Elnapolt bajnokavató

Szombaton még nem, de az eredmények kedvező alakulása esetén vasárnap már bajnokot avathattak volna a Fejér megyei II. északi csoportjában - meg amúgy az NB I-ben is, de a megyei sokkal jobb móka. Végül egyik versenysorozatban sem avattak bajnokot a hétvégén.

Elcsépeltnek tűnhet, ha azt írom egy pályáról, hogy oda már régóta szerettem volna kimenni meccsre. Pedig Velence esetében ez különösen igaz, amit mi sem bizonyít jobban, hogy öt éve még meccs nélkül is írtam egy bejegyzést a Velencei-tó körüli grundokról. Akkor éppen nem is létezett felnőtt csapat Velencén, azóta szépen sikerült újra felépíteni egy megyei másodosztályú csapatot. Ahogy írtam akkor is, a velencei klub többször járt az NB III-ban: a kilencvenes évek elején a székesfehérvári Honvéd Szondi SE indulási jogával kerültek a harmadosztályba, évekig ott is szerepeltek, majd az immár negyedosztálynak számító NB III-ból estek ki 1998-ban. Ezekben az években a Tatabányával, az ESMTK-val vagy éppen a Gázművekkel is találkozott a klub. A kiesést egy újabb követte, az ezredfordulón csak a hatodosztályban játszott a Velence, onnan a 2008/2009-es szezonra egészen az NB III-ig sikerült jutni, itt a Kerülettel és a Csillagheggyel is egy csoportban lett ezüstérmes a csapat (a Kerülettel otthon iksz, Óbudán győzelem, a Csillaghegyet oda-vissza verték), ám a következő szezont mégis a megyei I-ben kezdte. 2008-ban egyébként Amatőr Kupát is nyerte a Velence SE, majd 2020-ig jobbára megye I-es volt, akkor a korona alatt egy szezon kimaradt (2020/2021), majd újra elindult a megye III-ban. Onnan egyből fel is jutott, majd kiesett, aztán egyből megint vissza. Most pedig második éve megyekettes.

A velencei foci csúcsa a 2010-es években a Magyar Kupában történő többszöri főtáblás szereplés volt, az Újpest és a Diósgyőr is járt Velencén kupameccsen, utóbbi látogatását videó is őrzi, így nem kell elképzelni a tömeget, láthatjátok is.

Ehhez képest ma csak vegetál a foci a tóparton, de azért így is érdemes ellátogatni ide egy meccsre. Elég unikális például, hogy az öltözők és a mosdók egy kastélyban (Meszleny-Wenckheim) vannak kialakítva, de az sem utolsó, hogy az egyik lelátótól légvonalban mintegy 100 méter a Velencei-tó. Nyári meccsekre tökéletes!

Az ellenfél a Mór második csapata volt, a Fejér megyei II. északi csoportjának listavezetője. Egy győzelemmel, és az Etyek esetleges vasárnapi botlásával bajnok lehetett volna a Mór II, igaz, ebből feljutás nemigen lesz, hiszen a Mór első csapata a negyedik helyen áll a megyei I. osztályban - bár az ezüstérem csak két pontra van, az még elérhető, és ha a Sárbogárd nem akar osztályt váltani, akkor a Mór megpróbálhatja, ám ehhez a Főnixet és a Csórt is előzni kell, egyet mindenképpen, az MLSZ csak a dobogós csapatokat kéri fel, ha a bajnok nem vállalja a feljutást.

Szombaton még délután sem voltam benne biztos, hogy kimegyek erre a meccsre. Május 1-jén, pénteken a Balatonfondo biciklis versenyen tekertem, magamat is meglepve 40 perccel a szintidőn belül beérve - persze a 60 kilométeres Medión, nem a Granfondón. Ez nyilván kivett belőlem nem is keveset, ennek ellenére nekivágtam egy kis bringázásnak szombat délután is, cél nélkül: megyek, amíg bírok és kedvem van hozzá, ha korán van, fel is vonatozok inkább haza. Bő másfél óra alatt értem el Balatonkeneséről Székesfehérvárra, háromra: ahhoz nem volt kedvem és erőm, hogy teli hátizsákkal onnan még tovább biciklizzek Velencéig, viszont az első Pilsner után úgy döntöttem a fehérvári restiben, jöjjön csak még egy korsó, nem fogok sietni a legközelebbi vonathoz, és inkább kimegyek még Velencére is, mert miért ne? Mármint vonattal persze, hiszen így már annyi volt az idő.

