Valahol itt kezdődik az amatőr foci

Egy őszről elhalasztott megyei meccs volt az idei első bajnokim, a Pest megyei I. osztály roncsderbijén jártam.

Nulla fok és hószállingózás - mi más kell egy tökéletes futballélményhez? Na jó, bevallom, nem annak reményében mentem ki Örkényre, hogy az év meccsét fogom látni, más szempontok vezettek: először is az egész hétvégén csak vasárnap kora délután jöhetett szóba, lehetőleg Budapestről jól megközelíthető helyszínen. Ez eléggé leszűkítette a kört, a néhány maradék találkozó közül az Örkény–Diósdot választottam. Itt jön a másik szempont: egy valóságos roncsderbire volt kilátás. Meg persze itt még nem jártam, az sem egy utolsó indok.

A meccset novemberről halasztották el, így ez a két csapat 14 fordulót játszott le az ősszel: a sereghajtó Örkény egy (azaz 1) pontot gyűjtött, mellé kettő (2) gólt szerzett. A Diósd következett a tabellán két ponttal, igaz, a csapattól jogosulatlan játék miatt öt pontot levontak, így a pályán elért eredményei egészen komoly magasságokban voltak az Örkényhez képest. Az utolsó kettő találkozott tehát, az ilyen meccsek mindig érdekesek, főleg, ha ilyen kilátástalan a helyzet.

Bár, teszem hozzá, annyira mégsem volt lehetetlen egyik csapat helyzete sem a bennmaradást illetően még ezekkel a mérlegekkel sem. A Pest megyei I. osztályból ketten esnek ki, az Örkény egy és a Diósd két pontja mellett a Budakalász hét, a Nagykáta nyolc egységet szedett össze 15 meccsen. Az Örkény az egyetlen pontját a kalásziak ellen szerezte, a Nagykáta pedig november elejéig egy ponttal állt, utána táltosodott meg, éppen az Örkény (és nagy meglepetésre a Dunakeszi) legyőzésével. A Diósd ugye hét pontot szerzett, a közvetlen rivális Budakalászt és Nagykátát is legyőzte a csapat ősszel, így a pontlevonás ellenére nem tűnik esélytelennek. Az általam meglátogatott Örkény–Diósd tehát egy valódi kiesési rangadó, igazi élet-halál harc volt, hiszen egy győzelemmel bármelyik fél teljesen belátható távon belülre kerülhetett a 14. helytől. Nyilván az őszi eredmények alapján erre a Diósdnak volt nagyobb esélye, ám erre Örkényen mondhatták: mikor, ha nem most?

Mindkét csapat legnagyobb eredménye az NB III-as bronzérem, ezt az Örkény a 2006/2007-es szezonban érte el (mint később megtudtam, ekkor őszi bajnok volt az együttes), a Diósd pedig 2012/2013-ban és két évvel később is. Az NB III-as szezonok száma is hasonló, a fő különbség, hogy a Diósd jó tíz évvel később élte fénykorát az Örkénynél. Érdekesség, hogy az Örkény a harmadosztályban két kiírásban is egy csoportban szerepelt a Békéscsabával. 

A Diósd tavaly jutott fel a Pest megyei II. osztály déli csoportjának megnyerésével (a bajnokavatón kint voltam), az Örkény tavalyelőtt, az előző kiírásban a 11. helyen végzett a megyei első osztályban.

Felül Örkény vitéz szobra, mögötte a pálya. A második képen pedig az Örkény tartalékpályája és a Pálóczi Horváth kastély.

