Idilli focipálya Újpesten

Kedden sikerült meglátogatnom az Újpesti Haladás otthonát, ami egy komoly múlttal rendelkező, de sajnos veszélyeztetett focipálya Újpesten, a kertváros és az ipari területek határán.

A keddi meccs számomra minimum két szempontból izgalmas volt: nem nagyon rémlik, hogy jártam volna BLSZ IV-es, vagyis hetedosztályú meccsen, talán még alapszakos egyetemista koromban, az újraszervezett BVSC-n - de lehet, hogy az BLSZ III volt. A másik ok, hogy ezzel egy újabb pályát pipálhattam ki: ötből négy aktívan használt újpesti grundon jártam így már, a budapesti meglátogatott pályák száma pedig már fene tudja, mennyi, de sok. Jó, volt egy harmadik okom is erre a kedd esti mókára, ezt majd egy-két poszttal később árulom el.

Lényeg a lényeg, kedden munka után kitekertem a Rákospalota-Újpest vasútállomás szomszédságában található Újpesti Haladás Sporttelepre, amit a legtöbben talán Pamut-pályaként ismernek - már ha ismeri egyáltalán valaki a IV. kerületen kívül.

A grund nincs messze a Szusza Ferenc Stadiontól sem, de a Tábor utcai sporttelephez van igazán közel, szinte a szomszédjában. Emiatt kisebb csoda, hogy még létezik, hiszen BLSZ III-nál magasabban jegyzett csapat évtizedek óta nem használja: egy volt képviselőtől származó információm szerint egyszer már felmerült a pálya beépítése, ez a veszély most ugyan nem áll fenn, de a felújítására nincs pénz. Így a centerpálya használható, valamint korábban az öltözőket is rendbe szedték.

A régi kispadok.

Az Újpesti Haladás történetének legmenőbb eleme az alapítás: 1995-ben Sörivó Ördögök néven alapították a csapatot, ám az MLSZ komolytalannak tartotta a nevet és nem fogadta el a nevezést, így lett Újpesti Haladás a klub neve. A baráti társaságból gründolt csapat a BLSZ harmadik és negyedik szintjén vitézkedik azóta is.

Sajnálom, hogy az ifi címere került ki, érdemes rákeresni az Újpesti Haladás címerére.

Az ellenfél a Palota SE II volt - a klubot 2017-ben alapították, az első csapat már harmadik éve a BLSZ III-ban szerepel, így lehet második csapata is, ezt fogadta a piros-lila Hali a BLSZ IV. 4. csoportjának a 14. fordulóból előrehozott meccsén.

A hazaiak az első két meccsüket megnyerték, összesítve impozáns 15–4-es gólkülönbséggel, míg a Palota II két döntetlent tudott felmutatni - tehát végülis két veretlen együttes találkozott.

Mint említettem, biciklivel mentem ki, persze késtem is - ezt ezúttal beleszámoltam, a 17 órás kezdés kicsit korai volt a munkaidő miatt, de sikerült kiérnem az első félidő közepén. Érkezésem után nem sokkal szerzett gólt a Palota II, mint megtudtam, ezzel 1–1-re módosult az állás. Lenyűgözött a közeg, ahhoz képest, hogy nem annyira biztató környékeken tekeregtem a bicóval, egy kis idilli oázis fogadott a kőkerítés mögött: családok, utánpótlás csapat, gondozott gyep, és sportszerű játék.

Lelátó <3

A szünetre 2–1-es hazai vezetéssel mentek a csapatok, egy nagyon szép góllal szerzett újra vezetést a Haladás: egy beadást kapásból a kapuba lőtt a hazaiak csatára. A gólpasszt adó játékos meg is jegyezte: "azt mondtam, csússzon le, de így is jó!".

Mivel büfét nem találtam (bezzeg Teqball-asztalt igen!), ezért gyorsan kiugrottam az ígéretes nevű Alibi Clubba, amit a térképen láttam. Olyannyira megérte, hogy elgondolkoztam azon, hogy csapolt Krusót kérjek és maradjak, végül inkább magammal vittem egy Soproni IPA-t. Amikor befordultam a sporttelepre, éppen sípolt a spori, középkezdés, na - gondoltam -, éppen kiértem a folytatásra. Nem sokkal később gólt is szerzett az Újpesti Haladás, én abban a tudatban voltam, hogy a harmadikat, de nem: mint kiderült, kicsit előbb folytatódott a meccs, és az első öt percben két gólt is lőttek a hazaiak - ebből a másodikat láttam, és gondolom nem kell mondanom, miért volt középkezdés a visszatértemkor.

Kiváló hely, ajánlom!

Nagyjából bejártam a pálya szélét, és bár a családok és csapattársak személyében volt egy-két tucat néző, a szórakoztatóbb megjegyzéseket inkább a pálya felől hallottam - bár azért az vicces volt, amikor egy szabadrúgásnál a Trollfocit emlegették és videózni is kezdtek a srácok - persze nem lett semmi a helyzetből. A csúcspont a pálya mellett az a kissrác volt, aki mindkét csapat játékosaitól aláírásokat gyűjtött, ez láthatóan a lecserélt focistáknak is imponált, ami még magasabb szinten sem lenne csoda, nemhogy itt.

A leginkább az fogott meg, hogy a csapattársak és a kispad a rosszul sikerült lövéseket és cseleket is megtapsolta, a próbálkozást is elismerték. Emellett sportszerűen zajlott a játék, persze előfordultak kisebb-nagyobb szabálytalanságok, de semmi durvaság. Egyébként a két-három osztálynál magasabb szinthez képest a párharcok hiánya és azok intenzitása, valamint a technikai hibák száma jelentette a fő különbséget.

Persze a fentiek mellett néhány kiváló, ízes káromkodást is hallhattam, a kedvencem ennek ellenére egy valóban méteres (és persze be is intett) lesnél az a játékos volt, aki bekiabálta, hogy "les, de kurva nagy!". 

A vége 6–2 lett, 4–1-es állásnál egy fejessel szépített a Palota II, de utána nem rajtuk múlt, hogy csak két további gólt kaptak, lehetett volna nagyobb is a különbség a végén. Az egyik gól amúgy egy túl mélyre sikerült szabadrúgásból született, ami végül beszállt a kapuba, de ennek ellenére a második hazai gólt tartom a legszebbnek - igaz, az összesen nyolc gólból kettőt nem láttam.

Nagyon jó választásnak bizonyult ez a keddi délutáni program, tényleg egy idilli, kulturált közeg az Újpesti Haladás sporttelepe, csak remélni tudom, hogy a grund nem jut például a Csillaghegyi MTE csodálatos pályájának sorsára. A fekvése is érdekes, egyik irányból nézve egy cuki kertvárosi pálya, másrészt azért csak ott a panel mögötte, meg időnként a vonatkürt és a visító Tatra villamos is behallatszik a Szilágyi utca felől.

Jó volt látni ezt az igazi, őszinte amatőr focit, ahol aztán tényleg nem a pozőrködésről, a sportszerűtlenségről vagy a pénzről szól a labdarúgás.