Szigetországi nyárzáró

A Szentendrei-szigeten zártam a nyarat, jó választás volt Tahitótfalu utolsó nyári meccsnek.

Majdnem napra pontosan egy éve jártam utoljára a Szentendrei-szigeten, akkor is egy meccs vonzott oda, akkor Szigetmonostorra mentem ki, természetesen biciklivel, haza komppal. Most ugyanúgy tekertem, de a cél Tahitótfalu volt, ahonnan végül az egy évvel ezelőtti látogatáshoz hasonlóan ismét a 19:25-ös horányi révvel jutottam vissza Pestre. Csodás egybeesések ezek!

A tahitótfalui pályát 2021-ben láttam először, akkor meccs nélkül. Azon látogatásomat a Pokol-szigeti pálya felkutatása indokolta, erről itt olvashattok bővebben, érdekes sztori. Abban az évben éppen nem is indult csapata a Tahinak, gondolom a korona is közrejátszott abban, hogy a 2020/2021-es szezont kihagyták. Szerencsére már abban az évben ősszel ismét bajnoki kiírásban szerepelt a helyi csapat, sőt, két év alatt két osztályt váltva a megyei II-be jutott, ahonnan ugyan két éve kiesett, de az előző szezonban visszajutott. A 2021-es posztomat azzal zártam, hogy remélhetőleg egy meccsen fogom legközelebb felkeresni a tahitótfalui pályát. Nos, ez így történt, minden vágyam így teljesüljön!

A Tahitótfalu SE igazi kiscsapat, nemhogy országos szinten nem járt soha, de még a megye I. osztályban sem, olyanra viszont volt példa, hogy az adott járási bajnokság, amiben szerepelt, a negyedosztálynak számított - mondjuk ilyen is 45 éve volt utoljára. A II. világháború óta nagyjából mindig volt csapata a falunak, a 2020/2021-es kihagyáshoz hasonlóan egy-két év néha kimaradt, de hosszabb szünet nem fordult elő. Mellesleg a Tahitótfalu SE jelenleg a legmagasabb szinten jegyzett focicsapat a Szentendrei-szigeten, igaz, mellette csak a Szigetgyöngye létezik a Pest megyei III-ban Szigetmonostoron, más klub már nem aktív a szigeten. A településről fontos elmondani, hogy a szigeten és a budai oldalon is vannak részei, a Pilistől egészen sziget keleti oldaláig tart a területe: a szárazföldi, hegyi rész Tahi, a szigeti település Tótfalu. A két rész között vezet a Tildy Zoltán híd, az egyetlen átkelő a szigetre, ezen kívül csak hajóval érhető el a terület.

Az aktuális ellenfél a Vác-Deákvár volt a szomszédból, ahonnan természetesen hajóval volt a legrövidebb az út. Teljesen amatőr egyesületről van szó, 2004-ben egy baráti társaság alapította. 2012 óta a megyei másodosztály tagja, azóta két ezüstérmet is nyert a csapat, legrosszabb eredménye egy 14. helyezés, szóval tényleg egy állandó szereplőről, egy igazi megyekettes gárdáról van szó. Fontos megemlíteni, hogy ezen a klubon kívül még a "nagy" Vác létezik a megyei I-ben, más aktív csapata nincs a városnak. Tavaly a 9. helyen végzett a bajnokságban a Vác-Deákvár, full középcsapatként +1-es gólkülönbséggel, 12–7–11-es mérleggel. Idén vereséggel kezdték a bajnokságot hazai pályán a Budakalász ellen, míg a Tahitótfalu Pécelen nyerni tudott.

Ahogy írtam az elején, biciklivel mentem ki a meccsre, de persze elkéstem az elején. Ugye a meccs a Vasas II–Kerület napján volt, ami eleve megadta az alaphangot, utána ebédeltem otthon, majd el is szundítottam, de csak összekapartam magam, és a meleg ellenére belevágtam a túrába. Tisztességes csapatással, Szentendrén a Duna korzón benyalva a lezárást, onnan viszont már a 11-esen tekerve a 16. percben érkeztem meg a pályához, amikor ránéztem az eredményjelzőre, még 0–0 volt az állás. 

