Kezd tényleg összeállni a gépezet

Most már kezdem elhinni, hogy beindult a szekér Óbudán - csak aztán ne cáfoljon rám az élet a következő fordulókban.

Nem tudom, hogy kinél milyen gyakran fordul elő a "rohadtul nem akarok kimenni erre a meccsre, de muszáj" érzés, nálam vasárnap beütött: előző nap 130 kilométert bicikliztem - lenyomtam a BuBát, ami közben ráadásul elhaladtam a vasárnapi meccs helyszíne mellett is és ittam egy sört a fehérvári restiben. Most ezek után vasárnap kinek van kedve 8 előtt kelni egy Vidi II elleni meccsért, és vonattal elmenni Fehérvárra?

Mindegy, rávettem magam, mert családi és egyéb okokból ősszel még legalább kettő, de lehet, három bajnokit is ki kell hagynom, így nem engedhetem meg magamnak, hogy olyankor ne menjek, amikor amúgy belefér a programba. Brutális izomlázzal kivánszorogtam a Délibe, aztán irány Székesfehérvár! Egy hétvégén kétszer is jártam a városban, több, mint elég, arról meg ne is beszéljünk, hogy zsinórban a harmadik Fejér megyei ellenfelünk volt a Vidi II.

A délutáni programom miatt a meccsen már nem söröztem, de a fehérvári restit azért meglátogattam egy Pilsnerért még a kezdés előtt. A vonattal heten mentünk, de összesen két-három tucat Kerület-szurkoló összejött a Mol Aréna melletti edzőpálya lelátóin - körülbelül ugyanennyi lehetett a hazai néző is. Befelé menet amúgy belefutottunk a fehérvári ultrákba, akik épp az Újpest elleni meccs koreójára készültek a munkálatok alapján - a Vidi ugye pénteken játszott a ZTE ellen, hétfőn meg az Újpestet fogadja, éppen ezért úgy sakkoztam, hogy nem nagyon lesznek visszajátszók a fakóban.

A számításom bejött, egyetlen ismert név sem szerepelt a Vidi II-ben, de mondjuk ezt tisztelem is, erre való a "béčkó", tényleg csak fiatalok játszottak. Ők meg hát nyilván tehetségesek, de azért nem NB II-es szinten vannak, mi meg ugye oda tartunk, és ez vasárnap végre látszott is.

Az első perctől kezdve egyértelmű volt a Kerület fölénye, ez pedig az első negyedórában két gól formájában mutatkozott meg - előbb Schuszter, majd Barczi talált be. A folytatásban is legfeljebb egy, a mértéket tartani nem tudó és ezért már délelőtt részeg szurkolótársunk miatt kellett csak izgulni, hogy nehogy kidobják a meccsről, a pályán egyértelmű volt a képlet. Ha jól számoltam, Szmola háromszor avatkozott játékba a kirúgásokon kívül: egyszer jól jött ki, kétszer védett. Cserébe a 45. percben Barczi passza után Fejes volt eredményes közelről, minden eldőlt, 3–0-ás előnnyel mentünk szünetre.

Itt jegyezném meg, hogy bár beugró nem volt, büfé csak a szomszédos stadionban üzemelt (690 a Derher), ez komolyan zavart volna, ha akartam volna inni. Meg a Toi-Toi sem egy komoly mosdó az ország egyik leggazdagabb klubjánál, de legalább nem volt annyira gusztustalan.

A második félidőben sem változott a játék képe, de egészen a 69. percig kellett várni az újabb gólra: az ezen a napon remekül játszó Barczi lába sült el, távoli lövése volt a legszebb találat a meccsen. Kevés hibával, olykor egészen szépen játszott a csapat, öröm volt nézni, egyedül egy Elek-gólt hiányoltam, hiszen őt akartam gólkirálynak az első pár óbudai meccse után, ám közben vasárnap Barczi beérte, sőt Kokenszky is egy gólra jött fel rá, ezzel három óbudai van a góllövőlista első hat helyén. Ja igen, az Eleket váltó Koke a 92. percben feltette a pontot az "I"-re egy közeli góllal, 5–0 lett a vége.

Nem úgy volt sima meccs, mint Móron, a fehérvári fiatalok azért ügyesebbek, küzdöttek is szépen, ellenben most a Kerület mutatott olyat, ami után már elhiszem, hogy feljuthatunk. Ez zsinórban a negyedik győzelem, és most már harmadik meccse gólt sem kaptunk, a 12–0-ás gólkülönbség az utóbbi három találkozón igencsak impozáns, és ami még fontosabb, vasárnap a játék is rendben volt, kifejezetten jól játszott a csapat.

A következő ellenfél a Komárom otthon, kötelező győzelem, ám utána jön egy tatabányai túra, ami komolyabb fokmérő. Eddig egyetlen riválist sem tudtunk idegenben verni (otthon a Kanizsát viszont igen), remélem az a sorozat fog megszakadni, és nem a győzelmi szériánk - persze előbb verjük meg a Komáromot.