Nyilván mindenki látta már azóta az újpesti koreót, de azért ne menjünk el szó nélkül emellett.

Azaz a fenét látta mindenki, biztosan többen ültek le a tévé elé, mint ahányan később a közösségi médiában így vagy úgy találkoztak az Újpest–Fradi előtti hazai koreóval. Saját képem természetesen nincs róla, mert a tábor mögött álltam a D-szektorban, szerencsére mások fotózták elegen. Ezt a csodás matricát azért én is lekaptam:

Ezekben az üzenetekben az a szép, hogy sokaknak fájnak, éppen ezért örülök nekik nagyon. Kicsit olyan ez, mint amikor a románokat emlékeztetik arra, hogy ők maguk mennyit tettek hozzá Erdély kulturális örökségéhez: persze ettől még Románia része marad Kolozsvár, és románok laknak ott többségében, mégis hatalmasat sivalkodnak, hiszen a lopott pénz égeti az ember zsebét, ugye. Ugyanígy a Fradi úgyis bajnok lesz és persze, hogy megveri az Újpestet, de ha ennyire direktbe emlékeztetik a fradistákat a pártállami mivoltukra, akkor rögtön megy a sírás és a felháborodás. Hát ezért olyan gyönyörű az a matrica, és ezért még szebbek a kiírások.

Fotó: Réti Zsolt, Facebook. S aki esetleg lemaradt volna: Ti vagytok a Nerencváros az alsó sor

Nincs ezeken mit magyarázni, annyira igaz mindegyik, hogy a fradisták sem cáfolják egyik sort sem, csak hőbörögnek, hogy "debezzeg amikor Kádár idején..." Ja, hát volt pártállami csapat az Újpest, ahogy a Honvéd is, csak most a Fradi az, és ezzel legalább az egyik "E" teljességgel érvényét vesztené, ha nem vesztette volna el olyan 30-40 éve. Nem az erőre gondolok, nyilván.

Hogy aztán ez a koreográfia kimaradt az M4 műsorából, az gondolom teljesen véletlen, így alakult, bocs, az NSO galériájában is csak én nem találom. Meg amúgy is miért kellene mutatni, sokkal izgalmasabb volt a 22-ből 18 némán álldogáló külföldi a Himnusz alatt (tudom-tudom, a Fradiban volt több a magyar, és igen, az ifjú Lisztest lehet irigyelni, tényleg jó, nagyon remélem, hogy hamar külföldre kerül, ideális esetben az előtt, hogy válogatott lesz), meg ugye a Fradi füstölése. Jó, egyet azért adjunk meg a zöldeknek: a Fradi kiírása tökéletesen igaz volt, tényleg jár nekik a bajnoki cím, ezt a pártigazgató elnök úr már rég elintézte, jár.

Annyit el kell viszont ismerni, hogy az FTC legalább tényleg képes élni azzal a lehetőséggel, amit az állami pénzek adnak neki. Ugyanerre láthatóan nem képes a Videoton (még mindig a második legnagyobb költségvetésű klub az NB I-ben, látjuk, mire elég), de szerencsére a Felcsút sem nyert még semmilyen címet, bár dobogóig már jutottak sajnos. Az ő esetükben sem sokat kell bizonygatni a politikai hátteret, de nekik legalább nincsenek szurkolóik, akik ezt tagadni próbálnák.

Pár szót a meccsről is ejtek, bár felesleges, látta mindenki a tévében. Rég, túlságosan is rég voltam utoljára Újpest-meccsen: a Basel ellen bő másfél éve, bajnokin meg majdnem három éve még a Debrecen ellen. A szezononként egy meccset illene tartanom, mindenesetre nem bántam meg, hogy egy derbire néztem ki. Az első percektől harcos, jó Újpestet láttam, persze kellett az élményhez az is, hogy nem gyomorgörcsben vártam a találkozót, hiszen a hatodik helyről, 8 pont előnnyel nem fog kiesni az Újpest. Aztán ahogy az lenni szokott, hiába játszott jobban az Újpest, az FTC szerzett vezetést, a gól mellett egy ziccere volt még a vendégeknek, igaz, az Újpestnek is inkább lehetőségei adódtak, nem ordító gólhelyzetei. A 40. percben aztán csak összejött az egyenlítés, így jó hangulatban ért a félidő.

Apropó hangulat: valami egészen zseniális volt az atmoszféra, itt nem kellett hazudni és kozmetikázni a nézőszámot, mint pár faluban szokás, a 11 ezer néző és a folyamatos látványelemek és szurkolás magáért beszélt. Élmény volt egy ilyen meccsen kint lenni.

A második félidő első tizenöt percére ritmust váltott az FTC, itt kijött a játékosok közti minőségbeli különbség, kellett is idő a két bekapott gól után az Újpestnek, hogy összeszedje magát. Az utolsó húsz perc már jól sikerült, összejött a szépítés is, centiken múlt az egyenlítés. Egyértelműen rászolgált az egy pontra az Újpest, de a helyzeteket be kell rúgni, nem sikerült, a védelem meg bizonytalan egy ilyen játékosokból álló támadósor ellen, ez van. Ettől még megérte kimenni, végre játszani láttam az Újpestet, a hangulat és a játék is emlékeztetett arra a közel húsz évvel ezelőtti időszakra, amikor megszerettem ezt a klubot idegenként a Duna túloldaláról. 

Van még hátra négy forduló az NB I-ből, ilyen játékkal a felsőház biztos, de attól tartok, nem ilyen Újpestet fogok látni - a tévében - a következő fordulókban. A kieséstől akkor sem kell tartani, arra csak matematikai esély van, jobb esetben már csak a következő forduló végéig.

A tulajdonosváltással kapcsolatos pletykákat egyáltalán csak azért hozom fel, hogy egyértelmű legyen, hogy hallottam ezeket, de semmi jelentőséget nem tulajdonítok neki addig, amíg alá nem írnak egy adásvételit. Végezetül szögezzük le, hogy a 850 forintot sok a sörért, főleg, hogy kétes minőségű Borsodi jár érte, de ez még mindig ihatóbb a botrányos, kukoricás Soproninál, amit akár még ennél többért is mérnek, és akkor az MTK-pálya ennél is drágább Arany Ászokáról nem esett szó. Lehetne rosszabb ez is.