Ha olyan jó lenne KVSC, mint a pályája, akkor többen ismernénk őket

Remek körülmények között fogadhatja ellenfeleit a Kistarcsai VSC, kár, hogy ezt a megyei másodosztály utolsó helyén teheti, a bennmaradás nagyon halvány reményével.

Az örkényi kirándulásom után az idei tél utolsó hétvégéjén megint a budapesti agglomeráció egyik települését kerestem fel hopperkedni, de most nem mentem olyan messzire - a hétvégén rajtoló Pest megyei II. osztály Északi csoportjában a Kistarcsai VSC a Pilisvörösvári UFC-t fogadta. Hasonlóan a legutóbbi meccsemhez, ismét egy elég nehéz helyzetben lévő hazai csapatot láthattam.

A KVSC az ősszel mindössze kettő pontot gyűjtött, igaz, ebből az egyiket éppen aktuális ellenfele otthonában, még az első fordulóban. Rögtön utána otthon is ikszelt a Kistarcsa, augusztus 31-e óta pedig minden bajnoki mérkőzését elveszítette. Gólt azért néha legalább szereznek, az őszi 15 meccsen 13 találat összejött, ami több is, mint az utolsó előtti helyen 7 ponttal álló Tahitótfalu termése - a szigetiek jóval hatékonyabbnak bizonyultak. A Pilisvörösvár ezzel szemben egy igazi középcsapat, a 16 fős mezőnyben a 9. helyen álltak a forduló előtt, 6–2–7-es mérleggel. A csoportot a Szentendre fogja nyerni, ez lényegében már ősszel eldőlt, a Pilisvörösvár kiesni már lényegében nem tud, így elég nyugodt tavasza lesz a csapatnak. Érdekesség amúgy, hogy a tavalyi évet ezzel a bajnoksággal zártam a Pécel Budapesten megrendezett hazai meccsével december elején.

A kistarcsai és a pilisvörösvári labdarúgás egyaránt megélt sokkal szebb napokat is, a csúcs mindkét helyen az NB III. volt - Pilisvörösvár esetében ugyanakkor egy másik klubról beszélünk, az UFC csak egy bő egy évtizede létező klub, a Pilisvörösvári SC és LSE néven is ismert klub 2011-ben megszűnt. Az az együttes a 1995-ben pontazonossággal lett második az Érd mögött, és így nem jutott fel az NB II-be, de kemény hullámvölgyek után 2003-ban is járt még az NB III-ban, hogy aztán 10 év alatt kétszer is újraszervezzék a város labdarúgását. 

Érdekes kanyarokat a kistarcsai foci életében is találunk, de ott legalább a mai KVSC a jogutódja az 1911-ben alakult klubnak. Már az 1990-es évek előtt is a másodosztálytól a hetedosztályig bejárta a magyar labdarúgás szintjeit a Kistarcsa különböző neveken, de az igaz móka ekkor jött el: a rendszerváltáskor még Kerepestarcsa néven létezett a klub a hatodosztályban, aztán a települések szétválásával lett Kistarcsa ismét. Ezen a néven kezdte meg az ötödosztályt (megyekettőt) 1994-ben is, ám a szezon közben (!!), áprilisban összeolvadt a Dunavarsánnyal, pontosabban az utóbbi együttes olvadt bele a Kistarcsába. Így lett az NB III. 20. fordulójától harmadosztályú a Kistarcsa, immár Kistarcsai Synergy néven. Ez a csapat (két évvel későbbtől ismét simán Kistarcsaként) az NB III-ban (akkor negyedosztály), majd az NB II-ben (akkor harmadosztály) is szerepelt az ezredforduló idején, majd 2006-ban úgy esett ki az akkor már harmadosztálynak számító NB III-ból, hogy a hatodosztályig, azaz a megyei harmadosztályig meg sem állt. Azóta a megyehárom és a megyekettő között liftezik a csapat, az idei már zsinórban a negyedik szezonja a megyei másodosztályban. 

A fent már taglalt, nem éppen jól sikerült ősz utáni következett a tavaszi rajt Kistarcsán! A Pecsenyicki Mihály Sportcentrumhoz biciklivel érkeztem meg, ami a reggel hőmérsékletet látva őrültségnek tűnhetett, de dél körül és kora délután kellemes idő volt napon, egyedül a szél zavart kicsit. Ennek ellenére egy jó kis kerülővel, Fót–Mogyoród felé tekertem, így elmentem egy másik olyan pálya mellett is, ahol aznap meccset rendeztek: Mogyoródon a falu Fót felőli végén, egy dombon van sporttelep, ami kívülről nem tűnt túl izgalmasnak, műfüves pálya várja az ellenfeleket. Bezzeg Kistarcsán!

A KVSC a közösségi médiában azt állítja magáról, hogy a régió egyik legjobb állapotú centerpályájával rendelkezik, és ez bizony nem is tűnt túlzásnak. Eleve nagy szó februárban, hogy az ötödosztályban természetes füves pályán rendeznek bajnokit, de a kistarcsai grund tényleg kiváló állapotúnak tűnt külső szemlélőként, a gyep már zöldült, sárfoltot pedig egyedül az ötösön belül lehetett látni. A klubház sem néz ki rosszul, de a büfé sajnos nem üzemelt, igaz, legalább belépő sincs - sört meg vittem magammal a közeli kocsmából, amire hamarosan még visszatérek!