Lehettem volna figyelmesebb, mert gyanúsan nem volt játékos arrafelé, ahol a pályára néztem, de amíg a biciklit leparkoltam, addig büntetőből vezetést szerzett a Vác-Deákvár. Mondjuk arról, miért ítélt a játékvezető büntetőt, amúgy is lemaradtam, a bejárattól távolabbi kapuba lőtt tiziből sokat nem láttam volna, de azért vicces bénázás így is. "Akkor is a Tótfalu, hej, hej" - kiabálták a gólra reagálva a hazai ultrák, de ezt az egészet utólag raktam össze, ott az tűnt fel, hogy középkezdés jön. Olyan rigmus is van egyébként, amikor csak Tahit éltetik, mindkét "városrésznek" jut tehát a buzdításból!

Mindegy, a Sportszár büfébe így is bementem: csapon ha jól láttam, csak Ászok volt, a dobozos sörök között akadt egy-két elfogadható, a hidegkomlós Dreher pont megfelelt betétdíjjal 800 forintért. Nem sokkal azután, hogy kijöttem a büféből, már egyenlített is a Tahitótfalu. A szünetig aktívabb maradt a hazai csapat, több olyan szurkolói beszélgetést is elcsíptem, ahol legalább az egyik fél bizakodóan a második hazai gólt várta.

Egyik csapatban sem szerepelt ismert játékos, a poszt írásakor alaposabban is átpörgettem az összeállításokat, mint ott a szünetben. Nem túl meglepő módon a hazai játékosok zöme Szentendrén kezdte pályafutását még gyerekként, de találtam két Kerület-nevelést is, ketten pedig megfordultak a Gázgyárban - egyikük a 27 éves kapus volt, aki egyben a korelnöke ennek a fiatal csapatnak. A Vác-Deákvárban szintén várható módon sok játékos fordult meg a Vác VLSE csapatában  Szintén fiatal együttes volt a vendég is, de ott egy-két 30+-os is akadt. Egyikük, Szijártó az NB III-as kispadig is eljutott, bár ott nem lépett pályára.

Míg az első félidőt (legalábbis azt a fél órát, amit láttam belőle) kimondottan szórakoztatónak, jó iramúnak tartottam, már-már ütötte a délelőtti Vasas II–Kerületet, addig a második játékrész már gyengébb volt, egyre több hibával. Persze megyei II., azaz ötödosztály, ne várjak csodát, de viszonylag nagy volt a kontraszt.

Az ivószünet után, a 70. percben vezetést szerzett a Vác-Deákvár, utána a Tahitótfalu próbált menni az egyenlítésért, de nem mondhatnám, hogy sorjáztak a helyzetek. Sőt, a 87. percben egy kontrával a vendégek lezárták a meccset, bár az utolsó percben még egy szabadrúgásból veszélyeztetett a Tahi, de ennek jelentősége már nem volt. Maradt az 1–3, így mindkét csapat három ponttal áll két meccs után.

Az utolsó pár percet már kint néztem, eleve csak így tudtam eljutni a másik 16-osig, mert a pálya nem merőleges az utcára, a szögletzászló már a kerítésnél van, itt bajban lenne Kamber, ha óriásbedobásra készülne. A második félidőben egyébként nagy dilemmám volt, hogy melyik komphoz menjek ki: Vác felé ellentétes infó volt a menetrendről a honlapon és a Facebookon (kb. ugyanaz, de pont a 18:45-ös indulás maradt ki az egyiken), így végül mentem Horány felé, az olcsóbb, és ugyanaz a vonat volt elérhető vele Dunakeszi, mint a 19:15-össel Vácon, sőt, még simábban is működött az átszállás papíron - a gyakorlatban is.

Levezetésként Dunakeszi-Gyártelepen a kiváló Holle Anyó Sörözőben még vettem egy üveges Pilzást, persze ott csak belekortyoltam, igazából a vonaton ittam meg. Kellett! Összességben egy korrekt biciklitúra volt ez, a végét csaltam csak le, nem volt kedvem már sötétben Dunakesziről hazáig tekerni, jól jött a vonat Rákosrendezőig. 

Ez az ötvenedik meccsem volt az idén, szép, kerek számmal zártam a nyarat - és ami fontosabb, egy jó túrával. Lenne hiányérzetem, ha a Vasas II elleni szenvedés lett volna a nyár utolsó meccse nekem.