Meglepően nagy verést kaptak a lilák

A megyei másodosztály küzdelmeibe nyertem egy kis betekintést egy börzsönyi sárdagasztós kirándulás végén.

A barátaim egy részével idén (is) megpróbáljuk tartani, hogy havonta egyszer elmegyünk kirándulni. Februárra a Börzsöny jutott, egész pontosan Kóspallag környéke. Az útvonalat és az időpontot már korábban lefixáltuk, ám a héten észrevettem, hogy Kismaroson megyei másodosztályú bajnokit rendeznek aznap délután kettőtől - ezt azért csak jó lenne megnézni, dobtam be, és bár erre sokan nem haraptak rá, ketten megvoltunk, ez már elég a bulihoz. Kapóra jött, hogy a társaság egyik tagjának kora délután fel kellett érnie Budapestre, így az eredetileg Kóspallagra visszatérő kör helyett Kismarosig mentünk le, ugyanúgy nagyjából 12 kilométert. Az óriási sár és a megduzzadt patakon való átkelés ugyan okozott néha fejtörést, de végül kényelmesen érkeztünk meg Kismarosra, bő fél órával a kezdés előtt már sörrel a kezünkben ültünk a lelátón és a bemelegítést néztük 15 fokban, pulcsiban.

Érkezik Budapest felől az emeletes vonat - kevesebb, mint 40 perc alatt itt van, még a Nyugatiba való bejutással együtt is előbb érek ki ide, mint mondjuk Soroksárra.

A Fortuna SE-Kismaros (vagy Kismarosi Fortuna SE, mindkét írásmód előfordul a neten) a Péceli Spartacus SE-t fogadta a Pest megyei másodosztály északi csoportjában. A hazai csapatot most láttam először és természetesen maga a pálya is új volt nekem, a Pécelt tavaly majdnem napra pontosan ilyenkor láttam Pomázon. A Pécel a negyvenes években járt országos szintű bajnokságban a harmadosztályban, de ennél nagyobb dolog, hogy a háborús éveket leszámítva 1912 óta folyamatosan, minden szezonban elindult valamelyik bajnokságban. A Kismaros soha nem szerepelt országos ligában, és az 1930-as évek óta több ízben is kihagyott szezonokat, de komolyabb megszakítás nem volt az utóbbi évtizedekben, ez is egy tisztességes történelem a megyeiben. A csapat az előző öt évben a megyeháromban szerepelt, a tavalyi bajnoki címével jutott fel..

Az őszt a Pécel a 8., a Kismaros a 14. helyen zárta a 16 csapatos bajnokságban, a vendégek éppen kétszer annyi pontot gyűjtöttek, mint aktuális ellenfelük. A Kismaros gólkülönbsége és viszonylag sok döntetlene viszont nem ígért könnyű meccset a Pécel számára, és mennyire nem is lett ez az a lila színeket viselő együttesnek!

A kismarosi focipálya a vasúti töltés és a Török-patak mellett található, egy 70 fős kis lelátó is helyet kapott a patak felőli oldalon, de ez sem ad elég védelmet, a labda bizony néha a vízben köt ki, erre rendszeresített kis kampója is van a klubnak labdahalászatra, szerencsére láthattuk is élőben a működését.

Mint látható, nem volt olyan egyszerű kihalászni a labdát. 

Kezdésre egész komoly nézőszám jött össze, talán százan is voltunk. Az első félidőt a lelátóról néztük, szerencsénkre a helyi keménymag egyik részét alkotó bácsik mögénk ültek le, így többek között olyan óriási mondást is hallhattunk, mint a "Pécel, ahol a pinát ütik léccel". Sokat morogni vagy méltatlankodni azonban nem volt alkalma a "vének tanácsának": a tizedik percben egy ívelést követően a péceliek egyik védője a saját kapujába fejelt, 1–0. Alig telt el pár perc, egy jó hosszú ívelést vett át tökéletesen Till, majd a 16-os oldaláról kilőtte a rövidet. Nem állt le a Kismaros, a 20. percben egy szögletet követően ismét Till talált be, de úgy, hogy volt ideje három védő között másfélszer megfordulni az ötösön. A 23. percben végül egy látványos góllal már 4–0-ra nőtt a hazaiak előnye, elképesztő kezdés!

