Legyen minden meccs ennyire unalmas!

Nyilván mindenki szereti a mozgalmas, izgalmas meccseket, de kevés jobb dolog van egy annyira szétnyert bajnokinál, ahol már az első félóra után sem kell a meccsel foglalkozni.

Több mint két hét kihagyás után jutottam ki újra Kerület-meccsre: előbb a munka, aztán a válogatott akadályozott meg az óbudai mérkőzések megtekintésében. A Videoton ellen azért nem lett volna rossz kint lenni, a Gyirmót II ellen maximum a győzelem miatt fájó, amúgy a második csapatok fikarcnyit sem érdekelnek. Szerdán viszont végre új pályát is avathattam a Kerülettel, és rá is értem: irány Mór!

Kissé kalandos úton (autóval), az 1-es út–Felcsút–Csákvár–Söréd útvonalon jutottunk el Mórra, még éppen a kezdés előtt, tehát pont jókor. A beugró mindössze 500 forint volt, a pár éve épült lelátó "A" szektora a hazai, a "B" pedig a vendég. Összesen volt vagy 100 néző, a vendégben 12-15 óbudai jött össze, páran a hazaiban is voltak. A túloldalon egy kisgyerekkel együtt nyolc móri ultra szurkolt dobbal és egy zászlóval.

A Móri SE története a címerük szerint 1919 óta íródik, a magyarfutball.hu adatai szerint 1931 óta szerepel bajnokságokban a csapat, ami viszont figyelemreméltó, hogy azóta minden szezonban elindult valahol, azaz megszakítás, megszűnés, újraszervezés nélkül működik a klub. A csúcsot az NB III jelentette, ez a kezdeti szakasztól kezdve máig előfordult időnként. Legtöbb megszakítás nélkül 2003 és 2013 között a hatcsoportos NB III-ban időzött a csapat, a mélypontot pedig a rendszerváltás időszaka jelentette, amikor a megye kettőig sikerült visszazuhanni (fokozatosan, nem kizárással), és onnan nem is sikerült egyből feljutni. Érdekesség, hogy a 2013-as kiesést követő évet leszámítva a kiesés óta minden évben a megyei elsőosztály dobogóján végzett a Mór, de a bajnoki cím csak tavaly jött össze - osztályozózni viszont nem kellett, sorsolással összejött az NB III.

A 2010-es évek legelején találkozott egymással a Kerület és a Mór, akkor még nem volt semmilyen lelátó sporttelepen - sőt, egy uszoda is épült itt azóta. A büfé is az uszodában található, a kínálat elsősorban a Borsodi által forgalmazott sörökre korlátozódik, de volt Heineken is. Akadt egy sörcsap is a pulton, de persze csak dobozos sört lehetett kapni - elsőre Borsodit vettem (nem láttam a bőcsi Starót), utána két Starót, mindegyik 500 forintot kóstált - bezzeg a Heineken 600 lett volna.

Szóval éppen a kezdésre értünk fel a lelátóra, mire nagy szerencsétlenkedéssel a szélben kikötöttem a drapit, szögletet végezhetett el a Kerület: Elek talált be közelről, az 1. percben máris 0–1. 

Ketten ekkor el is mentünk a büfébe, mondván úgysem lesz ilyen hamar még egy gól. Hát szerencse, hogy nem volt nagy a sor, a 9. percre értünk vissza, pár másodperccel később köszönt be Barczi, 0–2. Ezután egy óriási kimaradt ziccert és egy kapufát is feljegyezhettünk, majd egy teljesen jogos büntetőből Kokenszky talált be, 0–3.

Továbbra is óriási fölényben játszott a Kerület, egyedül az első félidő legvégén veszélyeztetett a Mór, ekkor viszont Szmola és a védelem bohózatba illő jelenetet hozott össze, kisebb csoda, hogy nem jött össze a szépítés.

Sebaj, a második félidő úgy kezdődött, mint az első - óbudai tűzijátékkal. Koke a középkezdés után már kapura tört, aztán egy távoli lövés csattant a felsőlécen. Végül egy újabb büntető kellett a negyedik gólhoz, ezt távolról nem láttam tisztán, Schuszter esett el két védő között, nem reklamáltak a hazaiak. Vankó értékesítette a tizit, 0–4.

Túl sok izgalmat nem hozott a találkozó eddig sem, legfeljebb a sok kihagyott helyzeten lehetett bosszankodni. A végén viszont már tényleg edzőmeccs-jelleget öltött az egész. Az 5–0-ás vendégsikert Tóth állította be egy harmadik tizenegyesből, erről lemaradtam, nem tudom, mennyire volt jogos - a hazaiak az utolsó percekben azért igen kemény szidták a bírót, bár korábban a sajátjaikat is a hajnali lepkefinghoz hasonlították.

Hetes csere!

Sok következtetést ebből a meccsből nem lehet levonni, ha csak azt nem, hogy pontosabb és bátrabb támadójáték kell, valamint hátul jó lenne kevesebb kockázatos megoldást bevállalni. A Mór nagyon gyengén teljesített, persze más céljaik vannak a harmadosztályban, mint a Kerületnek. Szurkolok is annyiban a Mórnak, hogy nehogy a Makó és a Balassagyarmat sorsára jussanak ők is a nagy válságban.

Vasárnap a Bicske ellen folytatódik a bajnokság, egy fokkal nehezebb ellenfél, de elvárás a sima győzelem akkor is. Érdekesség egyébként, hogy a Kerület a lőtt és a kapott gólok tekintetében is a második legjobb a bajnokságban, árnyalja viszont a képet, hogy tízből nyolc meccsen kapott gólt a csapat, a 27 elért találatból pedig 23 öt meccsen jött össze (ebből három ellenfél - Mór, Teskánd, Zsámbék - kieső helyen áll), a maradék öt találkozón viszont csak négyet sikerült lőni zömmel az élmezőny csapatai (Veszprém, Felcsút II, Érd és kivételként az ETO II) ellen. Magyarul a kötelezőket simán hozzuk, ha viszont komolyabb ellenfél jön szembe, akkor baj van. Ez a bajnoki címhez kevés, még jó, hogy van 18 forduló hátra, lesz még alkalom javítani.

Hazafelé a kultúrprogram sem maradt el, még megálltunk Csákberényben a metrókocsinál, illetve Bodmér és Felcsút között az Ócenrepülők Emlékművénél, ahol Endresz György és Magyar Sándor földet értek a New Yorkból induló, "Justice for Hungary" nevű repülőjükkel 1931-ben - nyilván Budapest volt a cél (ahol tömeg várta a párost), de az 5770 kilométeres út így is elég komoly tett, a repülő elnevezése pedig tökéletes.