Velencén a strand melletti Sparban vettem két sört a meccsre, jól tettem, mert ahogy sejtettem, büfé nem volt. Ahogy írtam feljebb, a kastélyban van a mosdó, ezt rögtön fel is avattam, sőt, a biciklit is a kastélyhoz kötöttem ki, igazi luxus! A tó felőli oldalon található, árnyékosabb lelátóra ültem fel.

Így egész jól látszik, milyen "messze" van a tó.

A Mór II. listavezetőként, a Velence a 8. helyről várta a találkozót, a móriak egy győzelemmel óriási lépést tettek volna a bajnoki cím felé. Ennek megfelelően egyből neki is esett ellenfelének a móri fakó, már a harmadik percben bravúrral védett Zabos, a velencei kapus. A hatodik percben először tudott elmenni egy kontrával a Velence, ebből rögtön vezetést is szereztek a hazaiak, 1–0.

Zabos legalább két óriási bravúrt mutatott még be, de a 34. percben végül Lehota révén egyenlített a Mór II. Lehota a Kelen színeiben játszott az NB III-ban, pályára lépett a Kerület ellen is. A móriak között két olyan játékos is keretben volt (Paulik kezdőként, Loi csereként játszott is), aki a Mór első csapatában szintén játszott a Kerület ellen.

A kastély öltözőnek és mosdónak használt oldala.

Az egyenlítés után nem sokkal ismét vezetést szerzett a Velence, ezúttal a balszélen ment végig egy támadás, a beadást követően most Vaskó talált be - ő egyébként 23 éves, 20 évvel fiatalabb az első hazai gólszerzőnél. Páran reklamáltak a móriak közül, de az edzőjük lehűtötte a kedélyeket: "öt ember között ment át, inkább ezzel kéne foglalkozni, nem a partjelzővel!" - nagy igazság!

A második játékrészt brutálisan megnyomta a Mór II., Zabos nevét még egyszer ki kell emelni, a 44 éves kapus többször bravúrral védett, a csúcs egy kifogott tizenegyes volt. Így sem sikerült kihúzni, a 85. percben Loi egyenlített, az utolsó percekben több ziccert is rontott a Mór, de a fordítás nem jött össze, kihúzta 2–2-vel a Velence. 

Komoly szurkolás egyébként egyik oldalon sem volt hallható, nagyjából 70–80 néző lehetett kint, meglepetésemre több mórit is hallottam méltatlankodni, néha-néha mindkét oldalról buzdították a sajátjaikat. Ennek megfelelően különösebb feszültséget sem észleltem, bár a végén már kapta az ívet a játékvezető szinte minden ítéleténél - néha át is kiabáltak egymásnak a szurkolók egy-egy reklamálásnál, de semmi komoly.

Egy kis érdekesség: a pálya mellett készítettem ezt a fotót, balra egy edzőpálya, a kapu mögötti fáktól kezdődik Kápolnásnyék.

Érkezéskor nem kellett belépőt fizetni, de később volt jegyszedés - 500 forintot ez az élmény bármikor megér, ráadásul kaptam érte normális jegyet is, van mit eltenni. Abszolút megérte Velencén meccsre menni, a haza/odajutás sem jelenthet kihívást, pár perc a vonat a pályától, fél óra alatt Kelenföldre lehet érni. 

Másnap egyébként a Kerület–Honvéd II és az Újpest–FTC meccseken is kint voltam, előbbi szórakoztatott, nagyon könnyen és simán hozta a Kerületke, a derbiről nincs mit írni, örülök, hogy túl vagyok rajta. Talán csak annyit, hogy bízom benne, hogy az ETO teszi a dolgát, remélem nem voltak rászorulva a győriek az újpesti segítségre. 

Ha tetszett a poszt és szeretnél hasonlót olvasni más pályákról is, vagy csak támogatnád a groundhopperkedésemet, akkor az alábbi két felület egyikén ezt megteheted:

Revolut: revolut.me/blatrs01

Mohu-s visszaváltás, a kódot a visszaváltási procedúra elején, kezdésnél kell becsipogni az automatán: