Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.
Senki sem szereti a hétközi fordulókat, de ha már ezzel vert meg minket az MLSZ, a Zsámbék legalább jó ellenfél volt: közel van és a meccs sem ígérkezett nehéznek, ez sok óbudait ki is vonzott a Zsámbéki-medencébe. Hogy pontosan mennyien voltunk, azt nem is tudom megtippelni, de az biztos, hogy a PEAC elleni osztályozón jóval több néző volt Zsámbékon. Persze most sem volt üres a pálya széle, de eleve csak az egyik oldalt nyitották meg, az pedig egyszerűen ketté volt osztva egyik fele a hazai (persze itt volt a büfé és a mosdó is, de szabad volt az átjárás), a másik a vendég.
A Zsámbék szezonbeli első gólja előtti pillanatok.
A 799-es busszal támadtam Kelenföld felől, mert az előző posztban emlegetett tesztautót le kellett adnom Dél-Budán. Hamar kiért a busz, maradt egy kis időm a helyi pizzéria sörét megnézni - igazából nem is az én ötletem volt, hanem a meccsre kilátogató diósgyőri kollégáé, viszont a Zipfer-cégér engem is meggyőzött. Némi meglepetésemre tényleg Zipfert mérnek a helyen, 800 forint a korsó - mondanám, hogy drága, de amilyen infláció van, igazából ez nem az. Mondanom sem kell, ez volt a legjobb sör, amit szerdán ittam.
Kezdésre azért átértünk a pályára, ahová egy ezres volt a beugró, de mivel ezért jegyet is adtak, abszolút megérte. A büfé kínálata most is az, mint az osztályozón volt: 450 a Soproni, 500 a Heineken. Természetesen a szünetben inkább kimentem egy Zipferre, öt percről így lemaradtam, de üsse kő.
Mire akklimatizálódtam, már 2–0-ra ment a Kerület - előbb Koke, majd Barczi voltak eredményesek, de az ivószünetig még egy kapufát is feljegyezhettünk. Jó, igazából ez volt a minimum: a Zsámbék három forduló után 0–10-zel állt, egy ponttal. A csapat ajándékba kapta a feljutást a Pápa visszalépésével, csak az lehetett a kérdés, hogy mennyire nyer a Kerület.
Az első félidőben semmi veszélyt nem jelentett a Zsámbék, a Kerület a két gól mellett két kapufáig jutott, a meccs a hegyeshalmi kupára emlékeztetett. A második játékrész első 15 percének végére már 4–0 volt az állás, Koke még egyszer betalált, illetve Elek is eredményes volt, aki így két meccsen két gólt szerzett óbudai kék-fehérben - nem rossz. Az utolsó fél órára megint vállalhatatlanul leeresztett a Kerület, csak a Zsámbék ezt annyira nem tudta kihasználni, mint a Kelen. Persze így is ellenünk szerezte első NB III-as gólját a csapat, természetesen. Amúgy egy jogos büntetőből.
A címre visszautalva, a Nagykanizsa ellen nem lesz elég hatvan perc foci, és sokkal kevesebb hibával kell játszani, mint az előző két győzelem alkalmával. S ez csak a dolgozat könnyebbik fele, 31-én utazunk a Veszprém ideiglenes otthonába Ajkára. Az eredmények most már jók, de ezen a két meccsen több kell majd - sőt, merem állítani, hogy a kupában soros ellenfelünk, az Úrkút nem biztos, hogy gyengébb játékerőt képvisel, mint a Zsámbék.
Végezetül nagy tisztelet érdemel a zsámbéki publikum, szép számmal járnak ki lelkes szurkolók dobbal, zászlókkal, miközben szinte biztosan ki fog esni a csapatuk. Persze egyrészt hosszú a szezon, másrészt tényleg egy ajándék idény ez nekik, ha így állnak hozzá, akkor jó móka lesz ez nekik az NB III-ban, talán el is kapnak majd valakit. A csapat sem játszott durván, bár több volt a szabálytalanság, mint Hegyeshalmon, de egyébként korrekt ellenfél a Zsámbék, csak tényleg más szintet képvisel - még (?).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.