Ez a poszt részben meccsbeszámoló, részben az NB III végeredményének értékelése.

Ahogy az várható volt, feszült meccset hozott a Nagytétényi Kohász és az Ikarus BSE találkozója a BLSZ II. utolsó előtti fordulójában. A végére már egy másik meccs megfelelő alakulása fontosabb volt mindkét csapat szurkolóinak, mint az, ami a pályán történik, aztán a végén jött a dráma.

Mindig öröm olyan klubokkal találkozni a magyar labdarúgás legalsóbb szintjein, amik nem a megszűnés szélén táncolnak, és nem is egy korábbi nagy csapat maradványaként vannak jelen.

Zsinórban harmadjára nyerte meg a Pest megyei kupát a Gödöllő, idén ráadásul az Amatőr Kupát is behúzta a csapat, a bajnoki címtől pedig csak karnyújtásnyira van.

Egy egészen kiváló pályán jártam a hétvégén, csak ajánlani tudom mindenkinek a Nógrád megyei hopperkedést és a börzsönyi kirándulást!

Az UFC. Nem is gondoltuk volna sokáig, de mostanra sokan már azt se tudják, mi az. Aki meg tudja, már az is legtöbbször rákérdez, hogy melyik. Mert „ugye” van az eredeti, az igazi UFC, az Újlaki Futball Club. Tudod, a Minarik Ede, ott forgatták! Nem mellesleg Hidegkuti Nándi bácsi…

Több szempontból is prémiumra sikerült a szombati hopperkedésem, de persze lehet hiányérzetem most is.

Annyiszor elmondtam és leírtam már, hogy elegem volt a felcsúti fakó elleni idegenbeli meccsekből, és nem megyek ki többet ilyenre, hogy végül megint ott találtam magam a Pancho Aréna mögötti egyik edzőpályán vasárnap délelőtt. De legalább utána egy új pályát is megnéztem.

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.

Nem szeretek "bezzegországozni", de amikor két nyolcadosztályú csapat egymás elleni felkészülési meccsén szerda este van 30-40 néző és nyitva tartó büfé sörrel meg szendviccsel, hát, akkor azért elcsábulok. Bezzeg Bajorország!