Ahol a város legjobb csapata a szomszéd országban van

Egészen különleges helyszínen jártam meccsen a hétvégén, ahol több kultúrkör is találkozik, de igazából az egészet belengi a Monarchia szelleme.

2025-ben Európa egyik kulturális fővárosa az egykori Görz, azaz Gorizia és Nova Gorica. Az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve előtte a Habsburg Birodalom idején Görz néven futó város az I. világháború után Olaszországhoz került, hivatalos neve Gorizia lett. Ekkoriban egy multikulti város volt, olasz, szlovén és német lakossággal. A II. világháború alatt egy rövid ideig a Harmadik Birodalom magához csatolta a várost és a régiót, majd 1947-ben Jugoszláviához került Gorizia közvetlen környéke, illetve a város kisebb része - a régi városmag teljes egésze Olaszországban maradt, de a vasútállomás, illetve pár külső terület Jugoszlávia része lett. Több részen is a városban, a házak között húzódik a határ, ám olyan durva elszakítottság nem volt, mint Berlinben, vagy éppen Nagyszelmenc-Kisszelmecen: főleg az ötvenes éveket követően korrekt, nagyjából békés viszony alakult ki Olaszország és Jugoszlávia között, a határokat - persze megfelelő papírokkal - át lehetett járni. A mai Nova Gorica nagy része a jugoszláv érában épült, így könnyen feltűnik, melyik országban járunk. Vannak persze kivételek, ilyen a vasútállomás előtti tér is.

A Trg Evropa (Európa tér) közepén húzódik a határ, itt lehet bohóckodni azzal, hogy az egyik lábunk Szlovéniában, a másik Olaszországban van - természetesen ezt eljátszottam én is. Ennél azért izgalmasabb a Caffe Bordo, azaz a resti, ahol 11 féle sört csapolnak, köztük Bakalářt is. Cseh sört ittam Szlovéniában úgy, hogy amerre néztem, Olaszországot láttam - na ez az igazi Európa!

Szlovéniában üldögéltem a sörrel, de az a ház ott a háttérben már Olaszország.

Ez a kép meg Olaszországban készült, balra a kocsma, a határ a kör közepén húzódik.

Amúgy a Kolovratban voltunk nyaralni a Kedvesemmel, onnan légvonalban csak 30 kilométer Gorizia, autóval negyvenvalahány volt, de azt egy óra alatt lehet megtenni a kanyargós, keskeny hegyi utakon. Eleinte élveztem, de a nyaralás végére már kínlódtam attól, hogy bármelyik irányba ilyen tekergéssel lehet csak elindulni. Ha egy nappal tovább maradunk, valószínűleg nem ezt a posztot írom meg, helyette az Udinese kupameccse lett volna a téma. Hétfőn a Coppa Italiában a Carrarese vendégeskedett Udinében, nyilván ez érdekelt, csak éppen aznap utaztunk haza - Udine nagyjából ugyanakkora táv a szállásunktól, mint Gorizia, igaz, a 20:45-ös kezdés nem lett volna ideális, meg Toto di Natale sem aktív már, szóval nem maradtam le semmiről. 

Ez a tér inkább Ausztriát idézi ezzel a barokk templommal, de...

...azért elég olaszos a hangulat a városmagban. 

Gorizia mindkét oldalán van említést érdemlő futballklub, mindkettő a világoskék-fehér színeket képviseli. A Pro Gorizia az olasz ötödosztályban szerepel, az a bajnokság csak szeptemberben rajtol. Az ND Gorica jelenleg a szlovén másodosztályban vitézkedik, de egyébként Szlovénia egyik legsikeresebb klubja négy bajnoki címével és három kupagyőzelmével. Az ország függetlenné válásától kezdve 2020-ig végig az első osztályban szerepelt az együttes, az első kiesés után még egyből feljutott, de 2023-ban ismét kiesett, idén zsinórban a harmadik szezonját kezdte a második ligában, a 2. SNL-ben.

Üdvözlet Jugoszláviából! Szlovénia amúgy nagyon nem jugoszláv, főleg ebben a régióban nem, de az 1947 után felépített Nova Gorica épületei kivételt képeznek. Na meg persze az étel-ital kínálatban is ott a jugoszláv hatás az egész országban.

A csapat aktuális ellenfele a Jadran Dekani volt, a klub három évet eltöltött az első osztályban is a 90-es években, de egyébként semmi komoly eredménye nincs. A másodosztály második fordulójára volt szerencsém kilátogatni, az első körben a Jadran nyert, a Gorica 0–0-át játszott.

Sikerült lemaradnom az első gólról az említett sörözés miatt, és így utólag lehet, jobban jártam volna, ha a szünetig kint is maradok - laza 10 euró volt a beugró, azonban a szünettől kezdve már nem kértek jegyet. Utóbbit onnan tudom, hogy a büfé a lelátó mögött, a bejáratnál található, a szünetben pedig már zárva volt a jegypénztár.

2,5 eurót kóstált a csapolt Union, hadd ne hasonlítsam a korábban fogyasztott Bakalář-hoz. Elég is volt ennyi sör, oké, hogy nincs zéró tolerancia se Szlovéniában, se Olaszországban, de nem tartottam volna jó ötletnek spiccesen vezetni a hegyi utakon. 

A középső szekcióban ennél többen voltak, én is átültem oda.

Láthatóan komolyabb meccsekhez épült a stadion, a főlelátó talán negyedét töltöttük meg, a túloldalon a maroknyi ultrán kívül nem volt senki. Egyébként nem marad élvonalbeli mérkőzések nélkül a létesítmény: a Primorje Ajdovščina itt játssza hazai meccseit, gondolom pályafelújítás miatt, mert tavaly még Ajdovščinában fogadta ellenfeleit. 

Szép környezetben, hegyekkel a háttérben, jugoszláv épületekkel körbevéve fekszik a stadion. Nyugati irányban mintegy 6-800 méter légvonalban Olaszország, ezt kihasználva egy unikális becsekkolást nyomtam a Futbology-ban: a szlovéniai meccsre Olaszországból jelentkeztem be. Amennyire megfigyeltem magam körül a közönséget, páran tényleg az olasz oldalról érkeztek, nyilván éheztek már a futballra.

Figyelemreméltó szponzor!

Mondjuk túlságosan magas színvonalról nem tudok beszámolni. Gyűrték egymást a csapatok, néha helyzeteket is láttam, de a környezet és a stadion jobban lekötött a pályán látottaknál. A második félidőt kicsit jobban megnyomta a Gorica, a 79. percben végül egy közeli találattal összejött az egyenlítés - ez volt a csapat első idei gólja, sőt, a Jadran első bekapott gólja is. Nem sikerült kihúzni a végéig, a 85. percben egy jobbról érkező beadásból betalált a Dekani, 1–2, ez maradt a végére. Ismertebb játékost egyik oldalon sem találtam, mindkét csapatban volt viszont olasz légiós, ami persze a földrajzi elhelyezkedés miatt nem csoda - ahogy a klubnévből sejteni lehet, Dekani közel fekszik az Adriához, Koper mellett van, igaz, nincs tengeri partszakasza, hiába van benne a nevében az Adria. Ahogy Gorizia, úgy Dekani is Olaszországhoz tartozott a két világháború között (Villa Decani).

A nyelvi korlátok miatt azt nem tudtam levenni, mennyire közömbös vagy ideges a közönség, de inkább előbbire tippelnék. A pár olasz közül, akit láttam/hallottam, az egyik már-már sztereotipikusan gesztikulált, ez szórakoztatott, illetve megtanultam, hogy szlovénul rdeče a piros - talán az egyetlen komolyabb szabálytalanság után követelték ezt páran, persze csak sárgát adott a spori a vendégek játékosának. Nagy ellentét nem lehetett a szurkolók között, a második Dekani-gól után többen is ünnepeltek a lelátón. 

A már említett ultrák a szünetig kimondottan jól tolták a szurkolást, éneklést, utána kicsit beletörődtek a gyenge színvonalba. Az egyenlítés után ismét hangosabbak voltak, hiába. Viszont a végén semmi fütyülés, vagy a "kurva gyenge" helyi megfelelője nem hallatszott, nyugodtan vette tudomásul mindenki fiaskót. Persze még csak most kezdődött a bajnokság, ez az első hazai volt.

Bár az olasz klubfutball nyilván jóval magasabb szintű, mint a szlovén, ettől még valószínűleg a két városrész csapata közül a szlovén a jobb, mégiscsak három osztállyal magasabban játszik. Bajnoki címeivel és nemzetközi kupaszereplésével összességében biztosan az ND Gorica a sikeresebb klub a városban, igaz, az 1940-es évek végén a Pro Gorizia két évet eltöltött a Serie B-ben. Utoljára 2001-ben szerepelt a csapat a Serie D-ben, azóta csak az amatőr szinten mozog.

Nem lett életem meccse ez a szlovén másodosztályú találkozó, viszont Gorizia-Gorica tetszett, már régóta érdekelt ez a város, most a meccsnapon, majd másnap késő délután is felderíthettem. Kár lett volna kihagyni, ettől még ha elég sokáig várok a szállásfoglalással, vagy ha módosíthatom, akkor vélhetően egy héttel később megyünk - nem annyira azért, hogy az Udinese első bajnokiját lássam (bár érdekelt volna az is), hanem akkor nem maradt volna ki a Csepel–Kerület, helyette a BKV elleni kupameccset hagyom ki, az kisebb veszteség, ráadásul ha kint vagyok, akkor ténylegesen tudnám kritizálni, hogy alig-alig volt óbudai jelenlét Csepelen (reszpekt azoknak, akik mentek, mentem volna én is). De előzetesen a kupahétvégére nem mertem utazást szervezni, ez gondolom érthető, bánni pedig nem bánok semmit, remek kis nyaralás volt ez egy maga nemében érdekes meccsel.