Elég mozgalmasra sikerült a Kerület utolsó idei hazai bajnokija - bajnokot avattunk, és az is kiderült, hogy a TVE a legjobb csapat hazai környezetben. Kár, hogy ez összességében még érmet sem ért.

Igen, tényleg elsütöttem ezt a címet. Bocsánat. Az utolsó április fordulóban eldőlt, hogy a Kerület az idei bajnokságban lecsúszik a dobogóról - van még hátra ugyan négy forduló, de csoda kellene az éremhez.

Nem vagyok teljesen naiv és hülye sem, tudom, hogy a modern foci alapvetően a pénzért van, de a bevételhez fogyasztók, azaz nézők is kellenek!

Nem sokat tudok írni érdemben a Kerület hétvégi meccséről, de mivel máson nem jártam, így egy posztot szentelek neki.

Egy kiváló napot koronázott meg a Kerület a dabasi meccs utolsó húsz percében. Ha máskor is elég a győzelemhez ennyi foci, nekem az is megfelel, nem kell 90 percen át jól játszani!

Ha nyert volna a Kerület Monoron, akkor tökéletessé nyilvánítanám ezt a vasárnapot, így sajnos csak majdnem lett az. 

Se a fakók elleni meccsek, sem a barátságos mérkőzések nem érdekelnek különösebben, így tökéletesen adta magát, hogy szombaton kimentem az MTK II - Kerület felkészülésire.

Ennél jobb utolsó meccset nem is kívánhattam volna a Kerülettel 2025-ben. A végére egész jól néz ki a tabella, nem teljesen reménytelen a tavasz.

Kivételesen a Kerület első csapata helyett a fakó meccsére látogattam ki a hétvégén, és ha már Újpesten jártam, megnéztem egy veszélyben lévő focipályát is.

Van még hátra ugyan két meccs az NB III-ban idén, ám az őszi szezonnak vége, mindenki játszott egyszer mindenkivel.