Szurkol is, meg grundol is, azaz groundhopperkedik

De nehéz szülés volt ez!

2022/08/15. - írta: pörgeszurkol

Nehezen indult, később akár gála is lehetett volna, a vége viszont túlságosan is izgalmasra sikeredett: megvan a Kerület első idei győzelme a bajnokságban.

Vasárnap a Kelent fogadta a Kerület: klasszikusan kötelező győzelemről volt szó, ami viszont sokszor nehéz, főleg a szezon elején, főleg ilyen gyenge rajt után. A Kelen újkori történetében (a negyvenes években Kelenvölgyi SC néven jártak magasabb szinten) először 2019-ben jutott fel az NB III-ba - amúgy kint is voltam a REAC elleni "bajnoki döntőn" - utána egyből ki is esett, hogy aztán egy újabb bajnoki címet és osztályozót követően feljusson, és most már meg is ragadjon egy évre. A csapat tavaly 15. lett a nyugati csoportban, tiszteletet érdemlő amatőr gárdáról van szó, de semmiképpen sem a Kerülettel egy lapon említhető klub, a célok sem ugyanazok a két helyen, szóval igenis elvárható volt a győzelem.

kerulet-kelen2.jpg

A meccstől teljesen független okokból - soha ne egy meccs előtt töltsetek először egy elektromos tesztautót! - teljes stresszben érkeztem a pályára, inni sem volt módom, szóval nem éppen komfortosan kezdtem a szurkolást. Nem segített a helyzetemen a Kerületke sem, az első húsz percben sajnos elég gyengén - de legalább nyomasztó fölényben - játszott a csapat. Fejes fejesével tört meg a jég, egy szöglet után tökéletesen helyezte a labdát a kapufa belső oldalára, védhetetlen gól. Kellett, mert a gól előtt a pontatlanság volt a Kerület játékának legfőbb jellemzője, különösen a támadó harmadban. Bizony, mintha a fantázia is hiányzott volna.

Gólra gól, ez a tökéletes recept: három perccel az első gól után, az első félóra végén egy labdaszerzést követő gyors akció végén a frissen leigazolt Elek talált a kapuba, 2–0.

Innen a szünetig teljes volt az onánia a lelátón, mondjuk én félkomolyan (sőt, negyedkomolyan) azért többször megjegyeztem, hogy kellene egy harmadik gól, hiszen Csank János is megmondta, hogy a 2–0 a legveszélyesebb eredmény. Ha a félidőig nem is, a 49. percben Schuszter révén már összejött ez a harmadik gól, ezzel lényegében eldőlt a meccs. Ugye?

A második félidő eleje rég látott gálát hozott, már-már a hegyeshalmi meccs sejlett fel előttem, csak túlságosan sok helyzetet szórakozott el a csapat - egyszer Elek a csapattársát és a kapust is kicselezte, de a labda csak nem jutott a hálóba. Az első cserékkel együtt a színvonal is kezdett visszaesni, majd a 69. percben egy bohózatba illő góllal szépített a Kelen - ez legfeljebb kisebb részben volt kapushiba, egy rettenetes passz után kiléphetett a Kelen egyik játékosa, isteni szerencsével a kapufa hárított, a kipattanónál viszont az egyik védőnk és Szmola egymásra vártak, így közöttük a labdára lecsapva Oláh szépített. Tíz perccel később egy kontrából talált be a Kelen, prémium utolsó bő tíz perc következett.

A bíró hatalmas mennyiségű anyázást kapott, de a saját játékosait sem kímélte a publikum, volt itt minden: a mostani kedvencem nem is egy különlegesebb beszólás volt, hanem egy tökéletesen őszinte és tiszta, velős "spori, a jó kurva anyádat" bekiabálás volt. Mondjatok rám bármit, én az ilyen pillanatokért IS imádok meccsre járni, az utolsó húsz percre totál megfeledkeztem a meccsen kívüli gondjaimról.

kerulet-kelen.jpg

Kiemelném még a Kelenből a végig nagyot küzdő Angyal-Tóth-ot, aki Óbudáról, először kölcsönbe került a Kelenhez. Természetesen hatalmasat játszott, akár elfért volna a hazai keretben is.

Nagy nehezen végül sikerült kihúzni, de a 60. perc körül a fene gondolta volna, hogy ennyi stresszt fog még okozni ez a meccs. A 90 percből olyan kétszer tizenötöt játszott úgy a csapat, ahogy kellene, és ahogy - gondolom - Aczél Zoli is várja. Az utolsó 25-30 perc botrányos volt, sok hibával, nagyképű megoldásokkal, míg az első 20-25 perc pedig még döcögős - ezt jobban megértem, nyilván görcsösek voltak a játékosok, de 3–0 után ennyire nem lehet kiengedni. Ja, és amúgy az elektromos autós gondom is megoldódott, szóval lelkileg óriási pluszban zártam a napot, pedig nem is ittam.

A csapatra visszatérve, érezhetően kevesebb már a probléma a mentalitással, de messze vagyunk még az ideálistól. Nem akarok egyes játékosokat kipécézni, de elég visszás, hogy a meccs végén mindenki kijön pacsizni - még a két hete hideget-meleget kapó cserekapus Kemenes is -, kivéve a csapatkapitányt. Oké, Barczi nem játszotta végig a meccset, de akkor is, ennek nincs jó üzenete.

A következő meccs már szerdán jön, Zsámbékon még inkább kötelező a győzelem: a Zsámbék ajándékba kapta a feljutást - a Pápa visszalépésével -, három meccsen pedig 0–10-nél tart, igaz, ez ért egy pontot. Simán győzni kell, nyilván ezt mondani könnyebb, de azért vannak csapatok, akik ellen igenis csak a győzelem fogadható el. Hovatovább, nem szeretném, hogy a Zsámbék pont ellenünk szerezze az első NB III-as gólját.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://porgegrundol.blog.hu/api/trackback/id/tr617908507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása