Tökéletes felvezetés egy futballünnephez

Pár óra eltéréssel a magyar foci hátországát és a csúcsát is láthattam élőben vasárnap - persze kicsit sarkítok, mert a BLSZ I. azért messze van a legalsóbb szinttől, de nyugodtan hívható hátországnak is.

Valószínűleg minden futballkedvelő magyarnak emlékezetes nap marad november 19-e, főleg azoknak, akik kint voltak a Puskásban. Szerencsére én is ezek közé tartozom, viszont a poszt alapvetően nem erről szól - egyrészt ugye mindenki látta a meccset és mindenki elmondott róla mindent, másrészt szinte csak ömlengeni tudnék Szoboszlai teljesítményén. Ez azért kevés lenne egy poszthoz, ezért visszaugrunk pár órát az időben vasárnap délelőttre, amikor az Issimo–SZAC mérkőzésre került sor a Vasgolyó utcában.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért kínzom magam két fokban, szitálásban vasárnap délelőtt egy BLSZ I-es meccsel? Leginkább azért, mert szeretem ezt csinálni, főleg, hogy a Vasgolyó utcai pályán korábban még nem is jártam. Másrészt a magyar-montenegrói meccs elég korán kezdődött amúgy is, szóval más értelmes vasárnapi programra nem lett volna lehetőségem, akkor miért ne dobtam volna rá még egy lapáttal? Ugye.

Egy kedves barátommal látogattam ki a szinte világ végén található sporttelepre - ő pár hete nem volt olyan gyenge, mint én, és az ígért, de meg nem érkező eső ellenére kiment már oda, így tudott egy rövidebb utat a 7-es busz felől. Ez ugyan állítólag magánterületen megy át, de elkerítve nincs, és így csak pár perc a Drégelyvár utcától a grund. Autóval vagy biciklivel, esetleg gyalog a térképen javasolt módon viszonylag nagy kerülőt kell tenni a körvasút vagy a Fázis utca felé. A Vasgolyó utca neve egyébként adja magát, a korábban Ferroglobus néven üzemelő gyártelepről nevezték el. A gyár egyes részei ma is működnek a thyssenkrupp (igen, hivatalosan kisbetű) acélipari divíziója részeként. 

A pálya önmagában nem kifejezetten izgalmas, egy sima műfüves focipálya egy szépen felújított (vagy új?) öltözővel, papíron létező büfével. A pályát körülölelő hálón kívül, de síkban helyet kapó lelátó egészen szórakoztató: jó időben sem lenne sok értelme használni, bár az most nem derült ki, hogy amúgy szoktak-e ott ücsörögni, ugyanis mind a 20-30 néző állt a hidegben.

Az Issimo SE meccsén korábban soha nem jártam, a SZAC-ot harmadik alkalommal láttam - három éve 1–1-et játszottak a Gáz ellen Óbudán, 2018-ban pedig a Békéscsaba verte ki őket a kupából hazai pályán. A SZAC történelme sokkal hosszabb posztot is megérne, főleg, hogy nincs minden tisztázva a netes forrásokban. Az biztos, hogy Deák "Bamba" Ferenc egykori klubja, az NB I-es SZAC 1950-ben megszűnt, a Postás vette át a helyét, annak megszűnése után az ötvenes évek végén még volt két szezonja és slussz. A mai klub egy 2006-ban újjáalapított együttes, ami hiába használja a SZAC nevét, színeit, pályáját, hivatalosan nem számít jogutódnak. Ez a klub 2018/2019 óta szerepel a BLSZ I-ben.

Tökéletes játékoskijáró - egyébként az első gólt megelőző másodpercekben járunk.

Az Issimo SE története kiválóan be van mutatva a klub honlapján, ami ezen a szinten már-már csoda. Választ kaptam arra a kínzó kérdésre, hogy honnan jön a név - semmi extra jelentése nincs. Az 1995-ben alapított klub tavaly játszott először a BLSZ I-ben, bent tudott maradni, így idén ismét a budapesti osztályok csúcsán szerepel a jelenleg Vasgolyó utcai pályát használó csapat, aminek az otthona egyébként a BLSZ II-ben még a Bánka Kristóf Sportközpont volt Újpesten, még korábban pedig a Merkapt-pályát, a Varga Zoltán Sporttelepet és a Tatai úti pályát is használták.

Mindkét klubban találtunk ismerősöket, bár ebben az Issimo járt élen a fedélzetén három ex. NB I-es játékossal: kezdett Lázár Zsolt, Chukwuebuka és Youla is. Mellettük több NB III-as rutinnal bíró játékos is szerepelt a hazaiaknál, köztük a III. kerületi TVE-ben megforduló Forgács Bence. Bevallom, rá nem emlékeztem - nem úgy a SZAC-ból Szántó Dánielre, aki a Kerületke sajátnevelésű játékosa, 2019-ig játszott a klubban, de még maradt Óbudán másfél szezont a Gázgyárban, onnan Dunaharaszti és Veresegyház érintésével került Pestszentlőrincre. A Gázgyárban amúgy már pont nem volt a csapattársa a most az Issimónál játszó Constatino Dominik, aki egy évet húzott le Óbudán. A SZAC-ból a csereként beálló Popov érdemel még említést, ő néhány meccset játszott a Fradiban az NB I-ben is, de inkább a második csapat alkalmazta.

