Ahol nem megszűnik a csapat, hanem négy év után újjáalakul

2026-ban Magyarországon nagyon meg kell becsülni az olyan sztorikat, amik nem egy futballcsapat megszűnéséről vagy vegetálásáról, hanem az újjáalakulásról szólnak. Most egy ilyet hozok nektek!

A 2021/2022-es szezonban a Pest megyei III. osztály nyugati csoportjának 11. helyén végzett a Pilisszentiván SE. Ez az eredmény ha neccesen is, de bennmaradást ért a hatodosztályban - a klub azonban nem indult el a következő szezonban sem a megyeháromban, sem egy szinttel lejjebb. A csapat megszűnt. Szerencsére ez nem egy végleges állapot, a 2026/2027-es szezonban ismét elindult a megyei bajnokságok küzdelmében a Pilisszentiván - a legalsó szinten, a megyei IV-ben, ott a nyugati csoportban. 

Az újradebütálásra idegenben, Peregen került sor, ahol 3–1-re kikapott a Pilisszentiván. Az első hazai bajnokit szeptember 5-én, közel 4,5 év kihagyás után rendezték meg - igaz, arra csak másfél évet kellett várni, hogy a településen felnőtt bajnokit rendezzenek: a Tinnye két szezonon át is itt játszotta hazai meccseit (illetve részben Piliscsabán), mielőtt Perbálra költözött. S milyen a sors, a Tinnye FC látogatott Pilisszentivánra szombaton.

Biciklivel mentem a 14:30-kor kezdődő meccsre, egy korai ebéd után a "nagy hegyet" megkerülve, a Szilágyi Erzsébet fasor - Hűvösvölgyi út - Budaliget - Solymár útvonalon jutottam el Pilisszentivánra, kellően korán ahhoz, hogy a büféként is funkcionáló kiváló kocsmában az első sörömet még üveg korsóba kérjem ki - ha nem hallottam tízszer, hogy a korsót/üveget senki ne vigye le a pályára, akkor egyszer sem. No igen, nyilván nagy volt az izgalom - és a forgalom is. A kínálatra sem lehetett panasz: csapon Zubr 950 forintért, üvegben többek között Pilsner, Radeberger és Krušovice, de lehetett kapni fröccsöt, cidert is.

A teraszon üldögélve örömmel hallgattam, ahogy emberek évek után köszöntik egymást újra, a nagy visszatérők mellett törzsvendégek is érkeztek - mindenki a meccsre jött. Jó volt látni, ahogy folyamatosan érkezik a közönség a hetedosztályú meccsre, idősebb urak, középkorú nők, fiatal srácok, minden korosztály képviseltette magát. Közben megérkeztek a szögletzászlók is, és persze sürgött-forgott a biztonsági személyzet (fiatal srácok), akik miatt nem lehetett üveget és korsót a pálya mellé bevinni. Az elcsípett megmondás szerint az előző héten a Tinnye kapusa súlyos sérülést okozott a meccsen, ezért most MLSZ-ellenőr is lesz - magyarán nem lehet szórakozni, a pályára flakont, dobozt, üveget nem visz be senki!

Érkeznek a szögletzászlók.

Idill.

Pilisszentivánon a II. világháború óta kisebb-nagyobb megszakításokkal van csapat, ami országos szinten soha nem járt, de a 2010-es években kétszer is eljutott a megyei I. osztályba: 2014-ben és 2016-ban.  Mindkétszer egyből kiesett az utolsó helyen, a második esetben a megyei II-ből is sikerült lejjebb csúszni, ezt követte három szezon a megyeháromban a megszűnés előtt. A jelenlegi tinnyei klubot 2022-ben alapították, de előtte is létezett csapat a faluban, a 2014/2015-ös szezonban szűnt meg. Szóval mindkét településen jellemző a nem éppen stabil működés, a Tinnye ráadásul az újjáalapítása óta nem játszott valódi hazai meccset, eleinte Pilisszentivánon, majd Piliscsabán, másfél éve pedig Perbálon kell albérletben játszani. Ilyen körülmények között az életben maradás is nagy szó, és az sem csoda, hogy egész sok vendégszurkoló volt jelen szombaton - Szentiván nincs messze Tinnyétől. Összesen kb. 200 néző lehetett, nem rossz.

