Ha nem is sok helyen, de néhol előfordul a magyar alsóbb osztályokban, hogy hajóval/komppal a leggyorsabb eljutni a helyi csapat idegenbeli meccsére. Főleg Pest megyében találkozhatunk ilyen helyszínekkel.

Egészen különleges helyszínen jártam meccsen a hétvégén, ahol több kultúrkör is találkozik, de igazából az egészet belengi a Monarchia szelleme.

Sajnos az első komolyabban vehető ellenféltől egyből kikapott a Kerület, pedig ez a meccs sem indult rosszul. 

Szerdán abszolút kupameccset idéző hangulatban, simán, de kicsit azért mégis döcögősen nyert a Kerület Kunszentmártonban.

Mozgalmas kupaszombaton vagyok túl, és csak megerősítést nyert a korábbi véleményem: a Magyar Kupa első egy-két fordulója a szezon legjobb része. 

Magának tette nehézzé a szezonkezdést a Kerület, de végülis kit érdekel, ha végül megvan a három pont? Győzelem az első fordulóban!

Évek óta először bizakodó vagyok egy NB III-as szezon előtt: az egy dolog, hogy végre új ellenfelekkel találkozhatok Kerület-szurkolóként, de emellett kevesebb az olyan potens csapat a csoportban, aki a feljutást célozná meg. Ráadásul első blikkre erősödött is a keret, szóval sok a pozitív előjel.

Miközben a 15 éve regnáló rendszer le sem tudná magáról mosni a "stadionépítő" jelzőt (használjuk ezt akár pozitív, akár negatív kontextusban), hivatali idejében számos pályát tettek tönkre állami asszisztálással, néha aktív segítséggel. A posztban csak a budapesti grundokkal foglalkozom, de kommentben jöhetnek vidéki példák is, ha vannak.

Nem túl szép az idei nyár az óbudai foci életében, bár ha nagyon akarjuk, láthatunk pozitívumokat is.

Bár semmilyen bizonyítékot nem ismerek arra, hogy a kiváló cseh író, Bohumil Hrabal valaha is járt volna az egykori libeňi otthonának környékén található Meteor-sporttelepen, igencsak meglepne az ő életmódjával, ha ne ivott volna meg ott pár sört. A focit sem vetette meg - bár nem volt olyan fontos az életében -, így talán meccset is látott ott.