Ismét a megyei bajnokságok csodálatos világának szenteltem a szombat délutánom egy részét, és ez megint jó döntésnek bizonyult.

A megyei másodosztály küzdelmeibe nyertem egy kis betekintést egy börzsönyi sárdagasztós kirándulás végén.

Egy megyei kupameccs kapcsán egy félig beszámoló, félig történeti áttekintés következik Dunakesziről.

És hasonló közhelyek.

Kiváló szórakozásnak bizonyult szombaton a Pomáz–Pécel mérkőzés, gólokban és hangulatban sem szenvedtem hiányt - a szél pedig tűrhető volt a napsütéssel, szerencsére csak góleső volt, sima nem.

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.

A héten ismét a megszűnés szélére került a váci labdarúgás, bár az biztos, hogy lesz egy NB III-as klub a városban, a megyei első osztályban pedig elindul az egykori bajnokcsapat maradványa. Az elmúlt bő húsz év a szenvedésről szólt a váci labdarúgásban, ennek egy szeletébe belekóstoltam 2016-ban.…

A megyei I-es osztályozót kettős győzelemmel tudta le a PEAC, ezzel a Pécsi Egyetem csapata beállította a valaha volt legjobb eredményét, és feljutott az NB III-ba. A Zsámbéknak és a PEAC-nak egyaránt a hatcsoportos NB III megízlelése volt eddig a csúcs a klubtörténelem során.

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.