Vendégposzt: “Győzelem vagy anál!”

Italboltos Sanyi úgy döntött, ismét megjelentetne nálam egy vendégposztot - és milyen jól tette, hiszen magam is terveztem ezt a kiválónak ígérkező tárnoki meccset, de végül nem fért bele. A hétvégén ráadásul Prágában leszek, így magyar focis tartalom nélkül maradt volna az oldal, ha nincs ez a beszámoló!

“Győzelem vagy anál!”

- hirdette a hazai, kb. tízfős ultracsoport - közte helyes lányok is - felirata a magyar trikolórral ellátott “Tárnok”-felirat mellett. Nem volt pofám megörökíteni a drapit, de tanúm van rá, hogy így volt.

Lelőjük a poént: a Tárnok gólokkal vezethetett volna, de a 2. félidő elején szerzett gól után 2:1-re kikapott otthon az Inárcs csapatától. Nem tudjuk, így mi lett a hazai szurkolótábor ultimátumával…

Ketten indultunk Óbudáról a szerdai területi osztályozóra, átvergődve a szokásos délutáni csúcsforgalmon és a budai hegyvidéken. Kellőképpen felkészültünk: Tárnokon ugyanis két focipálya is létezik a Google Térkép szerint - ráadásul a település más-más végén. Rövid internetes kutakodás után aztán meggyőződtünk róla, hogy a Sport utcába kell mennünk, és nem is az egyesület hivatalos címeként bejegyzett  családi házba.

Összeszedtünk pár perc késést az agglomerációs tumultusban, és a meghirdetett 17:30 kezdés után úgy 5 perccel érkeztünk meg a pályához, ahol konkrétan az utcán volt az egyik oldali “lelátó”, mi is úgy araszoltunk át kocsival a korlátra támaszkodó nézők meg üldögélő kutyák között - aztán leparkoltunk az egyik családi ház elé. 

Nem mindennapi kezdés volt: a csapatok végül 6 perc késéssel kezdtek - mintha csak minket vártak volna - kényelmesen megszemlélhettük a leparkoló kocsiból a még szertartásszerűen összekapaszkodott csapatokat a pályán.

A tegnapi válogatott meccs után egyáltalán nem érzékeltük, hogy a csapatok alacsonyabb színvonalon futballoztak volna - még az iram is hozta azt, amit a Nemzeti Tizenegy az azeriek elleni győzelem alkalmával.

A tét amúgy az “osztályozó a (vármegyei) II. osztályba jutásért” volt hármas minitabellával, amin még a Zsámbok csapata (nem Zsámbék, hanem a megye tök másik oldala a Gödöllői járásban) szerepel. A tétnek megfelelően a tökéletes futballidőben ezen a szerdai fél hatos meccsen is összegyűlt vagy száz szurkoló. Nagy örömünkre a helyieket hangyasorban követve büfét is találtunk parádés csapatzászlókkal (volt itt Fradi, Újpest…) felszerelve, dohányboltokat is megszégyenítő dobozossör-válogatással. Végül a zéró toleranciát tisztelve egy alkoholmentes Soproni pancsot választottam, kizárólag kíváncsiságból és nosztalgiából.

Szurkolás sajnos nem volt, anyázás is 90 perc alatt vagy kétszer - az emberek is csak halkan beszélgettek, furcsa hangulat volt ez egy focipályán. De legalább pia volt rendesen, és a nép fogyasztott is szorgalmasan.

Végig úgy tűnt a korláton túlról, hogy a Tárnok behúzza a meccset; főleg a második félidő elején szerzett góljuk, további ziccerek meg egy felső léc után. Technikailag is jobbnak tűntek, az Inárcs leginkább csak durvaságokkal hívta fel magára a figyelmet (konkrétan szétrúgták a hazaiakat). Aztán mégis a vendégek rúgtak kettőt, és tekinthetőek így szinte feljutónak - egy ikszre van szükségük a Zsámbok ellen, míg a Tárnok már biztosan marad a megyei harmadosztályban.

Hogy aztán - a drapira visszatérve - lett-e anál, azt nem tudjuk, mi mindenesetre diszkréten távoztunk abban a reményben, hogy hamarosan újra igazi, budapesti focit láthatunk a válogatott meg a megyei szerencsétlenkedések után…