Nem akartunk kettő hétre Majosra utazni, mégis ez lett belőle

Egészen hihetetlenre sikerült a Kerület majosi vendégjátéka a kupában, de nézzük a dolgok jó oldalát: egy remek túrán vagyunk túl, szeptember közepén pedig lesz egy szabad hétvégénk!

Várható volt, hogy a Majos nem lesz könnyű ellenfél, sőt, azt is szinte biztosra vettük többen is a meccs előtt beszélgetve, hogy most fogja első gólját megkapni tétmeccsen a szezonban a Kerület. Volt, aki hosszabbításra számított. Ezek közül néhány dolog ugyan bejött, de azt nem lehetett várni, ami történt.

Ennyire viszont nem szaladnék előre, ennél sokkal izgalmasabb nap volt ez!

Majos Bonyhád városrésze, valójában egy kis falu, ami hivatalosan Bonyhádhoz tartozik, de a helyieknek külön identitása van, a Majos nem a város csapata, nem Bonyhádé, hanem Majosé. A II. világháború után mindig is volt saját csapata a területnek, de egészen 2020-ig csak megyei szinten szerepelt. Első nekifutásra még nem tudott megragadni az NB III-ban az együttes, de a 2022/2023-as szezon óta folyamatosan a harmadosztályban szerepel, tavaly ráadásul az 5. helyen végzett a délnyugati csoportban. Amióta létezik ez a csoport, mindig ide, előtte a Közép csoportba sorolták be a Majost, így a Kerülettel még soha nem találkozott a klub. A helyiektől megtudtuk, hogy alapvetően majosi vállalkozók álltak össze a klub mögött, így sikerült az NB III-as szereplés anyagi hátterét összehozni. Nyilván ebben a tao-rendszer is segített, de egyelőre itt nincs szó bedőlésről, remélem, nem is lesz. Üde színfolt Majos, ráadásul Tolnában nagyon nagy hiátus van a focicsapatokból. 

Személyesen azért volt érdekes párosítás ez, mert van egy kedves majosi ismerősünk, aki néha feltűnik a Kerület meccsein is. Amúgy fradista és nem bírja rosszul az alkoholt, ennek most is tanúbizonyságát adta Bonyhádon a Hangulat presszóban szombat délben. Az ott elfogyasztott Pécsi Szalon csak egyfajta welcome-drink volt, a buli Majoson folytatódott az előző nap készült babgulyás és több tálca sör elfogyasztásával. Eleinte egy autónyian voltunk óbudaiak, és ugyanennyi helyi is bekapcsolódott a programba, de a kezdés előtt egy órával még egy kocsi befutott Óbudáról, innentől a portugál-majosi nemzetközi kapcsolatokat is mélyítettük kicsit. Óriási extra így utólag, hogy a kertkapura kifeszített drapit kiszúrta egy meccsre érkező hopper, így tovább nőhetett az ismertsége.

Vendéglátónkról érdemes tudni a fentieken túl, hogy időnként besegít a Majos SE büfésének a vendégszektorban, illetve ismeri a vezetőséget. Így talán nem meglepő, hogy egy hűtőtáskányi sör is termett valahogy nálunk, zömmel Pilsner, de kis Villacher és Stiegl is színesítette a kínálatot, a karintiai nyaralásomról hoztam őket. Ezeket ittuk a bográcsozáson is, némi helyivel (Pécsi Prémium és barackpálinka) kiegészítve. Annyira viszont nem éltünk vissza az ismeretséggel, hogy belépőt ne vegyünk, 1500 forint volt a beugró - sört is inkább azért ittunk sajátot, mert a büfében Sopronit csapoltak. Persze párat így is vettek néhányan a társaságból. 

Nem fogom szépíteni, a majosi sporttelep egy klasszikus falusi grund. Persze épült egy kis fedett lelátó, hogy az NB III. minimális követelményeinek megfeleljen, de attól ez még egy falusi pálya - amivel amúgy nincs semmi baj, annak ráadásul nagyon korrekt, új székek, új lelátó stb., kulturált helyszín. A szülők és a rokonok nélkül nagyjából egy focicsapatnyian voltunk vendégek (de nem külön szektorban), köztünk volt a vasi szurkolónk is, aki még nehezebben jutott el a helyszínre a fél Dunántúlt átszelve, mint a többiek Budapestről, pedig tömegközlekedéssel utóbbit sem lehetett megugrani - nem lett volna mivel hazamenni, ha hosszabbításre kerül sor. 

Hazai néző lehetett úgy 200, elsősorban akkor szurkoltak, amikor mi is, meg persze a végén, amikor már parádézott a hazai csapat. Sportszerű maradt a hazai közönség a végére is, nem igazán gúnyolódtak a nagy különbség ellenére, ez is pozitívum.  

