Ízelítő a BLSZ-ből Újpesten

A vártnál is jobb szórakozást hozott a Kerület újpesti vendégjátéka a novemberi tavaszon.

Tudjátok, hogy alapvetően a hátam közepére sem kívánom Kerület második csapatok elleni meccseit, főleg nem idegenben. Az Újpest II ellen mégis szívesen mentem ki, és nem azért, mert az Újpesttel is szimpatizálok. A lényeg a helyszín volt: a Tábor utcában eddig csak egy női meccsen jártam, azon is villanyfényben, szóval normálisan meg sem tudtam nézni. A Kerülettel új volt a helyszín, világosban pedig alaposabban is felderíthettem a hivatalosan Újpest Labdarúgó Sportcentruma néven futó sporttelepet.

A Tábor utcai létesítményben összesen kilenc pálya található: a Szilágyi utca és a Pálya utca közötti terület végig valamilyen sportpályának ad otthon. A Szilágyi utcánál található az UTE egyik jégcsarnoka (a hokicsapat a meccseit a Megyeri úti csarnokban játssza), tornacsarnoka és atlétikai stadionja, majd jön az egykori Tungsram sporttelep, azt követi az egykori Chinoin sporttelep - a Kerület az utóbbin lépett pályára az Újpest II ellen az NB III. Észak-Nyugati csoportjának 16. fordulójában, november közepén az első tavaszi körben. 

A sok pilács sejteti a pályák számát, de műholdképen jól látszik az összes.

A korábbi Tungsram-pálya helyén összesen hat focipálya található (három füves, három műfüves), ezeket az UTE használja edzőpályákként A Chinoin sporttelepen három nagypálya van, ebből egy műfüves - anno a női focin azon voltam, most viszont egy rendes füves pályán volt a meccs. A két sporttelepet akár egyben is lehetne kezelni, annyira egybe vannak épülve, de belül van elválasztó kerítés. Valahová ide terveznek új stadiont az Újpestnek, remélem ez nem valósul meg, inkább költsenek pénzt a Szusza tisztességes felújítására!

Legnagyobb meglepetésemre kértek belépőt a meccsre, igaz, csak 500 forintot - a táskát meg nem nézték, így bevittem magammal két Pilsnert. A két sör betétdíjjal volt annyi (900 forint), mint bent egy dobozos Borsodi. Ja, hát délelőtti meccs ide vagy oda, többen is söröztünk, hozzátartozik a meccshez!

A vendégbejárat és a Pálya utca

Sőt, én még a kíváncsiságtól vezérelve a meccs előtt néztem meg a Fény Bisztrót az Izzó lakótelepen. Azért választottam ezt a kissé korai időpontot, mert az egység 8 és 11 között, valamint 15 óra után tart nyitva, így a 11-es meccshez a kezdés előtti ablak adta magát. Belső képet nem csináltam, annyira bensőséges volt a hangulat, de higgyétek el nekem, érdemes egyszer megnézni a helyet, óriási időutazás. Csapolt sör sajnos nincs, egy üveges Drehert ittam 570-ért, később tűnt fel, hogy van Pilsner is, de így is mindenki Arany Ászokot ivott, kilógtam felfelé. Az üvegeket mindenki maga vitte vissza a megfelelő rekeszbe, és amíg ott voltam, a fő téma egy törzsvendég volt, akit több napja nem láttak már. Egyszerűen csodálatos kocsma!

Innen gyalog mentem a pályáig (bő tíz perc séta), ennek köszönhetően kötöttem ki egyből a vendégnél, meglepő módon nem a főbejáraton lehetett bejutni.

Amúgy a Tábor utcai sporttelephez legközelebbi kocsma a Diablo Pub, ezt viszont még nem volt alkalmam megnézni, most sem jött szóba a délutáni nyitással. Ha negyedóra sétára bővítjük a környéket, akkor az említett Fény mellett az Újpesti Haladásról szóló posztomban megénekelt Alibi és Rákospalota-Újpest restije is jó választás, ha biciklivel vagyunk vagy belefér nagyobb séta, akkor a Megyeri temető melletti Sándor Borozó remek alternatíva még.

Visszatérve a pályára, egy kisebb lelátó is van a vendégszektorban, a többség viszont állva nézte a meccset. Összejöttünk nagyjából ötvenen, büszke vagyok erre a nézőszámra ilyen időben, délelőtt, bár tény, nem kellett messzire utazni a meccsért, és alternatívája sem nagyon volt a válogatott szünet miatt. A fakón árusított jegy mellett meglepő élmény volt ezen a klasszikus BLSZ-pályán hallani az újpesti indulót, persze jár a B-csapatnak is a "Mindig Újpest, örök Újpest", ez szép.

Az első félidő sikerült jobban, az első percekben aktívabb volt a Kerület, hamar meg is szerzete a vezetést a csapat Szabó góljával. Innen már inkább az Újpest II támadott többet, ennek ellenére a 45. percben Barczi megduplázta az előnyt - visszaemlékezve az őszi meccsre és Csank János örökbecsű bölcsességére, aggódtunk páran, hogy 2–0-s előnnyel megy szünetre a Kerület.

Valóban lehetett volna gond a második játékrészben, sőt, tulajdonképpen történt is egy tragédia: egy újpesti fiatal egyszer úgy tisztázott, hogy lerúgott egy pohár sört a kerítésről. Jó, persze bátor vállalás volt oda letenni a sört, de akkor is kár érte, még szerencse, hogy nem én jártam így!

Volt nehéz pillanat a pályán is: a 79. percben tizenegyeshez jutott az Újpest II, Simon azonban hárított, nagy védés volt ez fiatal kapusunktól, góllal felérő örömöt váltott ki. Óbudai gólra is volt sansz, de a második félidőben csak kapufáig jutott Szabó, így mindkét oldalon egy-egy kimaradt ziccer volt a csúcs.

A leghátsó pályán voltam női meccsen négy éve. Egészen a háttérben már Káposztásmegyer sejlik fel.

Maradt a 0–2 a végére, zsinórban a második győzelem kapott gól nélkül, megnyugtató az októberi vergődés után. Ezzel sikerült visszakapaszkodni a tabella első felébe, bár a 7. hely sem olyan fényes, van még hova javulni. Vasárnap jön az idei utolsó Kerület-meccs, egy Budaörs elleni hazai, ha behúzza a csapat, akkor legrosszabb esetben is 6. a téli szünetben. Vereség esetén pedig 8. hely az alja, azaz nincs itt semmi látnivaló, mondhatnánk. Azért a végén álljon itt: tavaly a téli szünetre 34 ponttal a harmadik helyen ment a Kerület, ehhez képest 7–10 pont lesz a mínusz, valamint 3-5 helyezés. 

A pálya és a környéke is hozza a BLSZ I legkiválóbb tulajdonságait, kaptunk most ebből egy kis ízelítőt, szerencsére a játék színvonala valamelyest talán magasabb volt. Persze nem bánom, hogy nem esik ki oda a Kerület - titkon persze vágyom is a csak budapesti túrákból álló szezonra, de ez az a fajta vágy, ami remélem soha nem teljesedik be.