Ismertebb játékost egyik keretben sem találtam. A Pilisszentivánban egészen fiatal, tizenéves játékosok mellett 30+-osok, sőt, 45 és 52 éves játékos is akadt. Voltak, akik játszottak még az előző szentiváni csapatban, sokan pilisvörösvári nevelések, egy-két megyeegyes tapasztalattal bíró spílert is találtam. Tinnyén idősebb a keret, több a harmincas játékos. Urbánt ki kell emelni, aki 70+ megye I-es meccset játszott, többek között a Pilisszentivánban is. Ezen a szinten ez igen komoly rutin. A Tinnye cserék nélkül érkezett, bezzeg a Pilisszentivánnál négyen is ültek a kispadon!

Sajnos a nyári aszály nagyon meglátszott a pályán, inkább emlékeztetett egy földes pályára a grund, elvétve egy-egy zöldesebb foltot lehetett látni, de katasztrofálisan nézett ki a gyep. De legalább otthon léphetett pályára a Pilisszentiván 4,5 év után!

A falu egyébként azon kevés német lakosságú település egyike, ahonnan a II. vh. után nem telepítették ki a németeket. Valamennyi érezhető is ebből a hagyományból, bár mindössze a falu 14,5 százaléka vallja magát németnek. A pálya mellett halad el a piros sáv turistaút, amin fel lehet jutni a Nagy-Szénásra (és onnan Nagykovácsiba).

Közel öt év után ismét hazai csapat Pilisszentivánon - sajnos olyan pályán, amilyenen.

A játék színvonaláról nincs értelme írni, helyén kell kezelni a megye IV-et - bőven láthatott a közönség kidomborodó sörhasakat, de ez semmit nem von le a játékosok érdeméből, sőt! Ezek az emberek munka, iskola mellett fociznak, többségük számára a megyei II. osztály is elérhetetlen magasság, mégis csinálják. Nyilván sem Tinnye, főleg nem Pilisszentiván nem egy szegény település, Borsodban nagyobbat szól, ha több év kihagyás után valahol ismét összeáll a csapat, mégis nagy dolog ez: a 2010-es, 2020-as években mindkét faluban évekre megszűnt a felnőtt labdarúgás, szombaton mégis a megye IV-ben feszült egymásnak a Pilisszentiván és a Tinnye. A pálya szélén fiatalok, sőt, gyerekek is álltak - mi ez, ha nem reménysugár? 

Néha még ehhez a szinthez képest is döbbenetes gyertyákat vagy luftokat lehetett látni, de nem igazán zavart ez senkit. A Pilisszentiván egy szöglet után vezetést szerzett a 27. percben, a szünetig pedig meg is duplázta az előnyét. A második gól nem mindennapos volt: a kilépő csatár ügyesen átemelte a labdát a kimozduló kapus felett (ezt amúgy több osztállyal feljebb sem csinálhatták volna jobban), egy menteni igyekvő védő a gólvonalon túlról kiemelte a labdát. A partjelző egyből mutatta a gólt, a játékvezető is jelzett, ennek ellenére jó fél percig ment még a játék, majd hatalmas reklamálásba kezdtek a vendégek, a szurkolóik nyugtatták őket - tényleg bent volt.

A Pilisszentivánnak ez sem volt elég, avagy Csank János örök igazsága ezúttal is ült. A félidei 2–0 bizony tényleg a legrosszabb eredmény, a vége 2–3 lett. Már a 49. percben szépített a Tinnye egy kapufás góllal, majd a folytatásban is sokkal aktívabb maradt a vendégcsapat. Láthatóan nagyon akartak a tinnyeiek, egy alkalommal az orrunk előtt maradt a földön a csatár, a síp néma maradt, ő nem: "a kurva anyátoknak vagytok itt hárman, ha semmit nem láttok!" - jegyezte meg.

