Csendes szombat délelőtti meccs és a történelem

Szombaton Mátyásföldön sikerült kipipálnom egy újabb budapesti pályát, ráadásul a klasszikus, történelmi grundok táborából.

Nyilván lehetetlen küldetés minden budapesti pályán meccsre menni, és még akkor sem egyszerű a kihívás, ha leszűkítjük a kört a hivatalos (MLSZ, BLSZ esetleg Pest megyei szövetség, mert ilyen budapesti pálya is van) bajnokságaiban szereplő csapatok által használt pályákra. Ilyen célom nincs is, de legalább az érdekesebb, régebbi, történelmi sporttelepeket ki szeretném pipálni, és az MLTC-pálya egyértelműen ez a kategória.

Eleve egy 1897-ben alapított klubról beszélünk, további menőség, hogy minek is a rövidítése az MLTC: Mátyásföldi Lawn Tenisz Club - mennyire csodálatos név ez! Sajnos így is viszonylag rövid a története a mai klubnak, miután a második világháború alatt használhatatlanná vált a pálya, majd a szockóban a szovjet haderő vette azt birtokba. A rendszerváltás után, 1992-ben alakult újjá az MLTC, 1993/1994 óta szerepel a BLSZ különböző osztályaiban a csapat. Az újkori fénykorát 2005 és 2013 között élte a klub, ekkor ugyanis a BLSZ I-ben, a negyedosztályban szerepelt. Két év alatt két osztályt zuhanva a BLSZ III-at is megjárta, 2018 óta pedig blaszkettes.

Szombaton a BLSZ II. első csoportjában már kora délelőtt, 10-kor találkozott egymással az MLTC és a Szent Pál Akadémia csapata. Utóbbi együttes a Hit Gyülekezetének csapata, amit 1999-ben alapítottak. A legtöbb szezont a blasz kettőben töltötte el a klub, de a 2010-es évek közepén két évet a BLSZ I-ben is szerepelt. Most mind a két csapat a mezőny hátsó felében, de a kieséstől biztos távolban áll - a forduló előtt az MLTC 19, a Szent Pál 15 pontot gyűjtött. 

Bár reggel még ijesztgetett az időjárás (a szokás szerint be nem jövő előrejelzésről nem is beszélve), 9 körül már nyugodtan elindultam biciklivel Mátyásföld felé, és ez jó döntésnek is bizonyult, bár néha megerősödött a szél, amúgy kiváló idő volt szombaton. Éppen kezdésre sikerült kiérnem a pályára, Sashalomtól kezdve azért már kellett néznem a térképet is, bár az Erzsébet-liget viszonylag jól megtalálható.

Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy mintegy 5-6-an ültünk a lelátón kezdéskor, aztán a második félidőre összejött vagy 25-30 ember. Már távozáskor csíptem el két idősebb helyi beszélgetését arról, hogy alapból 11-kor szoktak kezdődni a meccsek, nem értik ezt a 10-es kezdést. Megnéztem itthon, tényleg minden MLTC hazai 11-kor volt eddig, tuti sokan jöttek ki megszokásból.

Meglepően rossz minőségű a pálya talaja, ez a meccsen többször is tetten érhető volt felpattanó labdáknál - talán még az ötödosztályban elvárhatóhoz képest is rengeteg technikai hiba és rossz passz jellemezte a játékot. Volt is olyan szurkoló, aki szerint bottal ütötték a labdát a játékosok, de még jobban tetszett az a megjegyzés, hogy "a nagy számok törvénye szerint egyszer csak egymáshoz rúgjátok azt a labdát!"

A meccs elején inkább a Szent Pál Akadémia volt aktívabb, de jó fél óra elteltével az MLTC szerzett vezetést: egy gyors akció végén az egyik játékos éles szögből akart kapura lőni, persze ez nem jött be, de a keresztbe elmenő labda megtalálta az egyik csapattársat, aki viszont szintén viszonylag kiszorított helyzetből higgadtan a hosszú alsóba lőtt.

Sajnos nem üzemelt a büfé a sporttelepen, és a közelben található Stefi Söröző is zárva volt, pedig bizonyára remek sört vehettünk volna az első félidőben elfogyó dobozos Pilsner után - csapolt ászokot mondjuk tuti nem ittam volna, de talán az üveges Dreher megmentett volna, de mindegy, ezt már nem tudjuk meg.

Micsoda háttér!

Kevés eseményt hozott a második félidő, próbálkozott persze mindkét fél, voltak lövések, de sajnos elég gyenge színvonalú mérkőzés volt ez - tudom persze, ötödosztály, mit várok. Maradt az 1–0, ezzel maradt nyolcadik a tabellán az MLTC. Ahogyan egy bácsi megjegyezte a végén, másik szentet kellett volna választani, Szent Pál nem segített a vendégeken.

Az MLTC sporttelepéhez viszonylag közel található az Ikarus-pálya még szintén Mátyásföldön, jövőre akár kerületi rangadó is összejöhet, ha az Ikarus BSE nem szedi össze magát. Ott már jártam meccsen, de az onnan a város irányába szintén nem olyan messze fekvő RAFC-nál még nem - hát idén nem is fogok, haza felé biciklizve benéztem a sporttelepre, de a pályát nem leltem meg.

Gondolom gyepcsere.

Megérte amúgy a túra, nem csak azért, mert kipipálhattam egy újabb budapesti pályát, hanem ezt a napos szombat délelőttöt kár lett nem kinti programmal eltölteni - és hát mi más lenne megfelelő szabadtéri program, ha nem egy ötödosztályú focimeccs valahol Budapest külső részén?