Megint egy nehezen megszerzett, és ettől még inkább édes sikeren van túl a Kerület.

Szerda ide vagy oda, egész jó nézőszám jött össze Óbudán a Dabas ellen, bár érződött a munkanap, több alaparc is hiányzott a lelátóról. A szurkolás is visszafogottabb volt, főleg a második félidőben azért néha volt hangja a közönségnek - nem véletlen akkor.

A Dabas egy olyan ellenfél, ami az idei szezonból eddig hiányzott: hiába nem sikerült nyerni Csepelen, a szigetországiakat is abba a kalapba sorolom, ahol a Kerületnél az egyértelműen gyengébb ellenfelek vannak, akiket meg kell verni. A Monor a hasonló játékerő kategóriát képviseli (egyből ki is kaptunk ellenük, ugye), a Dabas viszont az a fajta szívós középcsapat, aki tuti nem a dobogóért fog menni, de kiesni sem fog. Mint északnyugaton tavaly a Komárom, esetleg a Budaörs. Ha ezt veszem alapul, akkor jól kezdődött a meccs, mert a Kerület alakított ki helyzeteket, Wirth közeli lövésénél komolyabb védést is be kellett mutatnia a dabasi kapusnak. Ezzel szemben vendég próbálkozás az első szűk fél órában nem akadt. 

Nyilván ennek az lett a vége, hogy a 31. percben vezetést szerzett a Dabas, és persze, hogy egy ex. óbudai, Kamarás révén. A szünetig még a kapufát is eltalálták egyszer a vendégek, a félidő utolsó pár perce ijesztőre sikerült, noha volt óbudai helyzet is, de jobban benne volt, hogy a Dabas kétgólos előnnyel megy szünetre.

Ezúttal a második félidő első fele sem sikerült olyan gyengére, de a cserék megint kellettek az igazi javuláshoz. A 64. percben Szabó, három perccel később Wirth köszönt be - utóbbi nagyon szép gól volt, egy hosszú labdát kezelt le ügyesen a csatárunk, majd ballal beemelte a kapuba, immár 2–1 ide.

Ebben a periódusban látszott igazán, hogy a Dabas nem egy megyei szintű csapat, mint legutóbb a kupában a BKV. Szó sem volt összeomlásról, veszélyes támadásokat vezettek a vendégek, egy bődületes kapufát is lőttek, de szerencsére a gól nem jött össze nekik. Azaz mit szerencsére? Erdei tanárian játszott tegnap, Tímárinál megint nem voltak elveszett labdák, Cseszneki is keményen beleállt a küzdelembe, a csatárokat pedig nem fogom külön dicsérni, elöl parádés volt a második félidő. Viszont, itt tenném hozzá, hogy a meccs elején látott támadójáték nem tetszett, aggasztott: meg kell csinálni a tizedik passzt is a 16-os előtt, nem lövünk, de ha meg labdavesztés van, a Dabas veszélyesen megindul.

Ha önbizalom kellett csak, akkor azt a szünetben sikerült összeszedni, vagy tényleg a cserék lendítettek a játékon, mindegy is. Ami viszont nem volt mindegy, hogy ki lövi a 90. percben befújt tizenegyest! A hosszú, csúnya sérülésből felépült, idén harmadjára pályára lépő (de csak 20-30 perceket kapó) Bencze Márk állt a labda mögé, be is verte a tizit, ezzel beállítva a 3–1-es végeredményt. Az ő gólja, és aztán az ünneplése nekem a szerda délután csúcspontja volt, most tért vissza igazán, nem akármilyen időszak lehet mögötte. Csak remélni tudom, hogy hamarosan már a tavaly őszi formáját hozza, akkor nem lesz gond a támadójátékkal!

A körülmények miatt nagy győzelemnek tartom ezt a Dabas ellenit, mellesleg így szépen tapad az éllovasra a csapat, a dobogó csak a rosszabb gólkülönbség miatt nincs meg. Vasárnap délelőtt 11-től a Szeged II ellen játszik a Kerület idegenben, a tabella alapján ezt hozni kell.

Nem tudom, mennyire jutnak el ezek a posztok a játékosokhoz, de ha igen, akkor fontos: nem azért nem lesz érdemi szurkolás Szegeden, mert nem elégedettek a szurkolók a csapattal. Én személy szerint rangon alulinak tartom a fakók elleni meccseket, a Kerületnek nem kellene bajnokikat játszani második csapatok ellen, főleg nem délelőtti matinéken, hátsó füveseken meg edzőközpontokban. De ezt dobta a gép, hazaira és budapesti idegenbelikre elmegyek, viszont az én fanatizmusom határa ez: se Szegedre, és főleg nem Békéscsabára novemberben nem fogok vasárnap délelőtt 11-re elmenni egy ilyen találkozóért, ahogy a nyugati csoportban sem mentem a ZTE II ellen soha. Az a gyanúm, hogy másoknál is hasonló a helyzet - persze lesz pár ember ezen a meccsen is, ők maximális tiszteletet érdemelnek! Szegedre meg októberben úgyis megyünk megint, azt viszont ki nem hagynám!

Maradhat a sorminta egyébként, a BKV ellen megvolt a sima meccs, szerdán a nehéz fordítással, Szegeden jöhet egy újabb simázás, aztán a Vasas II (ajvé, újabb fakó!) ellen szenvedhetünk a válogatott szünetben, csak húzzuk be azt is!