Megyekettő Budapesten

Ritka alkalmat hozott december eleje, ezért még egy villanyfényes, műfüves pályán rendezett meccset is bevállaltam a hidegben.

Persze nem mentem volna ki erre a meccsre egyedül, kellett hozzá társaság is. A Pest megyei II. osztály északi csoportjának egy meccsét pótolták szerdán, a Pécel fogadta a Valkót a BVSC műfüves pályáján. Az immár másfél éve meglátogatott Pomáz–Pécel meccs óta próbáltunk nyélbe ütni egy találkozót az egyik péceli drukkerrel, olvasómmal, erre adott alkalmat ez a különleges lehetőség.

Különleges, mert ritkán fordul elő, hogy két vidéki csapat játszik egymással bajnokit Budapesten. Volt már példa rá, hogy vidéki csapatnak Budapesten legyen átmenetileg az otthona, ahogyan olyan is előfordult, hogy vidéki klub (Budakeszi) a BLSZ-ben induljon el. Ettől még megyei bajnokit nem túl gyakran rendeznek a fővárosban, most is egy novemberi havazás kellett hozzá: a november 23-ai hétvégén számos megyei meccs maradt el, ezeket sok helyen be tudták pótolni az utána következő héten vagy hétvégén, de Pest megyében még volt forduló december 1-jén is, így kevesebb lehetőség adódott a pótlásra. 

Az eredetileg pályaválasztó Valkó 8-án pótolt volna, a Pécel előbb akart játszani. Végül megcserélték a pályaválasztói jogot, a Pécel pedig elintézte a december 4-ei, szerdai időpontot, a meccset a BVSC műfüves pályáján játszották le. 

Pontosan kezdésre érkeztem meg a sporttelepre, ahol a péceli keménymag már javában szurkolt. Dobbal, zászlókkal, drapival és kétrudassal - elég komoly felszereltség egy ötödosztályú csapat szurkolóitól, arról nem is beszélve, hogy szerda esti meccsről van szó, "idegenben otthon". Külön tetszett, hogy az első rigmus, amit elcsíptem, azzal végződött, hogy "faszszopó Isaszeg". Persze nekem nincs bajom az isaszegiekkel, viszont minden ilyen szomszédvári gyűlölködés szórakoztat. 

A meccset a Pécel a harmadik, a Valkó 10. helyről várta, 12 ponttal gyűjtött többet a "hazai" csapat. Ehhez képest már a harmadik percben vezetést szerzett a Valkó, de a 6. percben büntetőből már egyenlített is a Pécel, a 16. percben pedig már 2–1 volt az állás. Még jó, hogy nem késtem! A szünetig újabb gól nem esett, viszont emberelőnybe került a Pécel.

Büntető a hatodik percben.

A Valkói KSK egy 1959 óta létező klub, ami az 1970-es évek óta megszakítás nélkül szerepelt valamilyen bajnokságban, de csak megyei szinten. Sőt, a Valkó még a megyei I. osztályig sem jutott el, az ötöd-hatodosztálynak viszont stabil szereplője. A Péceli Spartacus SE sokkal komolyabb múltra tekint vissza, 1911 óta létezik, és az elmúlt száz évben folyamatosan szerepelt is valamelyik ligában, ami nem kis dolog ezen a szinten. Éppen a Valkó alapításának évében, 1959-ben szerepelt utoljára NB-s ligában a Pécel, azóta a megyei bajnokságokban játszik, a közelmúltban ugyanúgy tartósan a megyei másodosztályban, ahogy aktuális ellenfele. 

Az első félidőt végigszurkolta a PCL Boys, kifejezetten élveztem a meccset a hideg és a sötét ellenére is. Nem tett rosszat a magammal hozott Pilsner sem, de egyébként volt büfé, szépen termelték a söröket a péceliek, sőt, egy kis pálinka is előkerült. Megtudtam azt is, hogy fradista, újpesti, sőt, még kispesti is van a táborban, de a legnagyobb egyetértésben szurkolnak a lila Pécelnek. Ismerős felállás.

Már a játék közben feltűnt, hogy a mellettünk lévő csarnokból dobolás hallatszik ki, a szünetben bevonultunk megnézni, milyen sportesemény zajlik ott éppen. Látványra a lehető legjobb csarnoksporthoz volt szerencsénk: női röplabda ment, a BVSC a Békéscsaba ellen játszott. Mulatságos jelenet volt, ahogy 6-8 péceli beállt szurkolni a BVSC-nek, nem mellesleg a hőmérséklet is jóval kellemesebb volt bent.

A második játékrész elején kicsit szétesett a szurkolás, annál szórakoztatóbb volt, amikor egy jó 15-20 perc után összeállt. Ekkor hangzott el a kedvenc rigmusom is, a leginkább talán a Manchester Unitedtől ismert Glory, glory hallelujah dallamára szólt a következő: "Pécel, Pécel, Pécel, Péééécel, hol a pinát verik léccel". Megjegyzés volt ehhez, hogy "ha mi mondjuk magunkra, nem mondhatják ránk". Mennyire igaz, nem lehet vele vitatkozni!

Egyik-másik valkói játékost néha megtalálta magának pár péceli szurkoló, egyikük ezt nem hagyta annyiban, kis hatásszünet után vigyorogva szólt ki: anyád leszophat. Van, ahol ezért fegyelmeznek a játékvezetők, itt belefért. Közben sportértékű történésekre is sor került a pályán, az 56. percben 3–1-re módosult az állás.

Ahogy közeledett a meccs vége, kezdtem egyre inkább érezni a hideget, vártam már a lefújást az utolsó húsz percben. Mondjuk a "mocskos 2117" még egy tökéletes rigmus volt, sajnos nem emlékszem a teljes szövegre, de nyilván ez a csúcsa. Kreatív a péceli tábor, főleg, ha az Isaszeget kell szidni! 

Hogy megérje kitartani a lefújásig, arról a Pécel gondoskodott: a 87. és 90.percben szerzett gólokkal állt be az 5–1-es végeredmény. A negyedik hazai gól egyébként kifejezetten érdekes volt, mindkét kapufát érte a labda, majd kifelé pattant, de a két kapufa között bent volt - ezt persze a pálya másik oldaláról nem tudom megítélni, de ugye az a gól, amit a játékvezető megad.

Hab a tortán volt számomra, hogy én készíthettem egy csoportképet a meccs végén a játékosokkal és a szurkolókkal, igazából belefért az időmbe a következő 32-es buszig, és még jó érzés is volt ilyen fontos szerepben tetszelegni, noha a csapat fele már bevonult az öltözőbe. A hideg és az esti időpont ellenére abszolút megérte kimenni erre a meccsre, jó buli a péceli táborral nézni egy meccset, tökéletesen megfelelt évzárónak. Ezzel eggyel több meccsen jártam idén, mint tavaly - több ilyen poént nem lövök le, lesz majd évzáró poszt sok számmal, ki nem hagynám!

Győzelmével a Pécel a második helyen tölti a téli szünetet, a Valkó a szintén szerdán játszó Veresegyház győzelmével visszaesett a 11. helyre, sőt, a 12. Mogyoródnak még két pótlandó meccse is van, és csak öt ponttal áll a Valkó mögött, így utóbbi együttes még egy helyet visszaeshet a szünetig. A kieséstől viszont nem kell tartania, a Kistarcsa kettő, a Tahitótfalu 7 pontot gyűjtött eddig, míg a Valkó 17-et. A Pécelre visszatérve, a feljutás nem reális cél a Spartacus számára, a Szentendre 15 meccsből 14-et megnyert ősszel, előnye 10 pont az élen.