Az említett kocsmában még a meccs előtt találkoztam két hoppertársammal, ezek után nem csoda, ha a 14 órás kezdési időpontot nem tudtuk tartani. Szerencsére a két csapat sem, pont annyi késéssel értünk oda, hogy a kezdősípszót már ne csak halljuk, hanem lássuk is. A pálya nagyrészt körbejárható és az utcáról is belátni, de a két hosszanti oldalon lelátók is vannak, a nyugati lelátók székezettek is - ám azon az oldalon csak szétnéztünk, végül a napon telepedtünk le. 70-80 nézőt számoltam össze, a kedvenc szektorom a klubház tetején lévő VIP volt, oda nem néztem fel, de az utolsó pár percben alatta elcsíptem néhány remek aranyköpést is.

Csodálatos ez a hordó! A 2006 a legutóbbi újrakezdést jelenti, akkor indult a legalacsonyabb ligában a Kistarcsa az NB III-as éveket követően. Azóta KVSC a csapatnév rövidítése, a leghosszabb ideig KSC-ként futottak.

Fent látható a VIP-szektor.

Mint írtam fentebb, kimondottan gyengén szerepel a bajnokságban a Kistarcsa, mégis az első fordulóban elért iksz adhatott némi reményt a találkozó előtt. Emellett vezetőséget is cseréltek a klubnál, nem lehetett tudni előre, mennyi hatása lesz a lépésnek. Nos, bő félóra elteltével már 0–3 volt az állás: a 12. percben egy szöglet utáni fejessel szerzett vezetést a Pilisvörösvár. Később egy nagy helyzete akadt a Kistarcsának, az kimaradt, majd egy újabb szögletből lett 0–2 az állás, amit szinte azonnal követett egy értékesített büntető.

Innentől sok izgalmas esemény nem történt. A 45. percben még egy gólt szerzett a Pilisvörösvár, minden eldőlt még a szünet előtt. Nem volt kérdés, hogy melyik csapat áll jobb erőkből, semmi esélye nem volt a fordulatnak.

Szépen megcsappant a nézőszám ennek hatására, a mi kis társaságunk kétharmada is inkább elment inni az utolsó húsz percre, persze ők aztán BKV-val mentek haza, én viszont igyekeztem naplemente előtt vonatig jutni - ahogy lement a nap, jött a fagyos hideg, ezért inkább a HÉV-nél még messzebb tekertem, kicsit kerülve, de a vonat utána majdnem hazáig vitt, jobban megérte így. A meccs végét viszont nyilván megvártam, 0–4-nél különösen jól hangzott a "történjen már valami, helyezzünk rájuk nyomást!" bekiabálás pár perccel a vége előtt. De volt hatása, a 90. percben szépített a Kistarcsa, 1–4 lett a vége. 

Háttérben a település legismertebb épülete, a kórház, ahová a 92-es jár ki.

A Kistarcsának - ezen a szinten - meglepően informatív Facebook-oldala van, onnan tudom, hogy a klubházat fel fogják újítani, illetve világítást is terveznek. A klubról tudni kell, hogy a futsal legalább olyan hangsúlyos, mint a foci, sőt, talán még jobban is, hiszen abban NB III-as a Kistarcsa - az MLSZ adatbankja szerint a fél keret egyben a futsalcsapatot is erősíti. Ettől még jó látni, hogy ezen a szinten is ilyen körülményeket tudnak teremteni, sokkal előrébb járna a magyar foci, ha minden ötöd- és hatodosztály között ingázó klub számára az lenne az alap, mint Kistarcsán.

A meglepően jó pálya mellett még nagyobb sokk Kistarcsán az Egger Söröző. A kocsma pár sarokra található a Pecsenyicki Mihály Sportcentrumtól, talán 10 perc sétára, biciklivel minimális táv volt. Azt még megértem, hogy abban a faluban, ahol Švejk a regény szerint tyúkot lopott, mégsem mérhetnek cseh sört. Arra viszont nem számítottam, hogy az osztrák Egger sörnek itt legyen márkakocsmája, sőt, ahogy néztük a kartonszámra kapható tételeket, talán még nagykereskedés is, de legalábbis disztribútor lehet a hely. Oké, láttam már Eggert magyar boltokban, bár elég régen, de itt csapról mérték a märzent egészen meglepő 800 forintos áron, le is ment kettő a meccs előtt úgy, hogy negyed kettőre értem oda.

Szép a tábla jobbra fent.

Egy dolog a csapolt Egger, de dobozos kivitelben a märzen mellett szőlős (!!), alkoholmentes és szűretlen (zwickl) is volt - utóbbiból vittem magammal a meccsre, nevetséges 350 forintos áron mérik. Egy tetszőleges budapesti boltban ennyi pénzért iható sört csak akciósan kapni, itt meg ugye egy kocsmában vettem. Ha nem biciklivel vagyok, talán jobban betáraztam volna, bár az én ízlésemnek továbbra is jobban fekszenek a cseh sörök - jó volt ez az Egger, főleg a csapolt csúszott nagyon, de azért nem egy Pilsner-szint.

Annak ellenére, hogy a második félidő még a játék színvonalára kevésbé érzékeny groundhopperként is az értékelhetetlenség határát súrolta, Kistarcsa remek választás volt erre a hétvégére, többet kaptam, mint amit vártam. A kocsmával együtt különösen tudom javasolni a helyszínt, Budapestről nagyon egyszerűen megközelíthető, a HÉV, a 92-es busz, illetve a Puskástól induló több helyközi busz is pár száz méterre tesz le a pályától, és itt nem kell félni egy esős időszakban sem attól, hogy el fog maradni a meccs a pálya alkalmatlansága miatt.