Fociból nem volt sok a pályán

Oké, az ember nem a labdarúgás színvonala miatt jár NB III-as meccsekre, de örültem volna, ha nem sérül bele két Kerület-játékos egy komoly téttel nem bíró meccsbe.

Tapasztalati úton tudjuk, hogy a Kerület és a Komárom összecsapásai általában nem élvezhetők, főleg nem sör nélkül. Szerencsére legalább az utóbbi ponton lehet segíteni, az Oázisban például kiváló, friss Pilsner volt csapon, ez megadta az alaphangot. Mondjuk arra bűn volt ráinni a dobozos Carlsberget, de megtettem, mentségemre legyen mondva, hogy az alternatíva a Heineken vagy a Soproni, esetleg a semmi lett volna. 

Hiába egy négynapos hétvége utolsó délutánján rendezték a meccset, mérsékelt érdeklődés mutatkozott iránta, igaz, a lelátó átlagéletkora egészen alacsony lehetett, anyák napja alkalmával sok kisgyereket hoztak ki Kerület-meccsre - és milyen jól tették, még akkor is, ha remélhetőleg az összes lurkó lát majd ennél jobb focit Óbudán. Azért lehetett volna rosszabb.

Apropó anyák napja: kicsit több, mint harminc percig bírta a közönség a játékvezető édesanyjának emlegetése nélkül. Sajnos rég láttam olyan meccset, ami ennyire kicsúszott a spori kezéből, össze-vissza rugdalóztak a játékosok, ehhez képest a hat sárga és egy piros annyira nem vészes. Sokat és sokszor állt a játék, ráadásul két óbudai is belesérült a meccsbe, Bekker esete nagyon csúnya volt, őt hordágyon kellett levinni (ezt vegyesen óbudai és komáromi játékosok tették meg, így legalább láttunk valami igazán sportszerűt is), a térde sérült meg, hogy mennyire súlyosan, azt még nem tudjuk. Árva is megsérült, az ő állapotáról sincs még hír. 

Néha persze szépet is lehetett látni a pályán, nagy kár, hogy az egyik ilyen egy komáromi gól volt: természetesen az ex. Kerület-játékos Bartos fejelt szinte üresen a kapuba egy pontos beadást követően. Még a szünet előtt egyenlíteni tudott Barczi, megérdemelten, előtte kapufáig is eljutott már a csapat, érett a gól - mondjuk sok helyzettel nem kényeztettek minket, Bartos gólja előtt alig történt valami a kapuk előtt.

Kapuskiállítás!

A második félidő elején Wirth megfordította a meccset, az első gólhoz hasonlóan ez is egy nehezen begyötört találat volt. Sajnos nem sikerült ezzel kihúzni a végéig, a 70. percben egyenlített a Komárom, és bár utána már egyértelműen jobban akarta a győzelmet a Kerület, gólig nem sikert eljutni - kapufáig igen, a vendégek kapusa utolsó emberként szabálytalankodott, villant a piros, ezt követően a szabadrúgás a felsőlécen csattant. Ahhoz képest, amennyit állt a játék, kevésnek találtam az öt perc hosszabbítást, de igazából nem hiszem, hogy sikerült volna megnyerni ezt a meccset, ha mondjuk még tíz perc van belőle.

A 2–2 azt jelenti, hogy maradt a Komárom a Kerület előtt a 7. helyen, viszont kikapott az Érd, így legalább nem csúszott lejjebb a tabellán a csapat. Három forduló van hátra, a 4. hely a maximum, a 10. a minimum, ami összejöhet. Ez sajnos mérsékelten tart lázban, így gáz vagy nem, ki fogom hagyni az utolsó értelmezhető túránkat, Sopront. Amúgy is túrnak valamit a vonalon, így vonattal 3,5 óra és egy átszállás a minimum, de autóval is három óra az út egy irányba (pisiszünetekkel simán annyi, mint a vonat), és hazafelé a vasárnap esti M1 nem ígérne sok jót. Ráadásul szombaton esküvőre megyek, nem fogom utána az egész vasárnapot ezzel tölteni, főleg úgy, hogy jártam Sopronban tavaly is. Kicsit szégyellem ezt a hozzáállásomat, de sajnos túl kényelmes megoldás a soproni túra helyett egy kellemes vasárnapi hopperkedés Budapesten.

Nem fogok viszont Kerület-meccs nélkül maradni a héten, a BLSZ IV-ben ugyanis bajnok lehet a fakó pénteken, a terveim szerint kint leszek. Utána nyilván az utolsó két meccsre menni fogok, nyáron meg majd reménykedek egy izgalmasabb csoportbeosztásban és egy jó kupasorsolásban!