Egy dolog a közelmúlt, és egy dolog a történelem. Minden tiszteletem a Budafoké, de azért mégiscsak a III. kerületi TVE Buda legjobb csapata!

Lehet ezen vitatkozni, fel lehet hozni az elmúlt húsz évet. Igen, a BMTE tavaly fent volt az NB I-ben, augusztusban ráadásul gálázva nyert Óbudán. Ez tény, ha csak ennyi döntene a kérdésben, akkor egyértelműen a Budafok lenne a budai oldal legjobb csapata. Csak, hát ugye van történelem is, abban meg a Kerület a jobb - több NB I-es szezon meg egy kupagyőzelem. Jó-jó, de a jelen! Hát igen, a jelen pedig az, hogy a vasárnapi sima győzelmével a Kerület bizony előzi a Budafokot, így egy most vételezett pillanatképpel is a Kerületke számít a legjobb budai csapatnak!

Hosszú út vezetett idáig. Persze mindenki tudja, hogy az NB III-ból feljutva az NB II-ben először jó nagy pofonok várnak a csapatra. Oké, a Kecskemét erre rácáfolt, de a Kerület számára igencsak döcögősen indult 21 év után a másodosztály. De csak sikerült belerázódni, olyannyira, hogy azt a Budafokot előzhettük meg egy vasárnapi győzelemmel, ami minimum egy városi terepjáró sötétített üveges ablakából nézett le Óbudára a bajnokság első fordulójában, amikor mindenfajta megerőltetés nélkül 4–0-ra nyert a Hévízi úton. Nincs ezen mit sem szégyellni, sem vitatni, ez történt. Azóta viszont sok víz folyt le azon a Dunán, amin át sem kellett lépni a Kerület utolsó idei idegenbeli meccséért.

A kötelező - és kiváló - csoportképhez hozzátartozik, hogy a villamos már nagyon menni akart.

A bajnokság fele után kieső helyen állt a TVE, ez viszont nem jelentette azt, hogy a téli szünetben is ez lesz a helyzet. Hátra volt még a 20. forduló, a tavaszi szezon előrehozott első köre, amit Budafokon kellett megvívni. Kellemes helyzet ez Óbudán: utazni is kell, meg nem is. Nem kell elhagyni a városhatárt, a Dunán sem kell átkelni, mégis egy órát kell utazni a meccsért. Az első fordulóban még nem gondoltam volna, hogy ilyet írhatok majd decemberben, de a Budafok legyőzésével a Kerület nemcsak a legjobb budai csapat címét nyerhette el a Budafok megelőzésével, hanem a bennmaradó helyen való telelés csodálatos érzését is megadhatta nekünk.

Ezek után adja magát, hogy voltunk vagy ötvenen a vendégben, igaz, a villamosos túrát csak tízen vállaltuk be: a 41-es villamos Óbudáról átszállás nélkül visz el a Budafoki elágazás nevű megállóig, ahol egy kiváló egység, a Két Megálló presszó várja a fáradt vándorokat. A csapolt Ászok és Kőbányai nem hangzik jól, ám a hűtőben még a dobozos Pilsnernél sem áll meg a kínálat: a Szent Andrási Sörfőzde szortimentjének öt-hat söre is kapható a helyen, az Ogre volt a legnépszerűbb körünkben.

Miután már sikerült összebarátkozni a helyi erőkkel, az utazás egyik szervezőjeként kénytelen voltam mindenkit felterelni a 12:11-kor érkező 47-es villamosra: ez ugyan nem ment zökkenőmentesen, de végül senki nem maradt le, így negyed egyre meg is érkeztünk a Városház térre, ahonnan laza 1,2 kilométer séta a budafoki pálya - kár, hogy annak nagy részét felfelé kell megtenni. Azért ezt az akadályt sikerült legyűrni, a pályára beérve pedig meglepődve láttam, hogy alig volt kíváncsi valaki a hazaiak közül a meccsre. A budafoki tábor sem volt jelen teljes létszámban, így - bár nem voltam semleges részen ennek megítéléséhez - minimum felvettük velük a versenyt, de szerintem sikerült hangosabbnak lenni.

A belépő egy ezres volt, a sör pedig 650 forint - ezért legalább kukoricamentes csapolt Drehert kapni, ami egészen korrekt sör. Igaz, a 38. percben - amikor a szünetbeli rohamot megelőzve mentem el sörért - az utolsó korsót csapolta ki nekem a büfés, ám végül óriási ováció közepette a szünetben megérkezett plusz egy hordó, így a második félidőre is jutott sör mindenkinek.

