Itt szerezte első Bundesliga-gólját Szalai Ádám

Nem akartam túl hosszú címet, pedig az akkurátus ez lett volna: meccsen jártam a stadionban, ahol Szalai Ádám az első német élvonalbeli gólját szerezte. 

Végre egyszer olyan időpontban mentem kiküldetésre Németországba, amikor meccsekre is tudtam menni. Persze ez nem rajtam vagy a munkahelyemen múlt, egyszerűen most az Automechanika olyan időpontra esett (a két évvel ezelőttivel ellentétben), amikor számos alsóbb ligában rendeztek fordulót, vagy pótoltak elmaradt mérkőzést Frankfurtban és környékén. Kedden és szerdán este volt lehetőségem meccsre menni, találtam is megfelelőt mindkét napra.

Ott ez a csodálatos férfi a lelátó oldalán, hát persze, hogy ott van, nagy spíler volt ő a Mainzban!

Nagy kedvencem az Automechanikában, hogy nem aprózzák el a sajtójegyet - jár mellé a szakvásár teljes idejére egy RMV Kombiticket, azaz egy olyan hetijegy, amivel bármennyit lehet utazni az RMV egész szolgáltatási területén - ez a Rajna-Majna régiót fedi le, Hessen tartomány kétharmada tartozik bele, illetve Rajna-vidék-Pfalz tartományból Mainz és agglomerációja. Szívem szerint öt napig utazgattam volna, de egyrészt kint sem voltam annyit, másrészt az Automechanika egy gigantikus rendezvény, van ott mit csinálni újságíróként, meg hát valamit le is kell adni munka címén.

Ettől még maradt időm focikára, főleg úgy, hogy városnézéssel annyira már nem kellett foglalkoznom, Frankfurt belső részein jártam korábban kétszer is: szépnek szép, de nem mondhatni, hogy sorjáznak a látnivalók, a felhőkarcolók meg nem érdekelnek. A bőség zavara talán túlzás lenne a meccskínálat leírására is, de tízes nagyságrendben mutatott meccset a Futbology mindkét napra. Igaz, a kínálat zömét elég unalmas műfüves pályák adták, de akadtak igazi érdekességek: keddre az FSV Frankfurt hazai fellépését választottam, ezt már hetekkel korábban kinéztem, nem volt kérdés. A szerdai programot illetően vívódtam, mert az Automechanikán 17 óra után happy hour van ingyen sörrel és pereccel, szerdán ráadásul ezt Oktoberfest-tematikával bolondították meg (az FSV-re át tudtam menni úgy is, hogy a happy hourt is kiélveztem), de végül győzött a futballautista énem: elmentem Mainzba megnézni a Bruchwegstadiont.

Kiváló jármű Mainzból - 1984-es, a budapesti villamos-állomány nagyobb része öregebb.

Nem túlzás ikonikusnak nevezni a létesítményt: 1928-ban épült a stadion, azóta persze többször alakítgattak-újítgattak rajta, de még mindig áll, és használatban is van: az 1. FSV Mainz 05 második csapata itt játssza hazai meccseit a negyedosztályban, a Regionalliga Südwestben, valamint a tavalyi szezon óta a női csapat is itt játszik. 2011-ig a Mainz első csapata is ebben a stadionban fogadta ellenfeleit még a Bundesligában is, az új, ma is használt stadion (ma MEWA Aréna) 2011 őszére készült el. Érdekesség, hogy a 2005/2006-os szezonban az UEFA-kupában szerepelt a klub, azokat a meccseit Frankfurtban játszotta, mert a Bruchwegstadion nem felelt meg a nemzetközi követelményeknek. 

Élőben látva a stadiont, nem csodálom, hogy új létesítményt épített a klub, szinte hihetetlen, hogy több szezonban is itt fogadták a Bayernt, a Dortmundot vagy éppen a Schalkét. Nyilván totális telt házzal mentek a Bundesliga-szezonok, az új stadionban az átlagnézőszám a másfél-kétszerese, mint a Bruchweg kapacitása volt fénykorában.

Az eredményjelző mögött egy mobillelátó volt a Bundesliga-szezonokban.

Ma sajnos csak egy lelátót használnak, ami nyilván a fakónak a negyedosztályban elég. Ránézésre a másik hosszanti lelátó is korrekt állapotban maradt, azt viszont nem csodálom, hogy az állóhelyes lelátót nem használják - a Bundesligára ez le volt székezve és ki volt egészítve egy kisebb mobillelátóval a kanyarokban. Az északi lelátót lebontották, részben a helyén, részben mögötte épült egy új edzőközpont. Szóval sokat változott 15 év alatt a stadka, de szerencsére bőven maradt a bájból, sokat dob rajta például a régi eredményjelző is.

Láthatóan nem használják ezt a lelátót, pedig álldogálnék ott.

Az új stadion amúgy nem messze épült innen, de arra nem volt időm körülnézni. A Bruchweg jól megközelíthető, nagyjából 20 perc séta a mainzi pályaudvartól, de megáll előtte a 64-es és 65-ös busz, valamint 7-8 perc sétányira tőle villamos is közlekedik. Frankfurtból közel egy óra alatt értem át vonattal, az út egyedüli látványos része a Mainzba érkezés, ahol rálátni a Majna torkolatára, miközben a vonat átszeli a Rajnát.

Tipikus német városkép.

