Nem tett újabb csodát a Liza

A körítést tekintve futballünnep volt Erzsébeten az MTK érkezése, de sajnos tényleges ünnep legfeljebb a vendégeknek lett belőle.

November 1-je első hallásra nem a legjobb időpont meccset rendezni, de ha már szerdára esik, akkor tökéletes alkalom kupafordulót tartani. A Kerület sajnos nem jutott be a legjobb 32 közé, így Pesterzsébetre mentem ki, ahol az ESMTK az MTK-t fogadta. Szóba jöhetett volna az Unione–Kisvárda is, de sajnos ütötte egymást a két program, és hát hiába Óbuda, azért a Kerület műfüvesénél enyhén szólva izgalmasabb a ESMTK stadionja - meg a Kisvárda hiába NB I, totálisan érdektelen, az MTK viszont húzónév.

Tökéletes idővel indult a november, így aztán biciklivel vágtam neki az erzsébeti túrának - jól is esett az üveges Pilsner az Eliza/Tudakozó kocsmában fél 12-kor, ráadásul előrelátóan kikérték nekem a többiek, így amikor öt perc késéssel beestem a találkozóra, már ott várt a sör. Mi kell még?

Számítani lehetett a nagy érdeklődésre, a kocsma is tele volt, ennek ellenére meglepett, amit az Atléta utcában tapasztaltam. Jó 15 percet álltam sorban a bicó kikötése után, kétszáz méter tuti volt a sor, éppen kezdésre értem be. Na sebaj, a valahogy közben bejutó drága barátaim itt is sörrel fogadtak az 1500 forintos beugró után, igaz, ez csak csapolt Soproni volt. A stadion lényegében megtelt, a hazai oldalon óriási tumultus volt, több sorban álltak a kerítések körül, a kanyarban sikerült helyet találni, a csodás falelátót nem is lehetett látni - a pályát viszont igen. 

A nagy tömeg ellenére inkább matiné-hangulat volt, szurkolás kevésbé, bár természetesen többféle rigmussal is éltette a nép a Lizát. Ezeknél szórakoztatóbbnak bizonyult a vehemensebb szurkolókat hallgatni, két perc után gyalázták páran az MTK, de feltették azt a kérdést is, hogy kóser büfé van-e a túloldalon. A félidő első fele kiegyenlített játékot hozott, majd pár percen belül kétszer is betalált az MTK, ezzel lényegében el is dőlt a továbbjutás. A szünetig még vezettek egy-két veszélyes támadást a vendégek, a Lizát megfogta a két gól.

A szünetben felkerestem bár erzsébeti ismerősömet, nem vette el a kedvüket a két gól, 2–2-ről is álmodoztak páran, de a becsületgólban mindenki bízott. Szerintük nézőcsúcsot hozott a meccs, többen jöttek ki a Videoton elleni előző fordulónál is, vagy éppen az öt évvel ezelőtti Diósgyőr elleni meccsnél is - utóbbin ott voltam, hát nagy különbséget nem láttam, akkor is tele volt a lelátó, most is, de talán tényleg több sorban álltak most a nézők.

Vehemensen jött ki az ESMTK a második játékrészre, pár veszélyes helyzetet is kialakítottak a hazaiak, de nem sikerült szépíteni. Cserébe bő húsz perc után Zsóri háromgólosra növelte az előnyt, innentől már tényleg csak a beszélgetésről szólt a meccs számomra, szegény Lizának nem maradt semmi esélye. Közben jött az infó, hogy a Kisvárda 6–0-ra verte az Unione-t, hát így aztán végképp örülök, hogy nem oda mentem ki, bár igazán fel sem merült az ESMTK helyett.

Ezt azok kedvéért tettem be, akik az erről az oldalról fotózott képek miatt kételkedtek a nézőcsúcsban.

A hajrára Biben beállásával mindkét csapatban játszott ex. óbudai játékos, Jeszy azonban nem örülhetett, a hosszabbításban egy kapufás góllal állította be a 4–0-ás végeredményt az MTK. A korábbi óbudai közönségkedvencen látszott, hogy mellre szívta ezt a gólt, sajnos ki sem jött pacsizni a végén, nem tudtam köszönni neki. Na sebaj, jövök még ide valamikor biztosan, ha más nem, a szokásos edzőmeccsre a Kerülettel.

Nem kérdés, hogy az MTK továbbjutása megérdemelt, de nagy kár a 0–4-ért, ennyivel nem voltak jobbak a vendégek, az ESMTK rászolgált volna egy szorosabb eredményre, de ehhez hatékonyabb támadójáték kellett volna. A mezőnyben nem látszott két osztály különbség, egy is inkább csak a végére, jó csapat ez az ESMTK, nagy pech, hogy a csoportjában ott a Békéscsaba - igaz, pont a Lizának hála nem veretlen a Csaba, lehet még szoros az a bajnokság. Ez volt ugye az egyik "csoda", a másik a Vidi kiejtése, az MTK lehetett volna a harmadik.

A Futbology szerint 15. alkalommal jártam a pesterzsébeti Ady Endre úton meccsen, talán most először nem próbáltam lefotózni a műemlékvédelmet élvező falelátót - egyrészt minek, van róla képem bőven, másrészt pont onnan sütött a nap, harmadrészt a sok ember miatt amúgy is nehezen lehetett volna. Szintén az app szerint ez volt a lenagyobb verése a Lizának, amit láttam, de mégsem okozott ez letargiát se nekem, se a mintegy ezer kilátogató szurkolónak. 

Ilyen ez a Magyar Kupa - futballünnep.