Véget ért az Európa-bajnokság, a magyar válogatott kiválóan állta a sarat, a bosszantó angolok végül hazai pályán elbuktak, a számomra mindig szimpatikus olaszok nyerték a tornát. Szinte minden tökéletes, mégsem tudom csak pozitív érzésekkel zárni az Eb-t, és nem csak a rendkívül idegesítő térdelés miatt.

Nagyon nem tetszik nekem ez az őrjöngés egyik oldalról sem a homoszexuálisokat illetően. Szerintem nagyon túl van tolva a téma, nem örülök annak, hogy egyre több az olyan vélemény, ami a magyar nemzeti érzést állítja szembe a homoszexualitással, én ugyanis az inkluzív nacionalizmus híve vagyok. Mindegy, nem ebbe az irányba akarom elvinni a posztot, inkább a magyar lelátók világát nem ismerő, attól viszont nagyon rettegő emberekre térnék rá.

Ők azok, akik általában azzal kezdik a kirohanásukat, hogy ők is szeretik a focit, járnak is, de ez már tarthatatlan - hát igen, szerencsére azt azért gáz lenne bevallani, hogy nem érdekli őket a foci. A válogatott jó szereplése miatt most a csapaton nem tudják köszörülni a nyelvüket, így aztán kapóra jött az UEFA büntetése: két zárt kapu és egy felfüggesztett. Az indoklás alapján talán egy-két olyan pont volt, amiért érthető a büntetés, amúgy mondvacsinált az egész.

Politikai hovatartozás nélkül tisztában van vele mindenki, aki meccsre jár, hogy a foci semmit nem ér az egészséges versengés nélkül, aminek bizony a labdarúgás nem túl szofisztikált világában része egymás hergelése, szidalmazása. Egyszerűbben fogalmazva: akivel amúgy békeidőben simán meginnál egy-két sört és jól elbeszélgetnél, az a meccs alatt az ellenséged, akit alsó hangon a jó édes kwa anyjába küldesz el, ha éppen úgy alakulnak a dolgok. Normális szurkolók ezt értik, tudják. Persze vannak túlkapások itt is, az erőszakkultúrával nem értek egyet, maradjunk a verbális sértéseknél, mutogatásoknál. Másrészről meg senki nem mondja, hogy ez kötelező elem, ha valaki olyan higgadt, hogy heves érzelmek nélkül tudja nézni élőben a kedvenceit, lelke rajta, csak ne panaszkodjon arra, amiket hall. Általában persze nem is szoktak azok, akik ismerik ezt a világot. 

Tudom persze, hogy vannak olyan jóemberek, akik szerint csak a pályán látottak az érdekesek, ők nem értik, hogy lehet az ellenfelet szidni, ők csak jó focit akarnak látni, esetleg a bíró lehülyézése belefér, de az is csak kivételes esetben. Az ilyen emberek szoktak külföldi sztárcsapatnak szurkolni, általában a tévé előtt.

Aki viszont kijár a meccsekre, az tudja, hogy nem operába vagy színházba váltott jegyet, így minden bizonnyal fog hallani káromkodásokat a következő 90 percben. A magyar nyelv nagyon gazdag a sértéseket illetően, és a klasszikus káromkodások mellett bizony a píszí újbeszél által tiltott szavak is vannak a repertoárban, mint például a cigány vagy a buzi.

Vegyük már észre: a meccsen cigányozó szurkolók töredéke rasszista, a "bonjour, buzi franciák" dalocskát éneklők töredéke homofób.

Aki eleve nem tudja, mi zajlik egy lelátón, az persze fennakadhat ezen, főleg, ha magát annyira racionálisnak tartja, hogy a sport lényegét sem fogja fel. Aztán lehet cinikusan is nézni ezt, vannak olyanok, akik nagyon jól tudják, miről van szó, de egy jó kis nácizásért ezt félreteszik. 

Sok olyan embert ismerek, aki rendszeresen jár ki meccsre. Van köztük szélsőbaloldali, liberális, mérsékelt jobbos, széljobbos és apolitikus is. Mindet hallottam már "fekázni", "buzizni" és "cigányozni" is a meccs hevében, ami teljesen normális. 

Ezekkel a szavakkal egyszerűen az ellenfél elleni érzéseinket fejezzük ki a lelátókon, semmilyen homofób vagy rasszista indíttatás nincs mögötte - a többség esetében. De ha valakire elég sokan és elég sokszor sütik rá, hogy rasszista, homofób vagy éppen náci, az egy idő után dafke is az lesz.

Lehet erre úgy reagálni, hogy minden egyes alkalommal zárt kapus büntetéseket osztogatunk, mert valaki kimerte mondani az egyik tiltott szót, de ezzel tényleg azt érjük csak el, hogy kollektívan széljobbos, homofób masszának fogjuk látni azt a tömeget, aminek valójában egy töredéke tartozik ebbe a körbe. Persze vannak, akiket ki kellene tiltani a pályákról, járnak ki igazi nácik, de nevetséges azon vergődni, hogy "Cristiano homoszexuált" kiabálnak emberek. Ettől nem lesz valaki homofób, ahogy a Fradi-Újpest-Kispest egymás általi kölcsönös cigányozása sem rasszizmus, hanem az ellenfél gyűlöletének kifejezése - értelmes emberek esetében 90 percre, legfeljebb egy napra, másnap meg már együtt dolgoznak, söröznek vagy éppen sportolnak ugyanezek az emberek.

Aki szerint a szurkolásba a "buzizás", "faszszopózás", vagy akár az anyázás nem fér bele, az nézze a meccseket tévében vagy menjen színházba. Aki szerint pedig egyes népcsoportok megsemmisítésére utaló rigmusok, vagy a huhogás is beleférnek, azok szintén inkább nézzék tévében a meccset, vagy tépkedjenek tovább szivárványos zászlókat, de ezt ne normális meccsrejárók nevében tegyék. Mindkét szélsőség nélkül sokkal jobb lenne a világ!