Így néz ki egy emelt fővel kiesés

Szerdán véget ért az ESMTK idei kupakalandja, de a csapatnak nincs miért szégyenkeznie. 

Egészen különleges élmény volt számomra a Honvéd–ESMTK kupameccs. A Liza nekem teljesen összeforrt Pesterzsébet falusias utcáival, a villamossal, a Nagysándor József utcai kocsmákkal és mindezek előtt a falelátóval. Utánozhatatlan az egész hangulat, hamisíthatatlan futballromantika. Persze láttam párszor idegenben is a Lizát, de azok az alkalmak annyira nem változtattak a képen: az egri és a ráckevei pályák ugyanúgy tökéletes múltidézők, nem beszélve Csepelről, ahol szintén jártam a csapattal. Óbudán láttam még őket, de az teljesen más helyzet, ott a saját csapatom miatt voltam kint. 

A mostani alkalom volt a harmadik helyszín Kispesten, ahol az ESMTK meccsére mentem ki, ugyanis a régi Bozsik edzőpályáján és az MFA-n is voltam Honvéd II–ESMTK bajnokin. Ezeknek a fakó elleni meccseknek sok hangulata nem volt, nem tudnék mit kiemelni róluk.

Na most a fentiekhez képest teljesen más élmény a Bozsik Arénában, egy új, nagy stadionban látni a Lizát, ráadásul úgy, hogy egész korrekt létszámban jelentek meg a vendégben - az ifistáknak hála simán volt 2-300 ember a Bozsik vendégszektorában, ami az NB II-ben sem mindennapos. Tétmeccsen a Kispest elsőszámú csapata ellen, ennyi nézővel, ilyen környezetben látni az ESMTK, na ez különleges élmény!

Amúgy első alkalommal jártam az új Bozsik vendégszektorában, és bár tudtam, hogy a vasút túloldaláról egy felüljáró vezet be a stadionba, mégis meglepett ez a balkáni látkép az Iparos utcában.

Erre sajnos már nem jutott pénz a stadion építésekor, ahogy a kispesti vasútállomást sem sikerült előrébb hozni pár száz méterrel, értelmet adva neki. Gondolom a legjobb érv arra, hogy miért nem csinálták meg ezeket, az, hogy a 142-es vasútvonalat amúgy is fel kell újítani, újjá kell építeni, akkor minek költeni rá? Ez akár jogos is lehetne, de most ötéves a Bozsik Aréna, nem vagyok benne biztos, hogy nem lesz akár háromszor, négyszer ennyi idős is, mire ténylegesen történik valami a "mizsei expressz" vonalával. Na mindegy, kár ezen fennakadni, ha minden ilyen kihagyott zicceren bosszankodnék, nem maradna erőm a Kerület kihagyott helyzetei miatt idegeskedni!

Ha már emlegettem a vonatot, amúgy azzal is érkeztem a helyszínre, szeretem kihasználni, hogy még Budapesten is lehet utazni a mindennapos retróval, azért egy Csörgővel húzott szerelvény érdekesebb, mint a modern motorvonatok a többi elővárosi vonalon.

A belépő 2100 forint volt meccsnapi áron, elővételben 1900 lett volna, ám ha nem a Honvéd Shopban veszem meg előre, akkor valójában 2400 forint volt az ár, ugyanis 500 forint - a jegyár negyede - a kényelmi díj/kezelési költség. Ezt a sápot elfogadhatatlannak tartom, így - mivel nem fenyegetett az a veszély, hogy minden jegy elkel előre - inkább a meccsnapi vásárlással éltem. Legalább rendes jegyet tudok eltenni emlékbe!

A ketrectől a stadionig való átjutás elég keményen be van biztosítva, ez most - vagy akár az NB II meccseinek zömén - komikusnak tűnik, nyilván a Fradi vagy az Újpest ellen nem árt. A konkrét kapun való átjutás gördülékeny, és legalább egyből a lelátó szájánál ér be az ember, ez nem rossz. 

A büfé kínálata egész széles, bár sörből csak Borsodi volt 900 forintért, ami ma már egy korrekt ár-érték arány egy stadionban. A kiszolgálás ellenben lassan ment, sima 10-15 perc volt sorra kerülni a meccs előtt és a szünet körül is, ennyi nézőre ez gáz. Ráadásul a vendég fele gyerek volt, mi a fenét csinál ez a büfé nemhogy egy Fradi- vagy Újpest-táborral, hanem akár a Vidivel bajnokin? Vagy a kövi körben a kupában a Diósgyőrrel, ha akkor már nem lesz bojkott.

Az ESMTK szempontjából talán az egyik legjobb forgatókönyv szerint zajlott a meccs: az első félidő kiegyenlített játékot hozott, valamivel jobb volt ugyan a Honvéd, ez főleg a helyzetekben mutatkozott meg, de két-három védés elég volt a Liza kapusától, ezek közül egy volt igazán nagy bravúr. A túloldalon ezzel szemben egy viszonylag erőtlen szabadrúgást kellett fognia a kapusnak, érdemi veszély nem volt. Látszott tehát, ki a jobb, de ez még hozható volt erzsébeti szemmel nézve.

Az 59–60. percig hasonlóan zajlott a játék, ekkor az ESMTK-nak volt egy kis helyzetecskéje a Kerülettől igazolt Schildkraut részéről, viszont az ellentámadás végén először hibázott Bencze, rosszul jött ki, a büntetés nem maradt el, 1–0.

Kicsit még vissza is vett a Kispest, a mezőnyben uralta a játékot a hazai csapat, ám komolyabban nem támadott, az ESMTK nem tudott valós veszélyt teremteni. Ettől még a 87. percig a csodában lehetett bízni, a második kispesti gól viszont lezárt minden kérdést. 2–0-nál el is köszöntem az erzsébeti ismerősöktől, majd kiballagtam a Lipták Grund Pubba.

Nem jártam még korábban a kispesti szurkolók kocsmájában, érdekelt a hely, na meg így találkozhattam a hazai oldalon szurkoló haverjaimmal is. Elég korrekt hely, egy sima hétköznap akár a foci iránt nem érdeklődők számára is látogatható, ilyenkor viszont hamisíthatatlan szurkolói kocsma. Csapon ott is Borsodi és Staro (természetesen bőcsi) van, üveges kivitelben viszont egészen sokféle olasz sört kapni - ha már ultramozgalom, meg olasz barátkozás, akkor miért ne?

Egy sör elég volt ott, de utána még a hazaútra is maradt egy nekem érdekes momentum, a pub közvetlen közelében áll meg a 142E buszjárat, amivel soha nem utaztam, lévén a Havanna lakótelepről megy a Határ útra, és a Bozsik után nem is áll meg sehol a metróig. Szóval nem igazán lett volna módon ezzel utazni, most viszont jól jött, mintha autóval vittek volna be a metróig - ahogy ez megesett velem párszor 10-12 éve, amikor tudósítani jártam ki a régi Bozsikba. 

A Kispest mellett még a Soroksár és a Kecskemét jutott be a legjobb nyolcba a Magyar Kupában, az NB I-ből pedig az FTC, a DVTK, az ETO, a ZTE és a Kazincbarcika van ott a következő körben.