Édesebb a siker, ha nehezen jön össze

Magának tette nehézzé a szezonkezdést a Kerület, de végülis kit érdekel, ha végül megvan a három pont? Győzelem az első fordulóban!

Amióta az NB II-ből kiesett a III. kerületi TVE, minden szezont egy fakó ellen kezdett. A sorminta vereség-győzelem-vereség volt eddig, egyértelmű, minek kellett következnie. A Békéscsaba II elvileg nem egy nehéz ellenfél, az idei kiírásban a Vasas és a Honvéd második csapata inkább lesz keményebb dió, ha már fakók. A játék képe igazolta is az elvásárokat, de baromi nehezen jött össze a győztes nyitány.

Természetesen az Oázisban, Pilsnerrel kezdtem az idényt, onnan ezúttal egész korán átsétáltunk a stadionhoz, így kicsit aggódhattam is húsz perccel a kezdés előtt a szinte üres lelátót látva - bár volt olyan is, aki azt hitte, 5-kor kezdünk, és már megjelent a helyszínen, innen is pacsi Italboltos Sanyinak ezért! Végül szépen töltődtek fel az üres sorok, telt ház nem volt, de a kezdésre már a szokás több száz néző összejött. 

A Békéscsaba II a megyei I-ből jutott vissza, ráadásul erőnyerőként, osztályozó nélkül. A klub három éve esett ki utoljára az NB III-ból (egyébként tükörsimán), a visszajutás pedig nem sikerült egyből. Ebből már látszik, hogy ez nem egy visszajátszókkal felerősített fakó, igaz, Békéscsabán az első csapat is az NB II és az NB III határán táncol, így aztán nem is érdemes sokat fektetni arra, hogy stabil harmadosztályú legyen a fakó, hiszen bármelyik szezonban visszasorolhatják. A Kerület ellen nevezett játékosok között a kezdőként, csapatkapitányként végigjátszó Vólenten kívül még egy 25 évnél idősebb játékost találni, a többség 17-20 éves fiatal volt. Ez szimpatikus, meg nekem még a klub színei is, ezeket leszámítva semmi pozitívumot nem tudok mondani a vasárnap látott ellenfelünkről. 

Egyértelmű óbudai sikert vártam, így is indult a meccs: szinte csak a Kerület birtokolta a labdát, viszont a támadások elég könnyen elhaltak, a csabai kapusnak sokáig nem kellett igazán nagyot védenie. Megtörhetett volna a jég egy tizenegyessel, ám Elek Bence fölé bombázta a labdát. A szünetig pár jobb lövést is láttunk még, de gólt nem.

Nyugodt szívvel mentem el sörért a félidőben, a 0–0 ellenére nem kellett aggódni, momentuma sem volt a Békéscsaba II-nek. Mi szokott ilyenkor történni? Pontosan az, igen: a 49. percben az első kapura lövéséből gólt szerzett a vendégcsapat, 0–1. Néhány perccel később még a gólnál is nagyobb ziccerig jutott el a csabai fakó, az szerencsére kimaradt. Elképesztő mélységek, de szerencsére a baj nagyjából eddig tartott.

Már az első játékrészben feltűnő módokon húzta az időt a Békéscsaba, hol a kapus, hol a sérültekhez csak sétálgató csapatorvos személyében. Utóbbinál felmerül a kérdés: nem tud futni? Akkor mi történne, ha tényleg bajba kerül az egyik csabai fiatal? Ha meg tud, akkor miért engedte ezt a játékvezető? Mondanom sem kell, 0–1 után még keményebben ment az időhúzás, ezzel együtt egyre keményebben ment a gyűlölködés, bekiabálás, anyázás is a lelátóról. Hazudnék, ha azt írnám, nem hiányzott már ez a nyári szünetben.

A gól után Harmati kettőt is cserélt, Polónyi, de főleg Wirth fel is rázták a csapatot elöl, ahogy a szünetben beállt Hegyi is. Az 57. percben utolsó emberként szabálytalankodott az egyik békéscsabai védő, villant a piros, innentől pedig megint egykapuzás zajlott, de végre komolyabb helyzetekkel. Az egyenlítés egy tizenegyesből jött össze, Wirth nem hibázott, én viszont erről lemaradtam a mosdó miatt, óriási nyitás!

Az utolsó 20 percben a hazai fölénynél csak a feszültség volt nagyobb. Az, hogy ilyen körülmények között egy óbudai kapott sárgát (és nem Erdei!!), szerintem hatalmas eredmény. A higgadtság mellé baromi szimpatikus küzdőszellem is társult, Tímári volt ebben a csúcs, tényleg nem ismert elveszett labdát, a fizikumával pedig gyakran érvényt is szerzett akaratának, de az egész csapat dicsérhető a küzdésért. 

A végén már nagy helyzetek maradtak ki sorra, Wirth és Elek együtt már komoly veszélyt jelentettek, ennek ellenére a 95. percig kellett várni a gólra, amit a doktor úr, Fodor (tehát egy védő) fejelt be. Megérdemelt, de nehezen kiharcolt győzelem ez!

A hosszabbításban egyébként megint volt egy eset, amikor a vendégek csapatorvosa sétálgatva ment be egy sérülthöz, itt már oda-vissza ment az anyázás és a kiabálás, kiváló hangulatban született a győztes gól, mondanom sem kell, a gólöröm része volt a mutogatás a vendégek kispadja felé, sőt, egy kis "indul a busz!" is ment - ezt talán még nem bünteti az MLSZ...

Egyértelmű, hogy ennél pontosabb támadójátékra lesz szükség a bajnokságban, és az sem hangzik túl jól, hogy kettő próbálkozásból egy gólt szerzett az ellenfél. Van min javítani, de alapvetően tetszik ez a keret és a mentalitás is. Amúgy nem kis dolog, hogy győzelemmel nyitott a Kerület: bár ez legutóbb nem olyan régen, két éve is sikerült, azt megelőzően az elmúlt 15 évben csak akkor kezdett három ponttal a Kerület, ha aztán bajnok lett - egyszer az NB III-ban, egyszer a BLSZ I-ben.