A döntetlenekben az a jó, hogy azok nem vereségek, így aztán félig teli pohárnak is lehet látni őket. Van, amikor teljes joggal - most viszont kétszer is üres poharat kaptam, avagy ilyen a futball lélektana.

Az a gyanúm, hogy a címben említett kettőből az egyik 2–2-es vereséget mindenki egyből kitalálta: igen, ez az ír-magyar vébéselejtező, amin kint sem voltam, csak tévén át követtem. Nem is szeretnék erről sokat írni, aki akarta, látta, és talán már azok is kibeszélték, akiket nem érdekel a foci. Nyilván a pótselejtező elérése szempontjából megnyert egy pontról lehet beszélni, de az egész meccs alakulása (90 percen át vezetett a magyar válogatott) és a szurkolói lélektan hatására negatív élmény ez az iksz.

A másik ilyen találkozó természetesen a III. kerület TVE - Vasas II NB III-as bajnoki vasárnapról.

Nem jó ómen válogatott szünetben játszani fakó ellen, bár az előző heti Szeged II utáni vereség tükrében mindegy is. Nem mondom, hogy teljes lelkesedéssel indultam a meccsre, sikerült is késnem majdnem tíz percet. Így viszont halhattam már a Huszti úton, ahogy zúg előbb a "gyerünk, gyerünk Angyalföld!", majd a "hajrá, Kerület!", mindkettő meglepően hangosan. Na igen, szünet volt az NB II-ben is, ezt pedig az angyalföldiek a lehető legtiszteletreméltóbb módon használták ki, és a második csapatuk meccsére is kimentek. Sokan ráértek Óbudán is, ugyanis szinte telt hát jött össze, az idei szezonban simán nézőcsúcs volt ez a vasárnapi.

Elképesztő időzítéssel értem a lelátóra, ahogy a pálya felé fordultam, Zajtai éppen a saját kapujába segítette a labdát, 0–1. 

Gyorsan és olykor ijesztően pontosan játszottak a Vasas II fiataljai, némelyik ráadásul igen szép szál legény volt a fiatal kora ellenére. Aggasztó képet mutatott a játék a gól után, ám a Kerület szépen összeszedte magát, egyre jobb megoldások jöttek hazai oldalon is. A küzdelemre most sem lehetett panasz, ez meg is hozta a gyümölcsét: Wirth a 33. percben egyenlített, egy lecsúszott beadás pattant hozzá a kapufáról. Hasonló helyzet alakult ki a félidő végén is, csak akkor tizenegyes lett a dolog vége, Wirth értékesítette, 2–1-es óbudai előnnyel mentünk szünetre. Csodás!

Kimondottan jó iramú, küzdős meccset láttunk, a második félidőre sem változott a játék képe. Több lehetőség is adódott a harmadik hazai gólra, de veszélyesen játszott a Vasas II is, sőt, a hosszabb időre az irányítás is a vendégeké volt. Sajnos ez is góllá érett: az egészen egzotikus nevű Sus Kameron egy gyönyörű tekeréssel egyenlített a 79. percben, kár érte. Hasonló tekerése egyébként pár perccel korábban Benczének is volt a másik oldalon, de az sajnos mellé ment.

Láthatóan mindkét csapat nyerni akart, ez izgalmas hajrát hozott, gólt azonban nem, 2–2 lett a vége. Bár élvezhető meccs volt, nekem ez vereséggel ér fel akkor is, ha egyébként a közönség a csapat mögött állt, a végén tapsra és pacsizásra is sor került. A hangulatra nem lehetett panasz, pedig a válogatott előző napi meccse miatt szervezett szurkolás nem volt, de organikusan, magától is el-elindultak rigmusok.

Belelátható sok jó ebbe az ikszbe is, ahogy a szombati ír-magyar miatt sem kellene keseregni, de én mindkét eredményt vereségnek éltem meg, nem tudok örülni egyiknek sem sajnos. 

Ötödik ezzel a döntetlennel a Kerület, a dobogó csak két pontra van, a Monor és főleg a Gyula elöl viszont meglépett hat, illetve nyolc ponttal. Így a bajnokság negyedénél, az első kéthetes szünet előtt (kupaforduló lesz), már azok a csapatok állnak a tabella elején, akikre számítottam (Gyula, Monor, ESMTK, Hódmezővásárhely és Kerület), csak a sorrend nem tetszik. Lehet még javítani, lesz még pár rangadó a téli szünetig.

A kupában Pécsre megy a Kerület, de szerencsére nem a PMFC, hanem a PEAC ellen lép pályára, igaz, ugyanabban a stadionban. Akár a tavalyi eredmények, akár az idei eddigi hét forduló alapján a PEAC a leggyengébb együttes az NB III-ban, az előző szezonban annyi ponttal maradt bent, ami a többi csoportban az utolsó előtti helyre lett volna csak elég. Idén pedig eddig két pontot szedett össze az egyetemi gárda. Nem ragozom, továbbjutást várok! Aztán pedig szerencsés sorsolásban bízok, ellentétben sokakkal, nagyon nem szeretnék NB I-es klubbal találkozni még. Babonából nem írok konkrétabbat, de a mostani párosítások között van négy, aminek a győztese (legyen az megyei, vagy gyenge NB III-as) ellen a Kerület egyértelmű esélyes lenne, van másik négy, ami teljesen nyílt, ötven-ötven lenne egy-egy erős NB III-as klub ellen, további kettő, esetleg három, ahol már bravúr lenne továbbjutni, de nem tartom kizártnak. A maradék húsz potenciális továbbjutót (az összes NB I-est, szinte az összes NB II-est és ha továbbjut a Gyirmót vagy a Nagykanizsa az NB III-ból, akkor őket) kell elkerülni, nem mondom, hogy sima, de lehet jót kapni még, és megélhető a kupatavasz. Régen sikerült, ideje lenne újra! Persze előbb be kell húzni a PEAC elleni kört.