Újabb értékes pontot szerzett a Kerület, igaz, a következő meccs fogja igazán beárazni a 2022-ben eddig szerzett két pontot. Ez a forduló viszont sajnos nem a pályán látottakról marad emlékezetes.

Dorogra látogatott a III. kerületi TVE az NB II. 22. fordulójában. Ősszel (azaz még nyáron) nagy szerencsével tudott nyerni a Dorog Óbudán, a Kerület akkor még nulla ponttal állt, az első óbudai gól azon a meccsen született meg a szezonban. Azóta a Dorog középcsapat lett, képesek megfogni bárkit, de az sem olyan nagy meglepetés, hogy az első 2022-es bajnokin a kiesés elől menekülő Békéscsaba ellen beleszaladtak a késbe. A tabella szerint persze sima hazait lehetett várni a Dorog–Kerületen, de kíváncsi vagyok, ki mert erre fogadni - én például X2-t vártam, az végülis bejött, remélem a Faház Sörözőben megfogadták a tanácsom,

Meglepően sok, nso-s túlzással közel száz (olyan 70-80) óbudai szurkoló jött össze a vendégben, ennek a negyede, körülbelül húsz ember ment egy vonattal - előtte Aquincumnál az említett Faházban alapoztunk, ahol többek között Rizmájer is volt csapon.

Dorogon a szokásosnak mondható ezres volt a beugró, ezért cserébe megnézhettük, hogyan újították fel a stadiont: elkészült a világítás, új rötyölde épült, a büfé bódéját pedig lefestették. Maga a lelátó maradt ugyanaz, ami volt három éve is a kupában - igazi oldschool stadion, szeretem.

Jó hangulatban kezdődött a meccs, bár sokkal nagyobb potenciál volt a vendégben: a létszámhoz képest kevesen szurkoltunk, és nem is igazán egységesen, így a két kerítéssel mellettünk álló dorogi szektor hangosabb volt, jobban szólt. Ennek ellenére az első percekben biztató képet mutatott a játék, aztán persze a félidő közepén a Dorog szerzett vezetést - a gólt nem láttam, éppen azt tárgyaltuk, hogy milyen sört kérek a büféből. Amúgy Krušovicét ittam 550-ért, bár ez csak dobozos kiszerelésben volt kapható, a magyar stadionokban ez így is egy korrekt dolog. Amúgy az az Oldal szerezte a gólt, aki már a második percben megsérült, és percekig ápolták is.

Az első félidő második felében gyengén muzsikált a Kerület, szerencsére a Dorog nem szerzett újabb gólt, így azért lehetett bizakodni, mert éppenséggel a hazaiak sem gáláztak.

A második játékrészre feljavult a Kerület, ennek ellenére kicsit a semmiből jött az egyenlítés - csak azt láttam, hogy balról érkező labda után valaki a hálóba fejelt és 1–1-re módosult az állás - a hangosbemondó tévesen Rabatint adta meg gólszerzőként, de Sili Luka köszönt be az 57. percben - egyébként Raba beadásából.

Az utolsó fél óra egyértelmű óbudai fölényt hozott, több helyzetet is kialakított a csapat, de a dorogi kapus védéseivel maradt az 1–1-es állás a végéig. Nem rossz eredmény ez, azért a Szeged és a Dorog ellen is pontot szerezni szép munka, ugyanakkor ez a két iksz akkor lesz igazán értékes, ha a következő fordulóban sikerül megverni a Tiszakécskét - akkor egy időre fellélegezhet a Kerület, de ha nem sikerül nyerni, akkor továbbra is hétről hétre fog élni a csapat.

Ideális esetben itt véget érne a poszt, de sajnos - ahogy a cím második fele is mutatja - még másról is kell írnom. Az talán ismert, hogy a Dorog és a Kerület szurkolóinak viszonya nem a legjobb, bár ez igazából pár emberre vonatkozik - én például a meccs után a vonat felé sétálva pár Kerület-szurkoló társaságában két dorogival értekeztem arról, hogy igazságos döntetlen született, de a végén a dorogi kapus is kellett ahhoz, hogy ne nyerjünk. Alig, hogy ezt a gondolatmenetet végig vittük, azt láttam, hogy az aluljáró előtt verekedés zajlik. Mire felfogtam, mi történik, a rendőrök már szétválasztották a feleket. Mint kiderült, az aluljáróból, lesből támadt pár hazai ultra az elsőként odaérő óbudaiakra. A létszám nagyjából egyenlő volt, ugyanis akik látták közülünk, hogy mi történik, azonnal segítettek a többieknek. A rendőrök hamar megérkeztek, de két sálat így is elvittek a dorogiak - lesből támadva, a rendőrök elől elfutva.

A komolyabb balhét megelőzték a rendőrök, bár mindkét oldalon folyt vér, a mentőknek nem volt dolga. Én ugyan nem vagyok igazi ultra, ám attól még tudom, hogy a sérelmek rendezésének nem ez a módja. Eleve milyen sérelmek? A mostani meccsen közel voltam a kerítéshez, a legnagyobb "felkérdezés" a vendégszektorból kimerült egy-két vitatott szituációnál átkiabált (amúgy felesleges) "mi van? mi van?" szintű beszólásban pár részegebb sráctól, de a józanabbak azonnal lehűtötték őket - főleg akkor, amikor egy-két ember odament a szektor kerítéséhez kiabálni, amire tényleg nem volt szükség. De mocskolódás egyáltalán nem volt.

Ha ezen megsértődtek a dorogi ultrák, ám legyen, de akkor legyen bennük annyi, hogy felállnak a stadion melletti utcában (vagy akár a vasútállomás melletti aluljáróban), és szemtől szembe elintézik a dolgot. Mivel nem vagyok az erőszakkultusz híve, ez sem tetszett volna, de legalább korrekt megoldás, végülis akinek nagy a szája, az utána álljon bele a bunyóba is, oké. De lesből támadni, aztán elfutni? Hadd ne mondjam, milyen megoldás ez.

Mivel hátul jöttem - ugye ki kellett posztolni a fácséra az eredményt -, nekem egy kis kellemetlenségnél több gondom nem lett, a hangulatomat és a hazautat rontották csak el. Voltak viszont óbudai szurkolók, akik még órákat maradtak Dorogon jegyzőkönyvet felvenni, arról nem beszélve, hogy kisebb sérüléseket is összeszedtek - utóbbit remélem pár dorogi is. Semmi szükség nem volt erre, komoly előzménye sem volt az eseményeknek, de ezt nem fogjuk elfelejteni. Kár érte, mert amúgy a várost, a lelátót és a normális dorogiakat én még mindig nem utáltam meg, hiába tettek ezért páran.

Tényleg nem tudom, mi vezetett idáig, de most már biztos, hogy van a Kerületnek főellensége az NB II-ben. Nem hiányzott. Persze a lényeg továbbra is az, hogy egyrészt 70-80 fő utazott el egy vidéki bajnokira, másrészt négy meccs óta veretlen a csapat. Egy helyet ugyan megint visszaesett a Kerület a tabellán, de ami sokkal fontosabb, hogy pontszámban egy kicsit messzebb került a kiesőhely. Nem mondom, hogy sorsdöntő lesz a Tiszakécske elleni meccs, de minimum vízválasztó: egy győzelem nyugalmat hozhat, egy vereség viszont ismét visszalökne a közvetlen veszélyzónába, és az utolsó hely közelébe is. A döntetlen sem lenne jó, az "csak" fenntartaná a jelenlegi állapotot.