Örkény ahhoz már elég messze van Budapesttől, hogy ne egy tipikus agglomerációs falanszter legyen: az 5-ös főúton az 54-es kilométerkő található a sporttelep mellett. A pályával szemben egy kastély látható, ami talán még érdekes, hogy a mai Magyarország mértani közepe nincs messze Örkénytől - Pusztavacson, a szomszédfaluban található. Amúgy a Népligetből hellyel-közzel óránként megy busz a Örkénybe, köztük több autópályán át a szomszédos Hernádig, egy ilyennel utaztam én is (sajnos túl hideg volt a biciklihez, de ugye mire jó a Pest megyei bérlet, ha nem erre!), háromnegyed óra alatt lent van a busz, nem vészes, a pálya pedig pár perc séta a megállótól. Érinti vonat is a települést, de a lajosmizsei vonal annyira lassú, hogy egyszerűen nem érte meg se oda, se vissza azzal mennem.

Felújított klubház, két pálya, részben székezett lelátó és működő büfé fogadja az Örkénybe látogató hoppereket, egészen korrekt hely, az 500 forintos belépő sem ver földhöz, főleg úgy nem, hogy rendes jegyet is adnak érte. Szerencsére ide még beviheti az ember a magával hozott sört, így nem szorultam rá a büfé dobozos Sopronijára, aminek még az ára sem érdekelt - a Nestea 600 forint, abból megittam egyet hazafelé.

A büfé, ami szerencsére kiválóan volt fűtve!

Bő tíz perccel a kezdés előtt érkeztem, akkor még nem voltunk sokan, de meglepetésemre a 13 órás kezdésre simán összejött 50-60 néző, köztük 8-9 vendégszurkoló is. Szurkolás nem volt, bár láthatóan nagy lelkesedés övezte a hazai támadásokat, egy lesgólnál egy pillanatra megtapasztaltam, mekkora ovációval járt volna a csapat szezonbeli harmadik gólja. No igen, sokáig tartotta magát az Örkény, sőt, volt egy periódus, amikor veszélyesebben is focizott a hazai gárda. Sajnos rendkívül sok hiba, és ami még szomorúbb, sok sérülés jellemezte a játékot, két kényszerű cserére is sor került az első félidőben. Nyilván nem segítette a játékosok dolgát a hideg, 0 fok körül, kicsit alatta volt a hőmérséklet, kesztyűben is kezdett fázni a kezem a végére.

Két Bill Shankley idézet közé elfért Lakat Károly örökbecsűje a Tatabánya–Real Madrid szünetéből.

Az Örkény meg nem adott gólja (egy labdaejtést követő ívelésből fejelt a hálóba Pénzes, hevesen reklamált is az ítéletet követően) után pár perccel szerzett vezetést a Diósd. Mondanám, hogy a semmiből, bár az első tíz percben több vendéghelyzetet is láttunk, a gól előtt az Örkény irányított. 0–1-es állással vonultak szünetre a csapatok.

A büfében melegedtem át a szünetet (részben ezért is vettem azt a Nestea-t, illett fogyasztani), közben több beszélgetést is elcsíptem. A nyilvánvaló csalódott, keserű párbeszédek mellett érdekes volt hallani, hogy egyik klub sem ad fizetést a játékosainak (állítólag!), miközben a megyekettő déli csoportjában az egyik feljutásra ácsingózó klubnál 300 ezer forintos fizetések vannak. Nyilván ezek csak pletykák, de nem alaptalanok, ahogyan az is ismert jelendég, hogy az elvileg amatőr negyedosztályban régió függvényében akár több százezres fizetések is kellenek a bajnoki címhez, az NB III-ba jutva viszont az is kevés lehet, ott a komolyabb kluboknál a milliós gázsi sem elképzelhetetlen. Persze vannak a harmadosztályban is olyan csapatok, amikben egyik-másik játékos dolgozik a foci mellett, de az igazi amatőr szint az, ahol mindenkinek csak szabadidős tevékenység a foci: az Örkény és a Diósd ilyen!

Ám ez az amatőrség nem azt jelenti, hogy ne lenne a mentalitás és a hozzáállás megfelelő. Óriási pozitívumként éltem meg az Örkény játékát: hatalmasat küzdött a csapat, ment előre hátrányban is és ami a legfontosabb, nem játszott favágó, tisztátalan módon. Voltak persze szabálytalanságok, de a játéktudás hiányát (ami sajnos még a Diósdhoz képest is érződött) nem durvasággal kompenzálták. Láttam már a Kerületke ellen annyi favágó brigádot az NB III-ban az évek során, hogy nagyra becsülöm ezt a mentalitást - és nézőként is élvezhetőbb ez a stílus, bár nyilván fájó lehet ennyiszer kikapni. 

