Hol máshol kezdtem volna az osztrák meccsrejárást?

Na nem mintha olyan nagyon sokat szeretnék Ausztriában meccsekre menni, de mégiscsak illett már kipipálni az országot, és ezt ennél jobb helyen nem tehettem volna meg.

Eddig valahogy soha nem merült fel komolyabban, hogy a viszonylag rendszeres cseh sörtúrákról hazafelé Ausztriában megálljunk meccset nézni. Mondjuk ez vonattal macerás is lenne, meg hát Ósztria nem egy olcsó ország, ugye. Most azonban másodmagammal Žatec és Chemnitz felé vettük az irányt, az ilyen úti célok tömegközlekedéssel viszont csak nagyon sok kompromisszum árán érhetők el (nem úgy Prága vagy Brno), így most az autó nyert. Ráadásul időben minimális eltérést jelent a szlovák pályaszakasz helyett Ausztrián, Bécsen át megközelíteni Prágát és az onnan nyugatra eső részeket. A belebegtetett szlovák határellenőrzés hatására komolyan felmerült az osztrák útirány, de a végső lökést a június 4-ei (tehát a hazaút napjának) meccskínálata adta meg: otthon játszott Bécsben a legrégebbi osztrák klub, a First Vienna, ráadásul kiváló időfekvésben, 14:30-kor. Ahhoz nem kellett hajnalban indulni, és nem is késő esti hazaérkezés volt a várható, tökéletes.

A First Viennát 1894-ben alapították, ezzel Ausztria legrégebbi futballcsapata, ezt bőszen hirdeti is a klub, és természetesen a szurkolók is. Az FVFC-ként is rövidített egyesület kezdi visszanyerni régi fényét, de igen kemény időszakon van túl, ám kezdjük régebbről!

A hőskorszakban a First Vienna és az egy nappal később alapított Vienna Cricket and Football-Club rivalizáltak egymással, utóbbi klub ismerős lehet onnan, hogy velük játszotta első nemzetközi meccsét az első magyar focicsapat, a BTC. Bár Vándorkupát ekkor is nyert a First, az aranykorszaka a két világháború között volt: ekkor öt bajnoki címet (jó, hármat igazából már a második világháború alatt) és négy kupát nyertek. Utóbbi kapcsán elképesztően menő, hogy a három Osztrák Kupa mellett egyszer a Német Kupát is elhódítótta az együttes. A világháború után még 1955-ben nyert egy osztrák bajnoki címet, majd szépen elindult lefelé. A klub ötven év után először 1968-ban esett ki az élvonalból, majd egészen 1992-ig liftezett a két osztály között, az 1980-as évek végén egy sikeresebb időszakkal: 1988-ban a negyedik helyre futottak be a Bundesligában - többek között Peter Stögerrel a csapatban -, ez UEFA-kupa indulást ért. Komolyabb eredmény még az 1997-es kupadöntő, de azt elbukták a Sturm ellen.

2000-ben a harmadosztályba esett ki az együttes, de ez csak átmenetileg jelentette a mélypontot. Innen még volt visszaút 2006-ban, de anyagi problémák miatt a kálvária tovább zajlott, hiába sikerült osztályozókkal bennmaradni egészen 2013-ig. Ekkor a harmadosztályba estek ki tükörsimán, majd 2017-ben a szponzor bedőlésével az ötödik ligáig zuhantak. A klub nem omlott össze, és szépen lassan vissza is jutott a magasabb szintekre, a 2022/2023-as szezonra összejött a másodosztály is. Itt stabilan szerepelt idén a First Vienna, az utolsó fordulóban nem is volt érdemi tétje az SV Lafnitz elleni meccsnek.

Pár szó az ellenfélről: Lafnitz a régi osztrák-magyar határon fekszik, még Stájerországban, de Burgenland határán. Nevét a Rába mellékfolyójáról kapta, ami mellette folyik el, régen ez volt a határ. A folyót magyarul Lapincsnak hívjuk, és amúgy Szentgotthárdnál ömlik a Rábába, minimálisan tehát érinti a mai országot is. A városka csapata, az SV Lafnitz 1964-es alapításától a 2000-es évekig egy jelentéktelen, a Stájer helyi ligákban szereplő együttes volt. Egy szisztematikus építkezésnek hála a 2000-es évek végén elindultak felfelé, végül 2018-ban jött össze a másodosztály, ott azóta őrzi tagságát a vasárnapi ellenfeléhez hasonlóan sárga-kék együttes.

Vasárnap az osztrák Bundesliga 2. utolsó fordulóját rendezték. Sok volt a nyitott kérdés a kiesést és a bajnoki címet illetően is, ám ezeket ez a meccs nem befolyásolta: a First Vienna az 5-7. helyek valamelyikén tudott még végezni, a Lafnitz pedig teljesen légüres térben állt a forduló előtt, csak kilencedik lehetett. 

A First Bécsen belül Döblingben székel, ez a kerület onnan lehet ismerős, hogy ott halt meg Széchenyi István - bár akkor, 34 évvel a First Vienna megalapítása előtt még nem tartozott a fővároshoz a település. A stadion egy dombon fekszik a Karl Marx-Hof nevű lakótelep felett. Ez a domb a Hohe Warte, ami kiváló természetes közeget biztosít a focinak, igazából a lelátó egy része ma is földlelátó, pontosabban maga a domboldal. Gondolom az nem számít bele az 5500 fős hivatalos nézőszámba, hiszen a tribün sem kicsi, és a dombon egy komolyabb mobillelátó is belerondít a látképbe. A stadiont egyébként 1921-ben nyitották meg, akkor Európa legnagyobb ilyen létesítménye volt.