Neccesen értem ki, nem tudtam elég korán indulni. Röviden azért körülnéztem Mainz belvárosában, a főbb nevezetességekre ránéztem, de még izgalmasabbnak találtam a 42 éves DüWag villamosokat, sikerült az egyikkel utaznom is. A belvárosból a 64-es busz percek alatt kivitt a stadionhoz, tíz perccel a kezdés előtt szálltam le, alig páran álltak sorba jegyért, ez sima lesz - gondoltam. Nem volt az, három néni ült a jegypénztárban, ahol csak kártyával lehetett fizetni, istentelenül lassan haladt a sor, végül 2-3 perc késéssel értem be - a sorban állás közben legalább német megposszanásokon mulathattam. 

Ez a tömeg nem tudott jegyet venni 10 perc alatt a három pénztárnál, nem éppen a német mérnöki precizitás példája! 

A Mainz II a VfR Mannheim együttesét fogadta. Bár sokat nem hallottam a vendégcsapatról, igazából sikerült egy kiváló ellenfelet választanom: a Mannheim az egyetlen olyan futballklub Németországban, ami országos bajnok, de az 1963-ban alapított Bundesligában soha nem szerepelt. A második világháború után, 1949-ben lett bajnok, sem a két világháború között, sem később nem tartozott az élcsapatok közé. Kis érdekesség: ahogy Mainz, úgy Mannheim is folyótorkolatnál fekszik, szintén a Rajna mentén, csak ott a Neckar ömlik a Rajnába. 

A szerdai beugró nem volt olcsó, 13 euró kemény ár a negyedosztályért egy fakó fellépésén, bár nyilván akár színvonalban, akár infrastruktúra vagy körítés (sőt, nézőszám!) tekintetében ez inkább a magyar másodosztály szintje. Mondjuk erre a szerdai meccsre nem tudtam volna nézőszámot tippelni, hiszen egyetlen lelátón ült mindenki, de szerencsére a klubhonlapon ott a hivatalos nézőszám: 780, ennek a tizede lehetett vendégszurkoló, de ők voltak a hangosabbak. 

A büfé a lelátó mögött található, 5,4 euró volt a sör (csapolt Bitburger), mellé kaját is vehettem volna, de inkább a meccs után ettem a stadion mögötti Haasegarten nevű helyen (ott Krombacher volt csapon). A tribün oldalát nagy mainzi sikereket megörökítő képek díszítik, kiemelt helyen a 2009-es feljutással és a 2010/2011-es Bundesliga-szezonnal, középen Szalai Ádám örömével. A magyar csatár a 2009/2010-es kiírásban, télen került a Mainzhoz, első Bundesliga-gólját 2010 tavaszán szerezte, azzal a találattal verte a Mainz 1–0-ra a Dortmundot a Bruchwegstadionban. Ősztől már új otthonába költözött a csapat, Szalainak még éppen kijutott ebből a gyöngyszemből egy kicsi.

Ezt a repoharat inkább nem tartottam meg, annyira nem extra két euróért. Van már elég ilyen szemét itthon.

Szóval a meccs: mint írtam, a színvonal simán hozza az NB II-t, sőt, az NB I-ből sem lógna ki lefelé, bár a közelmúltból a derbi azért jobb, izgalmasabb volt. Nagyjából egyforma erőt képviselt a két csapat, egyik sem játszotta le a másikat. A 15. percben vezetést szerzett a Mannheim, nem is akárhogy: rosszul jött ki a hazai kapus és el is passzolta a labdát, amit a 36 éves Esswein kapásból beemelt jó 30 méterről a kapuba, látványos találat! Esswein egyébként közel 200 meccset játszott a Bundesligában, a Wolfsburggal bajnok és utánpótlás-válogatott is volt, megkockáztatom, hogy a legnagyobb név volt a pályán a szerdai találkozón. Ennek ellenére pár perccel később tizenegyest rontott - ebben a periódusban egyértelműen jobb volt a Mannheim, több ziccer is kimaradt a tizi után.

Reklamál a mainzi fiatal a női sporinál a tizenegyes miatt. Pedig azt végül megúszta a csapat.

Csodálatos ez az eredményjelző!

A második játékrész elején azonban egyenlített a Mainz U23 (ez a hivatalos név), egy jobboldalt végigvitt akció végén jött a bepassz, az Egyesült Államokból származó Gitau pedig közvetlen közelről a kapuba passzolt. Innen kiegyenlített játék zajlott kevés helyzettel, a közben egyre hidegebbé váló időben (volt vagy 13 fok a keddi 31 után) már kezdtem szenvedni.

A végjátékra megint a Mannheim került fölénybe, végül egy gyors akció végén - amiben Esswein főszerepet vállalt - sikerült ismét betalálni. Maradt az 1–2 a végéig, ez a Mannheim első győzelme a bajnokságban (a 6. fordulóban jártunk), igaz, veresége is csak egy volt eddig. A vendégek a 9. helyre jöttek fel, a Mainz U23 visszaesett a 14-re. Egyben van a mezőny, a 9. és a 17. helyezett között három pont a különbség. 

Régen arra, az edzőpályák felé is lelátó volt.

A keddi FSV Frankfurthoz képest ez egy gyengébb meccs volt, a hangulat is elmaradt az ott tapasztalttól. Ugyanakkor a két stadion között már nehéz dönteni, a frankfurti modernebb, de mégis otthonosabb, a környezete sokkal menőbb, viszont a Mainznál az ősi eredményjelző és az állóhelyes kapu mögötti lelátó elég ütős. A frankfurti mérkőzésről várhatóan a jövő héten olvashattok, nem akartam egybe sűríteni a két meccset, mindkettő megérdemli a saját bejegyzést, viszont a kettő közé kénytelen leszek majd beékelni valamit a hétvégéről is, immár a megszokott közegemből, a magyar amatőr labdarúgásból.