A kezdés után kicsivel sikerült beérni, kellett is a majdnem pontos érkezés, ugyanis a negyedik percben Sulyok remek gólt lőtt a tizenhatos széléről a rövid felsőbe - éppen az orrunk elől, ez a támadás volt az első, amit láttunk. Talán a korai gól is közrejátszott benne, de igencsak feszült volt az első félidő, kétszer is láthattunk kakaskodást, és többször üvöltöttek nagyot a felrúgott, vagy éppen felrúgást imitáló játékosok. A körülményekhez képest kevés sárgalapot osztott ki a játékvezető, az első félidő végére 3–1 volt ez az arány - a gólarány pedig 0–2, miután a szünet előtt közvetlenül Jáger is betalált.

Balra Szántó, jobbra Youla.

Bár reménykedtünk egy rövidebb szünetben, sajnos negyedóra múltán folytatódott a játék. Nagyon körülnézni nem lehetett addig, mögöttünk egy villanytelep és Újpalota panelházai, a másik irányba gyárak, a város irányába szintén. Kocsma vagy bolt legközelebb a Drégelyvár utcán van, úgyhogy maradt a toporgás.

A játék képe nem sokat változott a második negyvenöt percre sem, sokkal jobban játszott a SZAC, az Issimo csak néha tudott veszélyeztetni. A tabellára nézve ez amúgy nem feltétlen volt benne, a két csapat azonos pontszámmal állt, igaz, az Issimo rosszabb formában volt - októberben például kapott egy hatost otthon a Szabadkikötőtől, és valamikor akkor törhetett meg a lendület, előtte komoly sikereket aratott az együttes, például 6–5-re verte az Építőket.

Szinte a fordulás után újabb gólt szerzett a SZAC, az 58. percben pedig már a negyedik góljukat szerezték a vendégek, de micsoda gól volt ez! Szántó a saját térfeléről elindult, szép szólót mutatott be, egy kényszerítő után visszakapta a labdát már a tizenhatoson belül, majd lágyan átemelte azt a kapus felett, gyönyörű!

Ezt követően folytatódott a feszült játék vendég fölénnyel, majd a 73. percben ismét egy érdekes találat született: Szabó lényegében olimpiai gólt szerzett, bár ebből mi nem sokat láttunk, abból a szögből úgy tűnt, véd a kapus - ki is ütötte a labdát, de csak a gólvonal mögül, így lett 0–5 az állás. A szögletet amúgy megelőzte egy kihagyott büntető, a felsőlécről kipattanó labdát játszotta meg úgy a SZAC, hogy sarokrúgás lett a vége.

Ekkor már úgy tűnt, lenyugodtak a kedélyek, hiszen minden eldőlt, így a sok gól - kihagyott büntető - kiállítás triumvirátusból az utolsóra lecsökkent az esély. Főleg a 87. perc után, amikor Popov már a hatodik gólt szerezte meg. De nem úgy van az!

Youla vonul le.

Már kifelé sétáltunk a pálya mögött, amikor Youla a félpályánál keményen alárúgott ellenfelének - villant a piros, sőt, a meccs harmadik kakaskodását is volt szerencsénk látni-hallani. Egy-két néző számon kérte, miért nem magyarul reklamál Youla, de ennél sokkal szórakoztatóbb volt a következő: Goodbye, Gyuszi! Amúgy Youla tényleg nehezen hagyta el a pályát, nem nyugodott bele a kiállításba, de végül csak lement. Ezt már csak egy támadás követte, majd a spori hosszabbítás nélkül véget vetett a küzdelmeknek, 6–0-ra nyert a SZAC.

Érdekesség a BLSZ I. 14. fordulójából, hogy nem ez volt az egyetlen 0–6, ez az eredmény született a PSK–Testvériség meccsen is, vagyis a XVIII. kerület másik csapata pont fordítva járt. További érdekesség, hogy a fordulóban egyetlen hazai siker sem született: három döntetlen mellett ötször a vendégek nyertek. A tabellát immár hét pont előnnyel vezeti a Csepel TC (Németh Szilárd-féle, jogutód Csepel) a Budafok II előtt, a SZAC pedig ezzel a sikerrel már dobogós, de újabb hét pont hátrányban. Az Issimo hatodik impozáns 35–35-ös gólkülönbséggel 14 meccs alatt, vagyis kereken öt gól születik a meccseiken átlagban. A tabella alja izgalmasabb, de erről majd egy másik posztban írok a terveim szerint egy másik blasz-meccs után a héten!

Mint írtam az elején, a BLSZ után a válogatott következett, a két meccs között némi sörözéssel. Erről részletesen már nem írok, de az igazán gourmet hoppereknek és olvasóknak azért tudom ajánlani a Molnár Viktor utcai buszmegállóban található Mister sörözőt, ahol meglepően korrekt világos sör mellett melegedtünk át a fagyos meccset követően.

Az ihletett hangulat összejött a Montenegró elleni találkozóra, a többi meg már történelem, ahogyan a modoros mondás tartja.