A második félidő első felében az első találatot is szerző Horváth még kétszer talált be (egyszer büntetőből), majd Ilyés zárta a sort, 4–0-ra nyert a Diósd. Az Örkény védelme bizonytalan, sokat hibázott, egy jobb csapat alaposan megszórta volna őket - volt is erre példa ősszel párszor, a vasárnapi négyessel lett 2–81 a gólkülönbségük a tavaszi nyitány előtt. Bezzeg a Diósd ezzel a négyessel már több gólt (14-et 15 meccsen) szerzett, mint a Nagykáta, így egyetlen mutatóban sem állna kiesőhelyen, ha nem lenne az a fránya levont öt pont a jogosulatlan játék miatt. A Diósd így öt ponttal áll a 15. helyen, a Budakalász hét ponttal már bennmaradó, a Nagykáta pedig nyolcpontos. A 12. helyen a Vác áll 15 ponttal, az már más szint, hogy mást ne mondjak, ők 12 gólt hintettek az Örkénynek idegenben. Az Örkény ezzel a vereséggel lényegében kiesett, nem látom, hogyan szerezhetne akár csak 7 pontot is még az eddigi egy mellé. 

Sajnos szükség volt a háttérben látható hordágyra.

A lefújást követően volt még közel 40 percem a buszhoz, nosza, nézzük meg a jól hangzó Totó Kocsmát a szomszéd utcában! Ez kiváló döntésnek bizonyult: konkrétan semmi nem utal a kocsmára kintről, belül viszont a terminálon (és egy-két kötelező reklámon) kívül semmi nem utal arra, hogy ez lottózó IS lenne a kocsma mellé. 600 forintért csapolják a Kőbányait, ennyiért nem volt pofám nem inni egyet. A törzsvendégek közül többen kint voltak a meccsen, de csak elköszönéskor elegyedtünk szóba, nem is részleteztem sem a groundhopper fogalmát, sem a Futbology-t akkor, amikor arról érdeklődtek, hogy mégis mi a fenét kerestem én fővárosiként a meccsen (addig diósdinak hittek). Megmaradtunk abban, hogy műkedvelő vagyok, annyit azért elárultam, hogy a Kerületnek szurkolok, szerencsére ismerték a klubot, persze TTVE néven. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudok maradni.

Kiváló enteriőr - a söntést nem mertem/akartam fotózni, ahhoz sok volt a vendég.

A kocsmának van egy hátsó, félig kinti része is, ahol az Örkény SE sikereit több kép is őrzi. Itt láttam például az NB III-ban őszi bajnok együttes tablóját is, meg néhány archív képet a hőskorszakból. 

Hogy milyen lehet úgy szurkolni egy csapatnak, hogy az ennyire kilóg a mezőnyből, szerencsére nem tudom, a Kerület még az NB II-es, vagy korábban az NB I-es kiesések idején is jobban tartotta magát. Két kiváló megjegyzés azért segített megérteni a helyzetet, előbb a meccsen csodálkozott rá pár kissrác az egyébként szintén a Pest megyei I. osztály kiesőhelyén álló Diósd játékát látva, hogy "ja, ezek passzolni is tudnak, úgy könnyű!", majd a kocsmában kérdezte meg az egyik törzsvendég, hogy "a mai meccs után is szereted az alsóbb osztályú focit?". Akkor nem mondtam (siettem a buszhoz), pedig igen, de még mennyire! 

Ameddig egy ilyen kilátástalan helyzetben lévő csapat lelkesen és jórészt tisztán focizik, amíg ilyen reménytelen meccsre 0 fokban, vasárnapi ebéd helyett kimegy több tucat ember, addig van remény, él a hátország.