Lassan fél éve, szeptember - a Testnevelési Egyetem sporttelepének átadása - óta vártam, hogy végre eljussak a TF-pályára. Mondjuk vannak, akik több mint hat éve várják a visszatérést, ahhoz képest semmi.

Aki minimálisan is követi a magyar sportéletet, vagy csak egyszerűen gyakran jár a BAH-csomópont felé, annak bizonyára feltűnt, hogy a Testnevelési Egyetem (korábbi főiskola, abból rövidítve TF) teljesen új sporttelepet kapott. A létesítmény 2023 szeptemberére készült el, az udvari sportlapban egy elég hosszú anyag foglalkozott a Dr. Koltai Jenő Sportközpont méltatásával - de valahogy focira csak egy mondat jutott, a cikkben nem esett szó arról, miért nem játszhat a frissen átadott futballpályán a TF BLSZ I-es csapata. A TF egyébként 2017 novemberében játszott utoljára a régi pályán, azaz több mint hat éve szerepelt albérletben.

A kis groundhopper csoportunkban több alkalommal felmerült, hogy menjünk ki felavatni a pályát, hiszen az MLSZ Adatbankban rendszeresen ez volt beírva helyszínként, aztán a meccs előtt pár nappal módosult a helyszín - volt, amikor ezt nem bántam, hiszen így juthattam el bajnokira a pasaréti Vasas-pályára. A jelenség ettől még bosszantó volt, így novemberre le is tettünk az avatóról egészen februárig. Most már biztosabbnak tűnt a dolog, végül a Pestifocin megjelenő cikk minden kétséget eloszlatott, igaz, már előző nap foglaltunk asztalt a budai Jaromír sörözőbe. Ott aztán decens sörözéssel indult az este, ahol nem hivatalos infóként azt is megtudtam, hogy gombásodás miatt nem volt használható a centerpálya ősszel, most pedig még korai lenne rámenni.

Az első fotóm az új pályáról.

Apró szépséghiba tehát, hogy nem a centerpályát, hanem a műfüves grundot vette használatba a TF, de annyi baj legyen, mivel a régi pálya kimaradt nekem, így a helyszín is új volt számomra, nem csak maguk az újonnan épült pályák, szóval nincs az a számítási mód, amiben ez ne számítana új grundnak - 2024-ben az első új pályám egy budai helyszín, mennyire kiváló!

A TF az Issimót fogadta a BLSZ I. első 2024-es bajnokiján, a 16. fordulóban. Sajnos a 19:30-as kezdés miatt csak villanyfényben nézhettük meg testközelből az új komplexumot, amit egyébként párszor vágyakozva már nézegettem a BAH-csomópont felüljáróján dugóban ülve (ha csak lehet, nem autózom a városban, de a kenesei rokonsághoz így járunk, nincs mit tenni, cuccokkal kényelmetlen a metró+vonat kombó). Sajnos így a környezetből is csak a Mom park és az Alkotás utcai fényei látszódtak, valamint a Széchenyi-hegy tetején a torony fényei. Nappali fényekkel kifejezetten szép lehet a háttér az új épülettel.

Az új pálya első matricája, remélem nem számít rongálásnak - persze nem én raktam ki.

Írtam már eleget mindkét klubról, az Issimo pályáját pedig nemrégiben, novemberben láttam először. Akkor Youlát kiállították, ez volt a csapat második bajnokija azóta, lehet, még emiatt nem volt a keretben. Játszott viszont Lázár Zsolt korábbi NB I-es focista, és egy igazi sztár, a kétszeres magyar bajnok Kamber. Ők sem tudtak segíteni az Issimón ezen az estén.

A kezdősípszó még a Csörsz utcában érte a társaságot, de már onnan is látszott a pálya, így mondhatjuk, kezdésre értünk oda. Az első percekben vizelési lehetőséget kerestem a lelátó körül, ez éppen elég volt arra, hogy lemaradjak a pálya első góljáról - Borgulya (az egyik ifjabbik természetesen) lőtt gólt az ötödik percben, 1–0. Sokáig nem bosszankodhattam a lemaradásról, egy félpályánál elvégzett szabadrúgásból Suskó a 12. percben megduplázta az előnyt, majd két perccel később egy gyors támadás végén ismét Borgulya köszönt be, 15 perc után már 3–0-át mutatott volna az eredményjelző, ha lett volna a pálya körül valahol.