Az első gólt közvetlenül megelőző pillanatok, a kismarosi csatár már kéri a labdát, de hozzá nem jutott el - amit annyira gondolom nem bánt.

A szünetig talán két veszélyes péceli támadást láttunk, igaz, az egyik végén a gólvonalról tisztázott a védő, egy másiknál pedig ziccerben hibáztak a vendégek. A Kismaros még egy kapufát is lőtt, több gól nem esett, de azt hiszem, a pálya körül mindenki elégedett volt az eredménnyel - nyilván a Pécel nem, a negyedik gól után hármat is cserélt a vendégek mestere, de ez sem segített. Vendégszurkolókat amúgy nem láttam, de tényleg csak autóval lehetett volna értelmesen eljutni Pécelről Kismarosra és vissza. 

Megnéztem alaposabban is a két csapat összeállítását, de ismerős nevet egyik oldalon sem találtam. Az ötödosztályban persze nem is nagyon vár az ember csodát - vagy olyan parádét, mint a velünk párhuzamosan futó Cso-Ki–Dunavarsány meccsen volt egy osztállyal feljebb, de ez már másik lapra tartozik, remélhetőleg egy meccsükre kijutok tavasszal.

A második félidőt már állva, a túloldalról néztük, ami a kilátás miatt jó ötlet volt - tökéletes rálátás a Pilisre és a vonatokra is! Kis túlzással ez több izgalmat nyújtott a pályán látottaknál, bár a Pécel nyomott és kapufáig is eljutott egy szögletből, de esélye sem volt szorosabbá tenni a meccset, ezt bizony a Kismaros nagyon simán behúzta.

Gondolom nem akarták a napos oldalra tenni a lelátót, pedig mennyivel izgalmasabb a kilátás erre! Persze a Börzsöny felé sem rossz, szép fekvésű pálya.

A játékvezető lehet, hogy sietett valahova, mert egyik félidőben sem hosszabbított a számos sárgalap ellenére sem, és 90. percben lefújta a mérkőzést. Persze minek hosszabbított volna, jogos.

Említést érdemel még, hogy se büfé, se mosdó nincs a sporttelepen - utóbbi legközelebb talán a kisvasút állomásán volt (vagy a patak félreeső részein), sört meg amúgy is vittünk magunkkal a kirándulásra, de a korai kezdés miatt meghagytuk a meccsre, szóval ez sem okozott gondot.

Kiváló tábla!

Beugró nem volt, bár a lelátón a meccs egy szakaszában végigmentek a rendezők egy ládikával, ám sajnos semmi készpénzem nem volt - ha jegy is járt a beszedett pénzért, akkor ezt tényleg sajnálom, bár nyilván egyébként is szívesen támogattam volna a klubot, csak sajnos tényleg elvertem az aprót a héten, terminál meg gondolom nem volt a rendezőuraknál. 

Győzelmével egészen a 12. helyig feljött a Kismaros, a Pécel maradt 8., se a kieséssel, se a feljutással nem lesz dolga, és ha a kismarosiak így tudnak játszani még egy-két alkalommal, akkor nekik sem. 

Bár néhányszor láttunk burleszkbe illő jelenteket (a harmadik gól előtti jelenet sem volt semmi, de az ívelések után máskor is szép flipperezés alakult ki), az ötödosztályhoz mérten egy kifejezetten jó meccs volt ez, főleg az első félidő - akkor a közelmúltban látott BLSZ I-hez és megyei kupához képest nem érzékeltem az osztálykülönbséget. Remélem a következő hétvégén az NB III-ban azért már érezhető lesz a színvonalbeli különbség!