Mint említettem, Csehország felől érkeztünk a meccsre, ez nyilván nem könnyítette meg a pontos érkezést, és mégis! A már enyhülő dögrovásom ellenére sikerült fél három előtt 5-8 perccel lerakni az autót a stadiontól pár száz méterre, így a kezdés előtt bent voltunk, a piróról sem maradtunk le, mint azt már a nyitóképen láthattátok. A beugró a bécsi életszínvonalra utal, a másodosztályban a legolcsóbb jegy 14 euró volt elővételben. Cserébe sör van már potom 4,8 euróért is, de legalább Ottakringer, ami ugyan nem éri el a cseheknél ivott sörök szintjét, de messze veri a magyar stadionsöröket.

A lelátó széléről személtük az eseményeket, nekem egyből szemet szúrt, hogy bár láthatóan nem a bécsi elit jár a Hohe Wartére, márkás cuccokat és jólöltözött embereket szpottoltam, sehol egy mackónadrág vagy asszonyverő. Ja és szerencsére komolyan veszik azt a mottót, hogy a "12. csapattag lehet nő is", így nemcsak WAG-ek, hanem tényleg női szurkolók is voltak a lelátón bőven, ez még annak ellenére is örömteli volt, hogy négyből öt ember dohányzott. Nem viccelek, mindenki, és volt, aki hagyományos cigit és e-cigit felváltva.

A meccs első tíz-húsz percéhez sok köze nem volt a hazai csapatnak, a Lafnitz támadott inkább, sok hibával. Aztán a semmiből szerzett előbb egy lesgól, majd egy érvényeset is a Vienna - utóbbit mi a lelátó másik végéről nem is láttuk, hogy bent van, ugyanis a felsőlécről pattant le a labda valahová a kapu torkába, a spori megadta. Egy klasszikus közhellyel élve a bekapott gól megfogta a vendégeket, uralta a meccset a hazai csapat, természetesen egy labdavesztést követő szöglet után be is kaptak egy gólt a félidő végén, így 1–1-es állással mentek a szünetre a csapatok. Az iramra és a küzdeniakarásra nem lehetett panasz, de elképesztően sokat hibáztak a játékosok. Lehet, hogy Ausztria a 10., Magyarország pedig a 25. az UEFA bajnokságokat rangsoroló listáján, másfélszeres különbséggel a koefficiens pontok terén, de az osztrák másodosztály ennyivel nem jobb a magyarnál, az biztos. Jó, persze ez két középcsapat tétnélküli meccse volt.

Itt térnék ki rá - bár a képeket figyelmesen nézők már észrevehettek jeleket -, hogy a First Vienna szurkolótábora masszívan antifasiszta. A stadion tele van matricázva, és minden második matricán valami antifa jelszó vagy jelkép látható, ehhez képest a tábor előtti szivárványos zászló egészen egyedi volt, más ilyen jelkép csak elvétve tűnt fel. Engem ez amúgy nem zavart, csak gondoltam helyezzük kontextusba a közeget, bár "vörös Bécsben" annyira talán nem meglepő fordulat egy balos szurkolótábor. Nem rossz ám, ha van változatosság ilyen téren is.

A második félidő hasonló játékot hozott, sokszor meglepő és hajmeresztő hibákkal, de alibi nélkül. A Lafnitz egy újabb pontrúgással nyerte meg a meccset 2–1-re, bár az utolsó öt-tíz percet nagyon megnyomta a First Vienna. Ekkor a szurkolók is kitettek magukért, illetve az első bő fél órában is komoly szurkolás ment, a köztes időben kicsit leült a buli, főleg a szünet után. A rigmusok közül az egyszerűbbek (az alapítási év vagy épp a színek skandálását) értettem, néhány hosszabbat nem, de annyira nem volt bő a repertoár. Vicces volt a skót dudás "It's a Heartache", persze fene tudja, milyen szöveggel.

Említettem az elején, hogy Peter Stöger is játszott a klubban. Annyira, hogy klublegendának számít, ő is rajta van a repoháron három másik játékossal együtt. Egy ilyen poharat sikerült is szereznem, pedig a büfében csak sima jutott. A poharak két euróba kerülnek, ennyiért vissza is veszik, de láttam, hogy kis drapp lurkók összeszedegették őket, persze csak az üreseket, és a pohár közelében állók engedélyével. Egy ilyen sráccal sikerült elcserélnem az én sima poharamat, óriási deal! Amúgy bármennyire befogadó tábor is ez, a gyerekeken kívül em láttam nem fehérembert, igazából az a gyanúm, hogy sok olyan hazai lelátón, ahol amúgy szitokszó az antifa, bizony sötétebb lenne a színskála, mint ott a multkulti Bécs balos lelátóján. Ja, és fűszag sem volt, valamiért csak sima cigit szívnak ott.

Jó kis élmény volt ez, és valószínűleg jóval megfizethetőbb, mint egy Rapid vagy Austria. Egyébként viccesen ért véget az osztrák kettő, a Grazer AK-nak csak nyernie kellett volna, ez nem jött össze, de sokáig úgy tűnt, ez is elég lesz, mert a BW Linz vesztésre állt. A linziek végül fordítottak és elhappolták a feljutást a Grazertől, így nem Grazban, hanem Linzben lesz jövőre városi rangadó az osztrák Bundesligában.