Szurkol is, meg grundol is, azaz groundhopperkedik

Nem akarok több meccset az utcáról nézni

2021/05/03. - írta: pörgeszurkol

Bár nem mindenki számára - a poszt írása közben például még én is pária vagyok -, és nem tudni, mennyi időre, mennyire véglegesen, de a május csak elhozta a stadionok nyitását, végre lehet rendesen meccset nézni.

Nem akarok itt túl részletesen foglalkozni az oltásokkal és a járványkezeléssel, de mivel elképesztően megosztó téma, egy-két dolgot leszögeznék: nem értek egyet azzal, hogy védettségi igazoláshoz kötnek olyan dolgokat, mint a meccsre- vagy kocsmába járás. Nem gondolom, hogy egy modernkori pestissel van dolgunk, éppen ezért túlzónak tartom ezt a hisztériát, ami egy éve megy. Viszont, mivel gyarló és zsarolható vagyok, azonnal lecsaptam a kínai vakcinára még a múlt hét elején, hogy ne kelljen a továbbiakban azon izgulnom, hogy kapok-e az Eb előtt időben oltást.

Lényeg a lényeg, várom a védettségi igazolásomat (már "csak" a postán múlik), amint az megvan, végre rendes körülmények között fogok meccsre menni: korlátot támasztok, lelátóra ülök, a pálya széléről kiabálok, sörrel a kezemben. Addig már nem akarok páriaként, számkivetettként kintről, az utcáról szurkolni, szóval nem tehetek mást, a bürokráciában és a postában bízok - rajtuk múlik, hány meccset kell még kihagynom.

img_9064.JPG

Bár a mögöttünk hagyott hétvégén még megfordult a fejemben, hogy Budafokra kinézek - méltó zárás lett volna utcai meccsnézésnek, ha már egyszer tavaly márciusban ott kezdtem a műfajt - végül lebeszéltem magam erről, ebben segítségemre volt a viharos szél, ami kizárta a biciklizés lehetőségét. A tévézés ezúttal egy elég jó döntésnek bizonyult, ugyanis a rendőrség lezárta a Komáromi utcát, ahonnan lehetett volna potyázni.

Nem maradt más hátra, meccsbeszámoló helyett ideje összegezni ezt a (kerekítve) fél évet!

November 16. óta kényszerültünk utcai meccsnézésre, ez két hét híján fél év - sőt, nekem egy hét híján annyi, hiszen a május 1-jei hétvégén még esélyem sem volt a háromnapos oltásommal kijutni a lelátóra. Ebben benne van egy téli szünet is, tehát az alsóbb osztályokat nézve egy fél november, egy fél február, és a teljes március-április hozott zártkapus meccseket.

A kezdeti aggodalom után tulajdonképpen végig tudtam meccsre menni ebben a nehéz időszakban is, összesen 17+1 egy mérkőzést néztem meg legalább részben (a plusz egy a múltkori Siófok, amibe tényleg csak belenéztem). Nem túl meglepő módon Budapest, azon belül is Óbuda volt a leggyakoribb helyszín, emellett Veszprém, Pest és Komárom-Esztergom megyében jártam még meccsen. Olyan is volt, amikor nem az utcáról, hanem ilyen-olyan módokon bentről követtem figyelemmel az eseményeket.

Nyolc új helyszínt is ebben az időszakban kerestem fel először, ezek közül Gyulafirátót volt a legrosszabb olyan értelemben, hogy ott viszonylag messziről és csak kintről nézhettem a meccset, a sporttelep rendes feltérképezésére nem volt esélyem. Csomád és Piliscsaba félig-meddig bizonyult jó ötletnek, a pályát és így az eseményeket jól láttam, de mégiscsak kerítésen kívülről. A többi esetben igazából nem okozott különösebb zavart a járvány a grundhopperkedésben, Szentendrén és Alsóörsön szerintem békeidőben is kívülről néztem volna a meccset a pálya adottságai miatt, míg Felsőörsön, Bakonynánán és Tokodon ilyen-olyan okokból bejutottam a sporttelepre, természetesen szabályosan.

A maradék helyszíneket már jól ismertem, főleg, hogy hat alkalommal Óbudán, a Kerület-pályán néztem meccset, mintha minden rendben lenne. Ezek voltak a legjobb hangulatú események az utcai meccsnézések során, inden alkalommal voltunk legalább húszan, igaz, a Honvéd elleni kupameccsen ünnep helyett rendőri vegzálás jutott. Szerencsére ezt követően a rendőrök sehol sem zavartak a meccsnézésben.

Siófok mellett talán a Szabadkikötő-pálya látszott a legrosszabbul kintről, ott nem érdemes potyázni, míg a fent említett falusi pályák mellett a Pénzügyőr pasaréti sporttelepén jelenti a legkisebb lemondást a kerítés, de mondjuk Balatonkenese klasszikus megyei grundján sem okozott túl nagy különbséget a zárt kapu a normál ügymenethez képest. 

Egészen megszoktam az utcai meccsnézést, de nagyon örülök, hogy vége. Egyben rögtön az első hétvégén az is biztossá vált számomra, hogy innentől nem alternatíva a kintről nézés: szerencse, hogy már csak várnom kell a kártyát, ugyanis kevés szomorúbb és nyomorultabb dolgot tudok elképzelni, mint úgy a kerítéstől nézni a meccset, hogy a nézők többsége bent van, bent lehet. Még a tévé előtt is irigykedtem, hát még, ha ott lettem volna, csak nem a stadionban, hanem a kerítésen. 

Amellett, hogy megszoktam a zártkapus viszonyokat, nem felejtem el, miket vett el tőlem a korlátozás: először is egy félszezont a Kerület meccseiből, amik közül kiemelkedik a soproni túra és a hangulat nélküli kupameccs a Honvéddal. Szintén a korlátozásoknak köszönhetem, hogy az idei lesz az első szezon 15 év után, amikor egyszer sem megyek ki a Szuszába, hab a tortán pedig a kupadöntő, amiről szintén lemaradok. Annyit azért hozzátennék, hogy bár igazi Újpest-meccsen nem jártam, a női csapatot és a fakót is megnéztem élőben még ősszel, teljesen nem maradt ki tehát az Újpest sem. 

Örülök a stadionok nyitásának, szeretném azt hinni, hogy az Eb után majd egy nagyon jó őszi szezon vár rám, de természetesen azzal is számolni kell, hogy ez egy átmeneti időszak. Jöhet itt még negyedik-ötödik-tizenvalahányadik hullám, indiai triplacsavart mutáns, és még ki tudja, mi, ami miatt a közvélemény karanténtálib fele újra ki fogja magának sírni a lezárásokat. Ennek ellenére szeretném azt hinni, hogy végre egy normális ősz következik, és a társadalom nagy többsége már nem a vírustól való rettegéssel fogja tölteni az idejét, hanem újra élni fog.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://porgegrundol.blog.hu/api/trackback/id/tr5916520334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laci_52 2021.05.04. 22:36:52

Egyetértek a szerzővel, egy meccs a lelátóról az igazi élmény és aki nagyon szereti a focit, ki is megy a pályára. Ettől voltak sokan megfosztva fél évig.
süti beállítások módosítása