Sajnos a félidő közepén kicsekkoltam, át akartam érni a Kerület-meccsre még az első félidőben. Azért a büfébe még benéztem egy úti 0,33-as sörért.

Decens sörhasak villannak a második félidő elején.

Pár perccel a tinnyei egyenlítő gól előtt csapattam lefelé a Sport utcában, kicsit túlságosan sok ráhagyással indultam, hiszen a Z72-es vonat indulása előtt 6 perccel felértem Pilisvörösvár állomásra. Igaz, légvonalban talán egy kilométer sincs a pálya és Vörösvár között, eleve össze van nőve a két település, azon az útvonalon, ahol tekertem, azt sem tudom megmondani, hol értem át Pilisvörösvárra. A vonat 12 perc alatt Aquincumra repített, ahonnan egy tempósabb tekeréssel az első fél óra végére beestem a Kerület-pályára. Közben egy öngóllal (az első hazai gólt is jegyző Gáspár haza fejelt labdája ment be) be is húzta a meccset a Tinnye, tudtam meg kedves barátomtól, aki maradt a lefújásig.

Így néz ki a pálya a másik oldalról, háttérben a Budai-hegység (a "Szénások").

A vezérgép - amúgy a horizonton, fent a hegy tetején a házak már Pilisvörösváron vannak.

Pilisszentiván után a Kalap utcai stadion maga Bernabeu, főleg a gyep minősége. Persze már 1–0-ra vezetett a Kerület, mire odaértem, de ez az a fajta gólról lemaradás, amit kevésbé bánok. Az mondjuk kicsit fáj, hogy ez volt az egész meccs egyetlen találata, de na, legalább nyertünk!

Küzdelmes, szenvedős meccs volt, Hajagos nagyon kellett a győzelemhez, a nettó 60 percben túl sok gólhelyzetet nem láttam, ami volt, azt is a szegedi fakó alakította ki. De Hulicsár góljával nyert a Kerület, és ez a lényeg, ezzel 4 pont előnnyel az Újpest II és az ESMTK előtt második a csapat a tabellán. A Gyula három ponttal előz minket - megjegyzem, a gyulaiak mindkét kapott gólját láttam, ahogy természetesen a Kerület három bekapott gólját is, mindkét csapat csak egyetlen meccsen kapott gólt (csak éppen azt a Gyula behúzta 4–2-re a BKV-pályán). A lelátón amúgy elég sok volt a hiányzó (részben ezért is vállaltam be a laza félórás késést), de ezt egy fakó elleni meccsen elnézi az ember - ha valamikor muszáj egyet kihagyni egyéb program miatt, akkor egy ilyen meccsre szervezi az ember, nem kérdés. 

Szinte hihetetlen ez a zöld gyep a megyei kalandozás után.

A Pest megyei IV. nyugati csoportjában a Pilisszentiván két vereséggel sem utolsó a jobb gólkülönbségének hála, de ugye innen már nem lehet kiesni. A Tinnye győzelmével szombaton átmenetileg az élre állt, de mivel az első fordulóban nem született döntetlen, még maradt négy csapat (a Bugyi II is szombaton játszott, kikapott), aki előzhet. Sok jelentősége ennek nincs, hosszú még a szezon - ahogy hosszú az NB III-ban is, de mindenesetre nem néz ki rosszul a Kerület kezdése, még akkor sem, ha a Vasas fakója (négy NB I-es játékossal) belerondított a tökéletes rajtba.

A Magyar Kupa következő fordulója miatt a bajnokságban két hét szünet következik, a majosi fiaskónak hála a Kerület pihenhet, 20-án pedig Dabasra látogat a csapat - március közepéig ez lesz az utolsó Budapesten kívüli tétmeccsünk.