Soha nem láttam még olyat, mint a Kerület legutóbbi meccsén

Sajnos nem a háromgólos vereségre gondolok, de sokat elmond a meccsről, hogy mi volt benne számomra a legizgalmasabb.

Kezdjük a száraz tényekkel: nemcsak a kapott gól nélküli sorozata szakadt meg a Kerületnek, hanem a veretlensége is, miután a Vasas II fájóan sima meccsen 3–0-ra nyert hazai pályán ellene. Az első kapott gólra mindössze 6 percet kellett várni, a veretlenség értelemszerűen a lefújáskor szakadt meg, de a játék képe alapján igazából a 40. percben, a második bekapott gólnál eldőlt a dolog.

A tavalyi szezonban (5 hónapja) esős, szeles hidegben kellett a Vasas II otthonába menni, akkor ez a 20 perces séta is sok volt otthonról. Most a napon túl meleg volt, de egyébként bőven sétálásra alkalmas időjárásban mehettem ki a Fáy utcába a Váci út túloldaláról. Kényelmesen meg is érkeztem kezdés előtt, de már így sem tudtam volna leülni, ha akarok se, mert a lelátó vendégoldala megtelt, egy-két napos szék volt még üres. A kéktúrás drapi kikerült egy kordonra, a kezdésre pedig jó 15-20 ember állt már a napon, vagy valami árnyékszerűségben a lelátó mellett. Oké, ingyen volt a meccs, de ez a szervezés botrányos. Büfé a csarnokban volt, ott a citromos Gössert találtam a leginkább iható terméknek egy ezresért.

Voltak visszajátszók a Vasasban, az előző nap az Újpest ellen pályára lépő Molnár és Barkóczki mellett Girsik is kezdett, mindhárman játszottak már idén az NB I-ben. Ott volt még a kezdőben Cseke Benjámin is, igaz, ő az NB I-ben még nem szerepelt idén, de bőven van rutinja a legmagasabb szinten. 

Ahogy írtam, a Vasas II hamar vezetést szerzett, ekkor éppen az óbudai szecesszió zajlott, heten megpróbált átjutni (a drapibal együtt!), a túloldali árnyékba, ám ezt végül megakadályozták a biztonságiak - ketten azért átjutottak. Sebaj, így legalább közelebbről láthattuk a második bekapott gólt, de jó!

A félidő végén jött a címben megénekelt esemény: egy sikertelen óbudai támadás után végezhetett el kirúgást a Vasas fakója, a kapus addig-addig várt, mire a játékvezető rászámolta az ötöt, így kirúgás helyett a Kerület jöhetett szöglettel. Sajnos ebből sem lett gól, de legalább láttunk valami érdekeset. Megjegyzem, Ódor spori nagyon élte ezt az új, a vébén bevezetett szabályt (az előző meccseken is láttunk számolásokat, de most sokkal többet), jónéhány alkalommal számolt már bedobásnál vagy kirúgásnál, nem is értem, mit gondolt az angyalföldi kapus. 

Ott látható néhány fa, ami árnyékod ad, de sajnos nem mehettünk át.

Így maradt a szemközti rész, a teli lelátó mellett, balra az épület előtt volt árnyék, az egyik kapura korlátozott rálátással.

Amúgy talán két komolyabb helyzetet alakított ki a Kerület a szünetig, annyit a Vasas is hagyott ki a két gól mellett, kellemetlen. 

A második játékrész elejét megnyomta a Kerület, de ez a nyomás pár percet tartott, egy-két ziccert azért jelentett, de gól nem született. Bezzeg az 57. percben a Vasas ismét beköszönt, a második gólhoz hasonlóan (azt Barkóczi lőtte), ezt is egy NB I-es játékos, Molnár jegyezte.

Az utolsó fél órában inkább a lefújást vártuk, addig is sokat ment a beszélgetés a meccsnézés helyett, így már tényleg csak hátteret adott kiválóbbnál kiválóbb témáknak a meccs. Egy kapufa még összejött a végén, de még szépíteni sem sikerült, sőt, örülni kellett, hogy nagyobb zakó nem lett belőle.

Miután a Gyula simán, 4–0-ra verte a szegedi fakót, a Kerület maradt a második a tabellán, csak így már ponthátrányban a Gyula mögött. Ennél zavaróbb, hogy mennyire simán nyert a Vasas, nagyon döcögős volt a Kerület, nem volt egy jó meccs, sőt. 

Meg kell mondjam, délután jobban szórakoztam egy megyei meccsen a Szentendrei-szigeten, de arról lesz egy külön poszt majd a napokban. Szombaton két dobogós csapat találkozik egymással, a Kerület a Szeged II-t fogadja, a vasárnap délelőttinél több fog kelleni a győzelemhez - márpedig a tavalyi kínos szegedi vereség és hazai 1–1 után illene megverni a Szeged II-t akkor is, ha eddig láthatóan jobb erőkből áll az a fakó, mint a tavalyi.