Van némi túlzás a címben, mert baráti focimeccseket, iskolai bajnokságokat eddig is lehetett tartani a Czakó utcai sporttelep kispályáján, de a centerpályára nagyjából két évtized után tért vissza a hivatalos labdarúgás.

Ritka kegyelmi pillanat az olyan, amikor egy régóta dédelgetett terv megvalósul. Rengetegszer néztem akár bicikliről, akár autóból vágyakozva a Czakó utcai focipályát a Várral és a budapesti panorámával a háttérben, hogy milyen jó lenne egyszer itt meccset nézni. Erre az elmúlt években egyszerűen nem volt lehetőség: pontosan nem tudom, mikor játszották az utolsó bajnoki a Tabánon, az MLSZ adatbankjában csak 2008-ig tudtam visszakeresni a BLSZ III-as meccsek helyszínét, azóta sem a Tabáni LC, sem más nem játszott ott. A magyarfutball.hu-n sincs fent ez az adat, de ott egy kommentből kiderül, hogy 2005-ben az ELTE ellen hivatalos mérkőzést játszottak, érdemes megnézni a videót is erről.

Már a nyáron felröppent a hír, hogy az I. kerületi önkormányzat szeretné a Budavári Tabahon nevű, önkormányzati fenntartású amatőr klubot hazaköltöztetni a Tabánra. Igazából idézőjelbe is tehettem volna a hazaköltözést, ez a klub soha nem játszott ezen a pályán a 2021-es alapításával, a 2003-ban alapított Tabáni LC igen, de az nem jogelőd, egy ma is létező csapatról van szó. Létezett még Budavár nevű csapat is a nyolcvanas években, illetve a Budai FC is játszott itt elvileg. A pálya hivatalos neve Czakó utcai Sport- és Szabadidőközpont, de maradok a Tabánnál vagy a Czakó utcánál a továbbiakban is.

A nyári hírek igaznak bizonyultak, de a szövetség hitelesítése kicsit elhúzódott, így szeptember 27-éig várni kellett az első bajnokira a Tabánon - addig a Panoráma Sportközpontban játszott a Tabahon. Végül csak összeállt minden, a THSE 2000 nevű ellenfelét már az I. kerületben fogadhatta a klub.

Bő másfél órával a kezdés előtt - erre jöttem a Jaromír felé menet, hogy elsőként csekkolhassak be.

A fekvés mellett mindenképp unikális a pálya mérete is: nem tudom, pontosan mekkora lehet, nyilván az előírások alsó határának megfelel, ha hitelesítették. Viszont a 16-os és az oldalvonal között nagyjából egy méter lehet a távolság, ez azért elég érdekessé teszi a játékot. Maradjunk annyiban, hogy ide nem kell Djordje Kamber ahhoz, hogy valaki az ötösig hajítsa a labdát bedobásból.

Az ellenfélről pár szó: ez a klub a korábban az NB III-ig jutó Tintahalak SE-Sashalom, későbbi THSE-Szabadkikötő második csapata volt egészen addig, amíg a BLSZ I-ben az első csapatból sima Szabadkikötő nem lett, és a csapat át nem lényegült az egykori Újbuda FC-vé (néha a Kánai úton játszva a hazai meccseket, olykor Újbuda feliratú mezben pályára lépve), de a címer megmaradt a THSE-Szabadkikötő címere. Ezt követően a második csapatból THSE 2000 lett (megjegyzem, a Tintahalak a kétezres években viselték már majdnem ugyanezt a nevet), a címer maradt ugyanaz, csak más színekkel. Ugyanakkor ez a THSE is a Szabadkikötőn játssza hazai meccseit. Nem mondom, hogy minden részletét értem a két (?) klub viszonyának, az biztos, hogy a THSE 2000 a BLSZ II-ig jutott még THSE II-ként, manapság pedig a BLSZ III. első csoportjában szerepel, akárcsak a Budavári Tabahon, melynek két szezon BLSZ IV után ez a negyedik idénye a BLSZ III-ban.

Most, hogy tisztáztuk a viszonyokat, térjünk is a lényegre!

