, még abban a szezonban, amikor az FFC utoljára szerepelt a BLSZ I-ben - annyira nem volt szerencsém, hogy éppen akkor pontot tudott szerezni az akkor tökutolsó szurkolói Fradi. Azóta többször is felmerült, hogy kinézek ide - főleg, hogy közben ultracsoport is alakult a Vízműnél -, de ilyen-olyan okokból egészen most szombatig ez kimaradt. Most tényleg nem volt értelmes alternatívája a Vízmű–Csepelnek, ráadásul szurkolói szempontból is érdekesnek ígérkezett a meccs.

Maga a pálya is egy fontos helyszín a magyar labdarúgásban: a Vasas Izzó az NB II-ben is szerepelt itt az ötvenes években, míg a kétezres években a magyar válogatott is használta edzőpályaként ezt a létesítményt.

Egy kicsit csalódnom kellett a lelátói aktivitásban: annak még megörültem, hogy a 7. perc körül beesve nem maradtam le semmiről, ugyanis a csepeli ultrák is éppen akkor vonultak be a Váci út felől a sporttelepre. Az viszont meglepett, hogy a Vízművek részéről semmi nem volt, se szervezett szurkolás, se drapik - őszintén szólva nem tudom, mi van ennek a hátterében (talán a REAC-cal mentek a Pénzügyre?), mindenesetre én ha Vízmű-ultra lennék, direkt készültem is volna a Csepel, mint a BLSZ legkomolyabb tábora ellen.

Itt még nem érkezett meg minden csepeli.

Mire a csepeliek elfoglalták a helyüket, a csapatuk meg is szerezte a vezetést - óriási szerencsém volt azzal, hogy elcsíptem a gólt, talán az első támadás volt, amit láttam, éppen csak megérkeztem, a többiek összeszedése előtt álltam még, át sem mentem a lelátó oldalára.

Kicsit meglepődtem azon, hogy ezúttal volt működő büfé a sporttelepen, korábban a tollasosok büféjében lehetett venni sört - vagy kintről is be lehet vinni, ezúttal ezzel a módszerrel éltem, ez volt a biztos. 

Itt már teljes a létszám, zajlik a zászlóbontás.

Később persze már a lelátó mellől figyeltük az eseményeket, és hallgattuk a csepeliek ismert, és új nótáit is. Utóbbiak közül kiemelkedik egy olyan, ami szerintem a 2000-es évek első fele óta a legjobb, legviccesebb szurkolói dal, Gigi D'Agostino jól ismert remekművének dallamára énekelték a következőt:

"Where are you from? -  I'm from Csepel* 
-Jézusom, bazmeg, én is onnan jöttem!"

(mint kiderült, az Japan, azaz Dzsepen, de direkt félreérthetően, ugyanis egy valós félrehallás alapján született a dal.)

Egyszerűen csodálatos, imádom. Közben amúgy már 0–2 volt az állás, egy nagyon sima támadás után duplázta meg előnyét a Csepel, a szünetig akár tovább is növelhették volna az előnyt a vendégek, de ez nem jött össze. A játék képe alapján nem jutott eszünkbe Csank János intelme arról, mennyire veszélyes eredmény a 2-0-ás előny, pedig!

Fontos momentum volt ez a büntető.

Fordulás után összeszedte magát a Vízmű, bár ez veszélyes támadásokban a 70. percig annyira nem mutatkozott meg. Akkor egy tizenegyesből (fene se tudja, mennyire volt jogos, de nem tiltakoztak nagyon a csepeliek az ítélet ellen, ami azért beszédes) szépített a hazai csapat, majd pár perccel később egy kis kavarodás után összejött az egyenlítés. A 79. percben aztán a vezetést is megszerezhette volna a Vízmű, de a hazai támadó pár méterről, a vert helyzetben lévő kapus fölött a felsőlécet találta el. 

Büszke lehet fiaira a kicsit megemberesedő, az öltönyt elhagyó Mészöly Géza.

Az utolsó tíz percre ismét összekapta magát a Csepel, több helyzetig eljutottak a vendégek, újabb gól azonban nem született - 2–2 lett a vége, egyértelműen a Vízművek örülhetett ennek az eredménynek, elszórakozta előnyét a Csepel. Nehéz dolga lesz így a visszajutást illetően a csapatnak, a Pénzügyőr ugyanis villámrajtot vett.

Komolyabb csetepaté nem volt a lelátón, egy szórakoztatóbb összeszólalkozás volt csak még a második félidő elején, de a legkomolyabb sértés kábé az volt, hogy a csepeli srác napszemüveget viselt úgy, hogy már árnyékban állt.

Szép jelenet a végén.

Bár az utolsó percekben sokat morogtak a csepeli szurkolók, a végén odamentek eléjük a játékosok, a kölcsönös taps mellett pedig egy dalt is elénekeltek - nagyon kevés helyen talál egymásra ennyire a szurkolótábor és a csapat, ez bizony irigylésre méltó Csepelen!