Véget ért az Európa-bajnokság, a magyar válogatott kiválóan állta a sarat, a bosszantó angolok végül hazai pályán elbuktak, a számomra mindig szimpatikus olaszok nyerték a tornát. Szinte minden tökéletes, mégsem tudom csak pozitív érzésekkel zárni az Eb-t, és nem csak a rendkívül idegesítő térdelés…

Karnyújtásnyira volt a magyar válogatott egy bravúros pontszerzéstől a hazai Eb-meccsén, ám végül – az eredményt tekintve - sima portugál siker született. Ettől még óriási élmény volt a meccs a helyszínen.

Hétfőn volt a Bozsik Aréna második avatója, de ugye nem ez volt benne az első meccs - és akinek épült, az még birtokba sem vehette.

Amikor felavatták a Puskás Arénát az Uruguay elleni barátságos meccsel, akkor büszkén hirdettem, hogy én ugyan meg sem próbáltam jegyet venni erre, ez csak egy gálameccs, ez engem nem hoz annyira lázba. Még akkor sem, ha a válogatott játszik, valamiért ezek a barátságos mérkőzések a legritkább…