Több mint két és fél év után látogattam ki újra NB I-es meccsre, de legalább jól szórakoztam azon a meccsen, amin Lukic két góljával nyert a Honvéd a Vasas ellen.
A meccs előtt újra előszedtem egy 2020-as posztomat, amiben így visszanézve túl sok az indulat, de azért egy-két dolgot jól eltaláltam: akkor azért lett végleg elegem az NB I-ből, mert a politikai kedvenc Fradi bebetonozott bajnoki címe mellé a semmiből létrehozott, kizárólag az aktuális politikai rendszer kegyéből NB I-es Felcsút harmadik lett, azaz érmet nyert. Nos azóta a Felcsút egy ezüstöt és egy újabb bronzot is bezsebelt, míg a szintén a semmiből, politikai alapon kreált Kisvárda tavaly harmadik lett. Ez a két klub most is a dobogóért küzd, a Fradi azóta is mindig utcahosszal bajnok a politikai komisszár elnökével, és persze ugyanúgy elvárnák a tapsot az FTC nemzetközi szereplése mellé, hiszen az magyar, nemzeti sikert. Hát a faszt, már bocsánat. A magyar siker a válogatott szereplése, ami legalább azóta sem lett rosszabb, sőt, továbbra is csodálatos élményeket szerez nekem, csak ehhez az NB I-nek semmi köze.
Ja igen, tehát NB I, Honvéd–Vasas. Hogy fokozzam a fentieket, nem elég, hogy múlt nélküli csapatokat hoznak politikai okokból helyzetbe, a Honvéd és a Vasas úgy találkozott egymással a 15. fordulóban, hogy az utolsó két helyen állnak, őket alig előzi meg az Újpest és a Videoton (no meg kakukktojásként a Mezőkövesd). Az MTK közben NB II-es olyanok társaságában, mint a Győri ETO, Haladás, DVTK vagy PMFC. Sőt, ha most fújnák le az első két osztályt, akkor a következő kiírásban kettő budapesti csapat indulna az NB I-ben! Na az lenne csak az igazi NERBI, remélem sokan tapsolnak majd ahhoz is...
Ha ez nem lenne elég, ráadásul az első osztály drága is, és jegyet venni is körülményes rá (mennyivel jobb az NB III bérletesként: idegenben vagy nem kell jegy, vagy spiccesen veszem meg kezdéskor, hazaiba ugye nem kell. Ha meg grundhopperkedek, akkor elvétve kell jegyet venni, szép világ!), de ennyit egyszer ki lehet bírni, főleg úgy, hogy rengetegszer jártam ingyen Kispest hazaiban, persze a régi Bozsikban.
Utoljára 2020 tavaszán egy Újpest–Debrecenen jártam az NB I-ben, az is kiesési rangadó volt akkor (a felcsúti első dobogó idényében ugye, szép kis NERBI), azóta a Szuszában nemzetközi kupameccsen voltam kint, az új Bozsikot pedig egy U21-es Eb-meccsen avattam fel. Ennél több közöm annyi van az NB I-hez azóta, amikor valamelyik klub második csapatával játszik a Kerület, vagy persze ha tévében nézem, amikor ráérek (hétközi fordulóknál ez azért megesik).
A Honvéd–Vasas tehát egy igazi roncsderbinek ígérkezett, ráadásul az első húsz percet bojkottálták az ultrák, sőt, a többi szurkoló egy része is. Mivel az én baráti társaságom is így tett, én is csatlakoztam az akcióhoz, mégiscsak főleg miattuk (és persze roncsderbi és a lehetséges lincshangulat miatt) választottam ezt a hétközi meccset (jó, meg azért, mert félrészegen megígértem az óbudai Kispest-szurkoló Gerinek a Kaposvár-Kerület után hazafelé), és nem a szerdai Újpest–Vidit. Kettő meg nem fért bele, sőt, az egy is csak azért, mert vasárnap költözés miatt kénytelen leszek kihagyni a Kerület meccsét (és más sem jöhet szóba), szombaton meg kirándulok, így ha most nem mentem volna NB I-re, akkor foci nélkül maradok a héten. Azt azért mégsem lehet!!
A jó hosszú körítés után térjünk is a lényegre. Kezdjük azzal, hogy a gyakorlatban azért bojkottáltam az első húsz percet, mert 19:25-re értem ki a stadionhoz az egészen elképesztő forgalom miatt. Nem maradtam le semmiről, kintről hallottam is az első rigmusokat, ahogy a kispestiek a jelenlegi vezetést, azt követően pedig a Vasast szidják - csodálatos érzés a gyűlölet hangjaira megérkezni.
Volt előnye is a 25. percben való érkezésnek, konkrétan nem volt sor a büfében, így azonnal hozzá is juthattam a csodálatos Borsodi Mesterhez. Hát, nem egy jó sör, de 580 forintért elfogadható, míg a 750 forintos Horizont kiváló választás, másodiknak már azt ittam.
Meglehetősen foghíjas volt a nézőtér, de a hangulatra nem lehetett panasz, beszédes módon egy "Szégyen" feliratú drapit raktak csak ki a hazaiak. A Vasas ultrái a 40. percben érkeztek meg, rá egy percre egy lesgólt szerzett pont előttük a Kispest - az lett volna csak a buli, ha ez egy érvényes találat. A félidő utolsó öt perce így is a két tábor egymás elleni gyűlölködéséről szólt. A lesgól mellett egy kapufáig is eljutott a Honvéd, a Vasasnak momentuma is alig volt abban az időszakban, amit láttam, de utólag az összefoglalóból kiderült, hogy az első félóra az övék volt több ziccerrel.
A szünetet a büfében töltöttem, de jellemző, hogy a negyedóra elégnek bizonyult sört szerezni. A második játékrész első felében jobb és veszélyesebb volt a Vasas, de körülbelül 10-15 perc után még az első félidőnél is kevesebb izgalmat hozott a játék, orbitális 0-0-nak tűnt a meccs, ami pont jól is jött volna az Újpestnek. Ám a sokak által szidott, tényleg igencsak puhos, szebb napokat is látott szerb csak villantott valamit: a 85. és a 88. percben is betalált Lukic, előbb Zsótér okosan visszagurított labdáját tekerte a hálóba, majd egy szép egyéni akció végén gurított a kapuba. Ezzel nyert 2–0-ra a Honvéd, beérte az Újpest-Mezőkövesd-Videoton hármast, de még kieső a gólkülönbsége miatt, a Vasas pedig négy pontra van ettől a roncsderbitől az utolsó helyen.
Két és fél év után újra NB I-es meccsen járva jól szórakoztam, de a játék Lukic villanásain kívül talán csak a sebességében különbözött az NB III-tól, izgalmasabb vagy színvonalasabb nem nagyon volt. Jó, meg persze a körítés és a gyep minősége is egészen más szint.
A heti egy meccset ezen a sűrű hetemen is kipipálhattam ezzel, jó társaságban jól elvoltam, de hogy továbbra sem fog hiányozni az NB I, az is biztos!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.