A félidőben már egygólos előny birtokában szórakozhattunk a sörszállítmányon, ugyanis Horváth Olivér góljával vezetett a Kerületke. Bár láttam a jobboldalon felfejlődő akciót, igazából nem tudom, pontosan hogy esett a gól, de ez nem is zavar - úgy vezettünk, hogy a Budafoknak már az első percben volt egy ziccere, majd mezőnyfölényben játszott a hazai csapat a gólig.

Ez az állás tökéletes volt, pont elég, azonban a srácok nem így gondolták - védekezés helyett gyors akciókkal, kontrákkal veszélyeztetett a Kerület, míg a Budafoknak olyan igazán nagy ziccere a második játékrészben nem volt - persze Balázs nem unatkozott a kapuban. Rabatin a 62. percben megduplázta az óbudai előnyt egy szöglet után, ezzel már 0–2 volt az állás - ekkor ugyan csak páran merték kimondani, hogy meglesz a meccs, de látva a Budafok formáját és játékát, nem volt ebben a kijelentésben nagy kockázat.

A vége 3–0 lett ide, Remili is betalált, aki az utolsó két meccséért abszolút megérdemli a dicséretet - kérdés persze, hogy 17 fordulón át miért nem volt kedve játszani, de igazából ha végén bent tart minket, akkor engem ez nem fog érdekelni. Ezzel a győzelemmel a Kerületke végül a 15. helyen telel - a többi meccsen szinte minden tökéletesen alakult, egyedül a Békéscsaba győzelme nem jött jól a viharsarki derbin, de ez egy túlélhető probléma. Ami nagyon fontos, hogy helyezéseket tekintve bőven, pontszámot nézve éppencsak, de a vonal felett tölti a téli szünetet a csapat. A szezon előtt ennél többet szerintem senki nem várhatott!

A budafoki túra tökéletesre sikerült, az őszi szezon pedig így a végére szintén elég jó lett. Hazai pályán a Békéscsaba elleni siker volt a csúcs, de idegenben Budafok mellett Pécsen, Miskolcon és a Vasas ellen is megmutatta a csapat, hogy a III. kerületi TVE helye az NB II-ben van. Voltak persze kilátástalan, borzalmas meccsek, de ezek többsége a szezon elejére datálódik, ami betudható az NB III és az NB II közti különbségnek - ami azért lássuk be, nem kicsi. Ha ezt vesszük alapul, akkor tavasszal bőven jó esélyekkel indulunk a bennmaradásért, de elég kemény menet lesz ez, szükség lesz még bravúrokra - vagy szigorúan hozni kell minden meccset a most mögöttünk álló csapatok ellen. Jó érzés és fontos leírni, hogy nincs olyan mutató, amiben a Kerület lenne a legrosszabb a szünet idején: hatan is kevesebbszer nyertek, a Kécske több gólt kapott és többször szenvedett vereséget, a Szolnok kevesebb gólt szerzett.

A Tiszakécske feltámadása viszont megmutatta, hogy senkit nem írhatunk majd le, a mezőny pedig nagyon sűrű - a 19. és a 13. hely között kettő pont a különbség, azaz óriási verseny lesz a kiesés elkerüléséért. S akkor azt csak halkan teszem hozzá, hogy szerintem az első hat-nyolc csapatot leszámítva simán alászállhat még bárki a mezőny első feléből is, szóval ember legyen a talpán, aki most megtippeli mind a három kiesőt!

Azt hiszem, minden óbudai számára csodás karácsonyi ajándék, hogy most január végéig nem kell aggódni a kiesés miatt, ráadásul nemcsak a múlt, hanem a jelen alapján is a Kerületke a legjobb budai csapat. Persze ezt mi a szívünk mélyén eddig is tudtuk..

Mellesleg ez a 15. hely a legjobb helyezés eddig a szezonban, még a negyedik fordulóban, a tiszakécskei siker után volt meg ugyanaz a helyezés, előrébb egyszer sem álltunk a tabellán. Mondanám, hogy most fújják le a korona miatt, de jobban örülnék neki, ha sikerülne kivívni a bennmaradást tavasszal. Látva a csapat decemberi formáját, ez sikerülni is fog!