Ahogy írtam az elején, vegyes várakozásokkal érkeztünk a meccsre. Azt senki nem várta, hogy a kapott gól nélküli, makulátlan mérleg folytatódni fog, de egy szoros továbbjutást azért elvártam. Az első 10 perc végén Tóth az első érdemi helyzetet gólra is váltotta, a jó kezdés megvolt. Sokáig nem tudtunk örülni, bohózatba illő gólt hozott össze a védelem és Hajagos - mindkét fél benne volt, a kapus rosszul jött ki, a védők tököltek. Hatvani mindenesetre a 12. percben egalizált. 

A szünetre 2–1-es hazai előnnyel mentünk, és bár könnyű síppal befújt tizenegyessel szerzett vezetést a Majos, összességében simán megérdemelt volt a hazai vezetés, nem nézett ki jól ez a félidő. Nem véletlen, hogy Kaszai négyet cserélt a szünetben. Amúgy közel sem a legjobb kezdőcsapattal állt ki a Kerület, de azt sem lehet mondani, hogy B-csapat játszott, inkább kicsit vegyes, felforgatott kezdő volt ez.

Az egyik csere, Dobronoky az 58. percben hatalmas gólt lőtt szabadrúgásból, ez volt az első érdemi próbálkozása a csapatnak a szünet után, nagyon kellett, innen még bármi lehet, gondoltuk. A lelátón még mindenki a gól hatása alatt volt, sajnos óbudai részről úgy tűnik, a játékosok is, mert Kenyeres a 60. percben ismét megszerezte a vezetést a Majosnak. Nem láttam, mennyire volt védelmi hiba, tényleg a lövésre néztem fel, még a gólt vitattuk meg a többiekkel.

Ahogy az elvárható, fej nélkül ment előre a Kerület az egyenlítésért, a Majos viszont ügyesen kontrázott, simán kihasználta a védelem megingásait. Tíz percen belül (73., 79. és 80. perc) három gólt lőtt a Majos, teljesen összeomlott a Kerület, a 90. percben egy kegyelemdöféssel 7–2 lett a vége. A védelem sajnos értékelhetetlen volt, és Hajagos sem egy gólban volt benne, de például a büntetőről vagy az ötödik találatról (egy beadást kapásból bevágott Hatvani, ezzel mesterhármast elérve) biztosan nem tehetett. 

Hiányzó volt Hulicsár, rajta kívül legalább csereként szinte minden alapember pályára lépett, mégis ez lett a vége. Ráadásul a nagyobb baj nem a támadásokkal volt, habár sok kimaradt helyzet vagy ziccer nem társult a két gól mellé, de mégiscsak sikerült szerezni két gólt, az gyakran elég a győzelemhez, és ezt ugye a házi gólkirály nélkül. Az igazán aggasztó a hátsó szekció, az, ami eddig tökéletesen muzsikált a bajnokságban. Az utolsó 20 percet elég nehéz megmagyarázni, remélem a stáb jó sokszor megnézi szerdáig, hogy ilyen ne forduljon elő többet. 

A kupakiesés benne volt, mégiscsak egy másik NB III-as csapat idegenben, ami tavaly ráadásul elég jól szerepelt. Ettől még nagyon fájó, hogy az NB I-es csapatok bekapcsolódását nem sikerül megélni a kupában, ilyenre utoljára a 2014/2015-ös szezonban volt példa, azóta többször tavaszig is eljutottunk. Hosszú sorozat szakadt meg ezzel a csúnya veréssel, mellesleg hét gólt utoljára a Győri ETO ellen kapott a csapat az NB II-ben több mint négy éve, de ötgólos vereséget sem szenvedtünk azóta. 

Megvártam a poszttal a vasárnap estét, szerencsére végül a Sopron Andráshidán, míg a Mezőörs Körmenden lőtt 8 gólt, így nem a Kerület kapta a legtöbbet, az ötgólos különbségnél is voltak nagyobb verések, szóval semmi gond! Egyébként a TF a Siófok, az Emőd pedig a Tarpa ellen jutott tovább alacsonyabb osztályúként, nekik külön gratuláció jár, minden más párosításban vagy ugyanazon a szinten szereplő csapatok találkoztak, vagy a magasabb osztályban játszó jutott tovább. 

A szörnyű vereség ellenére Majoson nem maradt el a pacsizás, sőt, az öltő előtt is éltettük kicsit a csapatot. Egy nagy verés után nem szabad elfogyni sem a türelemnek sem a bizalomnak, főleg ilyen jó kezdés után. Most két héten belül jön három bajnoki, kiderül, hogy csak kisiklásról van-e szó, vagy aggódni kell. Fáj ez a korai kupabúcsú, de a bajnokság érdekel, ha ott folytatjuk a jó szériát, akkor hamar megbocsátjuk ezt majosi 2–7-et - mert bár tetszett nekem ott, kettő hétre azért nem akartam menni.