Az elmúlt napok, hetek Fradi-ajnározása közben bármilyen kiritikai vélemény az FTC-vel kapcsolatban hatalmas ellenérzéseket váltott ki a ferencvárosiakból. Azt még korábban leírtam, hogy én miért nem örülök a Fradi sikerének, alapvetően a futballkultúrával áll összefüggésben a dolog, ahogyan azt akkor ki is fejtettem. Az FTC-ben futballozó légiósok magas számára eddig csak a Facebookon tértem ki, de most, hogy teljessé vált a Bajnokok Ligája csoportkörének 32 fős mezőnye, már tényekkel is meg lehet cáfolni a fradisták kedvenc érvét.

A megfigyeléseim alapján három reakció fordult elő a fradisták részéről arra, hogy az FTC nem is igazán tekinthető magyarnak ennyi légióssal. Most szögezném le, hogy szerintem egy klubcsapat eleve nem reprezentálja az országot vagy a nemzetet, tehát tőlem a teljes keret lehetne magyar, akkor sem tartanám az ország sikerének a Fradi eredményét. Ugyanakkor azt, hogy a magyar bajnokságot képviselik, nem lehet vitatni, de nem is ez a lényeg, egyszerűen csak érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a kettő-négy hazai játékos a kezdőben nemzetközi szinten is kevés.

Fotó: UEFA Champions League Twitter

A három tipikus reakció közös eleme, hogy a ferencvárosiak szerint ez így normális, és minden sikeres csapatban sok a légiós, sehol sem játszanak többségében hazai játékosok. Az, hogy emellé sajnálkoznak, vagy éppen náciznak (azért ez elég mókás, de megtörtént!) a külföldiekre vonatkozó kritikák miatt, mellékes. (A harmadik változatban meg politikai támadásnak veszik a dolgot és libsiznek, ez mind közül a legszánalmasabb).

Az, hogy mindenhol ilyen kevés lenne a hazai játékos, egész egyszerűen nem igaz.

A BL-csoportkör 32 csapatának többségében jóval több a hazai játékos, mint a Fradiban. Kicsit nehezíti az összehasonlítást, hogy az elérhető adatok szerint jócskán eltér a keretek bősége, 22-től 36-ig terjed a játékosok száma, így nem a külföldiek száma, hanem az aránya lehet a mérvadó. 

A légiósok arányát tekintve a Fradi a csoportkör első harmadához tartozik, miközben keretének értéke messze a legalacsonyabb a csoportkörben. Az angol Wikipédián elérhető keretek szerint a 11., a Transfermarkt adatai alapján a 10. legtöbb külföldi játékos található a magyar bajnok keretében, ez akárhogy nézzük, aránytalanul sok az eredményességhez és a keret értékéhez képest is. Nézzük meg azért a lista első felét, amiből kiderül, kik azok, akik az átlagos fradista véleménye szerint rosszabb csapatok a Fradinál, mert kevesebb bennük a külföldi!

Megjegyzés: az adatok nem véglegesek, ahogy látható, el is térnek a két forrás szerint, több országban még lehet igazolni, ezért változhatnak a keretek.

A további 18 csapat (így a Barcelona és a Bayern München is például) mindkét összevetés szerint, bármilyen statisztika alapján kevesebb külföldit foglalkoztat, mint az FTC.

Úgy, hogy az elmúlt években csak mérsékelten nézek nemzetközi klubfocit, engem a listán csak a Lazio lepett meg. A Manchester City, a Red Bull Lipcse és Salzburg híresen műcsapatok, míg az Inter világéletében ezt a játékospolitikát folytatta, ahogy a csapat neve is mutatja. Érdekesség, hogy a szintén gusztustalan műcsapat PSG is nagyjából a Fradi szintjén van a külföldi-hazai játékosok foglalkoztatása alapján.

Látható, hogy egyszerűen nem igaz az az érv, hogy azok a csapatok sikeresebbek, amelyekben sok a légiós, hiszen a Bayern München, a Barcelona, a Sevilla vagy éppen a Dortmund is kevesebb külföldit foglalkoztat, mint a Fradi, míg az élen álló klubok többsége (Manchester City, Salzburg, Lipcse, Juventus és Lazio) semmit nem nyert nemzetközi szinten azóta, hogy létezik az úgynevezett modernfoci. 

Mondhatnánk erre, hogy jó-jó, de a kisebb futballnemzetek számára a sok légiós az egyetlen út. Nos, ha az angol, német, spanyol, olasz, francia, portugál és holland hetesfogaton kívüli országokat vesszük kis futballnemzetnek (az előbbi hét országból mindig van BL-csoportkörös klub), akkor a Fradi mellett idén a Salzburg, a Dinamo Kijev, a Shaktar Donyeck, a Midtjylland, a Lokomotiv Moszkva, a Zenit, a Krasznodar, az Olimpiakosz, Club Brugge és a Basaksehir számít kicsinek, outsidernek. A nemzetközi multi kezében lévő Salzburg mellett egyiket sem találjuk a fenti listán ezen csapatok közül, sőt!

A francia kiscsapatnak számító Rennes mellett az orosz és az ukrán csapatokban van a legtöbb hazai játékos, a Rennes és a Dinamo esetében ez 80 százalékos arány, de mindegyiknél 55 százalék feletti. Az említett "kicsik" közül a Club Brugge és az Olimpiakosz foglalkoztatja a legtöbb légióst, ott 60 illetve 61 százalék a külföldiek aránya.

Mi a helyzet azzal az érvvel, hogy a Fradi szereplésével magyar játékosok is a BL-csoportörben szerepelhetnek, ami végsősoron jó a magyar válogatottnak is?

Amellett, hogy látjuk, elvétve van magyar a Fradiban, van egy másik érdekesség is az idei csoportkörben, ami nem éppen a Fradi játékospolitikáját foggal-körömmel védőket igazolja.

Az idei csoportkörben 12 magyar állampolgárságú játékos léphet pályára (+ etnikailag magyar még Bénes László a Felvidékről és Ethan Horváth az Egyesült Államokból), míg 14-14 horvát és szerb játékos került a csoportkörbe úgy, hogy sem szerb, sem pedig horvát csapat nem jutott be oda. Döntse el mindenki, hogy az adott nemzet válogatottja szempontjából melyik a sikeresebb út.

A fentiek tudatában gondolja meg mindenki, hogy ki a nemzet csapata, és miért az ország sikere egy klubcsapat jó eredménye, valamint azt is, hogy a magyar államnak megéri-e az, ami még az olajsejkeknek sem jött be annyira: a semmiből felépíteni egy sikeres klubot, ami közben minden hagyományát (ha egyáltalán volt neki, de a Fradinál legalább ezzel nincs gond) megtagadja, kifordítja és leköpi.