Szóval vasárnap végre hivatalos, felnőtt labdarúgó bajnoki mérkőzést rendeztek a Czakó utcában, nagyjából 20 év kihagyás után. Az esemény nyilván vonzotta is a hoppereket, végül kilencen csekkoltunk be a Furbology-ba, a teljes "Blaszfémia" képviseltette magát, a hangulatra nem lehetett panasz! Jó, ez magában kevés lett volna, de kb. 100 néző összejött a nyitányra, a kemény mag néha dobolt is, meg ami ennél fontosabb, két tálca sört is behoztak a büfé nélküli meccsre. Mondjuk a fél társaságunk a Jaromírban alapozott, így nem jelentett hatalmas gondot a büfé hiánya.

A Bazilika, a Vár és a Citadella is látszik a pályáról - turistaként elég ide kijönni a egy meccsre, nem kell várost nézni.

A Czakó utcai pálya fekvésének az is nagy előnye, hogy a kiváló panoráma mellett egyébként elég könnyű megközelíteni lényegében a város bármelyik pontjáról: a pálya tövében áll meg a 178-as busz, pár méterrel arrébb a 8E és több másik Thököly úti járat, de a Gellérthegyen át a Móriczról is elhoz ide a 27-es busz. Néhány perc séta, igaz, emelkedővel a fonódó. S persze biciklivel sem volt hosszú az út, ha meg valaki nagyon akar autózni, a Hegyaljáról szintén gyorsan ott van, más kérdés, hol tud parkolni - de eleve, minek ment oda autóval, ugye. 

Egyik keretről sem mondható el, hogy kimondottan fiatal lenne, bár a THSE-nél játszottak fiatalok is. A kispadon azonban a Frederico Groppioni mellett két 50+ os játékos is helyet kapott, egyiküknek később fontos szerep is jutott a meccsen. Mindkét oldalon lehetett találni BLSZ I-es és NB III-as rutinnal rendelkező spílert is, a Tabahonnál kiemelkedett Nagy Richárd, aki a Siófokkal NB II-es, az ESMTK-val NB III-as rutint is magára szedett. 

Amúgy zseniális ez a kerítés!

Aktívabban kezdett a Tabahon, de inkább kiegyenlítettnek mondanám a játék képét. A 35. percben aztán utolsó emberként szabálytalankodott Feiner, így a kiállítás sorsára jutott. A szünetig ez sokat már nem változtatott a játék képén, sőt, a második játékrész elején, a 49. percben egy kontra végén Almási megszerezte a vezetést a Tabahonnak. 

Innentől nyomasztó fölényben játszott a THSE, egy-egy gyors akcióval néha veszélyeztetett a Tabahon, de az volt a kérdés, mikor fog egyenlíteni a vendégcsapat. Erre elég sokáig, a 87. percig kellett várni, ekkora a csereként beállt, 50 éves Marton lőtt közelről a kapuba egy szép akció végén - kipasszolták a védelmet a Tintahalak. Úgy tűnt, legalább döntetlennel sikerül kihúznia a Tabahonnak, de nem: a 92. percben büntetőből a győztes gólt is megszerezte a THSE. A végefelé már volt kisebb anyázás és beszólogatás a lelátón, de elég szolid maradt a budavári lelátó, a pályáról több káromkodást hallottunk, mint a nézőtéren. 

Balra a lelátó.

Ez volt a vendégek második győzelme, a THSE ezzel a 7., a Tabahon mindössze 1 pontot szerzett, ami a 12. helyre elég a 14 fős mezőnyben. 

Érdekes élmény itt meccset nézni. A fekvés hihetetlen, bár a lelátóról inkább a Gellért-hegy és a Citadella látszik, a Vár nem annyira. Néha felsejlik a kispadok mögött egy-egy részlete Budapestnek, például a Bazilika, vagy éppen a Ferenciek tere. Az élmény része a pálya mérete, nem mindennapos látvány, hogy lényegében a 16-os sarkából végzik el a szögletet. Egyelőre nem fenyeget ez a veszély, de megnézném a Tabahont a Magyar Kupa főtábláján akárcsak egy NB II-es csapat ellen is itt. 

A poszt végére tartozik, hogy szombaton természetesen kint voltam a Kerület-meccsen is, erről most nem lesz külön bejegyzés, szenvedős győzelem volt, nincs róla mit írni - akit nagyon érdekel két bekezdés, az a Facebook-oldalamon talál ennyit.