Kicsit ront az élményen a háló.

A Csernák a 25. és a 45. percben köszönt be, így 5–0 volt az állás a félidőben, az ötödik gólt egy hosszú ívelés után szerezte, mellre vette a labdát, és mielőtt az leesett volna, közelről a hálóba lőtt, ez se kis gól volt, de a második talán üti. Sajnos már nem emlékszem, hogy ekkor, vagy a negyedik gól után kiabálta be egy hölgy, hogy "szarrá lesztek picsázva, ez még csak a kezdet", de mindenesetre az este legszebb mondata volt ez.

A szünetben bejártuk a csarnok egy részét is, éppen kezdődött egy kosárlabda-meccs: az NB II-ben fogadta a TFSE a Budapest Bikák nevű csapatot pár néző előtt. Az első hárompontosig néztük a játékot, illetve a foci lefújása után is visszatértünk, akkor már 50-60 pont közötti előnnyel vezetett a TF, a vége 125–63 lett, nem is vártuk meg, mentünk inkább egy kilépősörre - most sem nyűgözött le ez a sportág. A palánk mögött, a terem falán viszont a magyar mesteredzők voltak felsorolva, így igazi gyermekként örültünk meg, amikor valaki Mészöly Kálmán, Garami József vagy éppen Csank János nevére bukkant. A labdarúgáshoz köthető utolsó név amúgy Herczeg András 2020-ból.

A kosár kapcsán még kiemelném, hogy a női csapat szponzora a budai Jaromír, kint is volt a molinójuk, elvileg a női meccseken az ő sörüket kapni ott. Ha ez így van, már csak egy BLSZ-es bajnokit kell rászervezni, hogy ne műanyag flakonban vigyük a Bakalař-t a meccsre, mint most. 

A kis kitekintés éppen elég volt ahhoz, hogy öt percről lemaradjunk a második félidő elején - gondolom már kitaláltátok, hogy közben esett egy gól. Szépített az Issimo a 46. percben. Az viszont már láttuk, hogy Héjjast második sárgával leküldi a játékvezető, a szabadrúgást követő kavarodásból pedig a hatodik hazai gól is megszületett Csernák révén.

A kiállítás utáni szabadrúgás. 

Azért a meccs egyik fénypontja mégiscsak ezután jött! A 70. percben, emberhátrányban ismét szépített az Issimo, a gólt nem más szerezte, mint Djordje Kamber. Hárman a "Kamber bebaszta" kántálással ünnepeltük a gólt, a rutinos szerb spíler pedig kiintett a kezdőkörből jutalmul, csodálatos pillanat, igazi megdicsőülés volt ez!

Társaságunk kispesti tagjának kiváló képe - igazából a lényeg így is tökéletesen átjön.

Az utolsó szó persze a stadiont avató TF-é volt, Bodnáruk állította be a 7–2-es végeredményt. A kilenc gól mellett mindkét oldalon volt kapufa, igaz, egy-két óriási luftot és látványos hibát is láttunk, dehát blasz, ezért is szeretjük. Mindenesetre óriási futballünnep volt ez, méltó eredménnyel tért vissza a TF a saját otthonába, ennek mind a két tucat szurkoló örült - bár megjegyzem, a második félidőben nem hallottam a dobost, ellenben a kosáron volt dobolás, könnyen lehet, hogy az 5–0-ás félidő után bement szurkolni a keménymag a melegre. 

Ezzel a győzelemmel 8. a TF a bajnokságban, még így is van négy pont hátránya a most legyalult Issimo mögött, a palotaiak a hatodik helyen állnak. Érdekesség, hogy az Issimo 16 eddigi meccsén 81 gól esett (39–42 a gólarány), azaz ötös gólátlagot hoznak a meccseik - a másik véglet amúgy az immár UDSE-Gázgyár néven futó Gáz, ott 15 meccsen 30 gól esett, az Issimo ellen három, ami hatos holtversenyben a csúcsot jelenti.