Összességében simán hozta a kötelezőt a Kerület, de a védelem ismét megingott párszor, emiatt a vártnál többet kellett izgulni.

A Tatabánya számára az utolsó előtti lépés, a Kerületnek az utolsó esély volt a bajnoki címre a vasárnapi rangadó. 

Ismét a megyei bajnokságok csodálatos világának szenteltem a szombat délutánom egy részét, és ez megint jó döntésnek bizonyult.

Szombaton egy decens biciklitúra végén Nógrád megyében néztem meg egy bajnokit - nem csalódtam.

A húsvéti hosszúhétvégét Ostravában töltöttem negyedmagammal, a célunk elsősorban Csehország harmadik legnagyobb városának megtekintése volt, valami ilyesmi fontossági sorrendben: első helyen a sör- és gasztrokultúra felfedezése állt, a másodikon az épített környezet nézegetése, ezt követte a foci, és számomra még a Tatra villamosok csodálása is szerepelt a listán.

Végre élvezhető játékkal nyert meg egy meccset a Kerület, de remélhetőleg a védelem csak erre az egy alkalomra omlott így össze.

A küzdelemre most sem lehet panasz a Kerületnél, viszont a gólok, sőt, még a kapura tartó lövések is nagyon hiányoztak.

Több mint hét hónap után tért vissza a Hévízi útra a III. kerületi TVE, az ünnepi alkalomnak meg is adta a módját a közönség.

Régi adósságom törlesztettem saját magam felé azzal, hogy végre kimentem egy meccsre a keresztségben Láng Vasas-pálya néven ismert sporttelepre, amit ma Angyalföldi Sport- és Szabadidő Központnak neveznek.

Avagy már megint volt egy jó kis túrám a Kerülettel, csak az a fránya meccs ne lett volna.