Ilyen az, ha működik az amatőr foci

Mindig öröm olyan klubokkal találkozni a magyar labdarúgás legalsóbb szintjein, amik nem a megszűnés szélén táncolnak, és nem is egy korábbi nagy csapat maradványaként vannak jelen.

Bő egy hete, május 1-jén Csepelen jártam BLSZ III-as meccsen, a CsHC '94 fogadta a Nimród SE-t. Két igazi, valódi amatőrklub találkozott egymással, egyikük sem járt még a BLSZ II-nél magasabb szinten, ráadásul mindkettő viszonylag friss, a felnőtt labdarúgásban a 2000-es évek eleje óta vannak jelen - a CsHC az utánpótlásban már hamarabb ott volt. Tulajdonképpen mind a két klubra igaz a cím, jó példát jelentenek az amatőr focira: a CsHC egy klasszikus utánpótlásnevelő együttes, mint például a MUN, a Szent Pál vagy éppen a Grund 1986. Ez nagyon fontos és becsülendő munka, nekem viszont izgalmasabb egy olyan klub, ami baráti társaságként alakult, máig nagyjából így működik, mégis stabilan a BLSZ tagja közel 25 éve, és egyelőre felhők sem gyülekeznek felette. 

Hétvégén a Kerület–Komárom szünetében, illetve a második félidő elején beszélgettem egy kicsit a Nimród SE egyik alapítójával. Sokáig az ő óbudai címére volt bejegyezve a klub, de ezen a szálon kívül Óbudához nincs köze az egyesületnek: először a már nem létező Bosnyák téri pályákon (füvesen és a földesen is!) játszottak, később a KFKI-pálya, majd az Újpesti Haladás sporttelepe és persze a Goldball is volt az otthona a klubnak, most pedig a Szabadkikötő-pályát használja a Goldball hiányában. A folyamatos költözés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy több mint 20 év blaszos tapasztalattal a nimródos ismerősöm az elérhető pályák alacsony számát nevezte meg legnagyobb problémának. Mint mondta, a klubok száma sosem volt állandó ezen a szinten, szűntek meg és alakultak is klubok ennyi idő alatt, a pályák száma viszont csökkent, főleg az olyan, olcsóbb létesítményeké, amiket egy baráti társaság tudna használni a BLSZ IV-ben.

A Nimród jó példát állít abban is, hogy jelenleg 80-nál is több tagja van, ami egy ilyen kis egyesületnél komoly szám. Egy átmeneti, nehezebb évet leszámítva létszámgondjai nem voltak a Nimród SE-nek, és ami igazán menő, hogy az első 15 év állandó BLSZ IV-es szereplése (mondjuk az is elgondolkoztató, hogy ez ebben az időszakban volt a kilencedik, a nyolcadik és a hetedik szint is a futballpiramisban) után előbb budapesti harmad-, majd másodosztályba is feljutott. Öt évnyi BLSZ II. után onnan tavaly kiesett a Nimród, de most minden esélye megvan a visszajutásra. Hogy mi a titok? Mindig volt valaki, aki a nehezebb időkben is vitte a hátán az adminisztratív terheket, akkor is, amikor a többségnél elfogyott a lelkesedés. Ha nem is sokan, de vannak még olyanok a Nimródnál, akik az első szezon óta a klub kötelékéhez tartoznak.

A CsHC történetét ennyire részletesen nem ismerem: az 1994-ben alapított klub 2010 óta indít felnőtt szinten csapatot a BLSZ-ben, ami 2017/2018-ban a BLSZ II-ben szerepelt, utána két év alatt kétszer kiesett, majd ismét visszajutott a BLSZ III-ba, ott játszik most is. A CsHC otthona Csepelen a Posztó-pálya, ami mindössze egy megállónyi távra van a Béke tértől, "a" Csepel Stadiontól. Érdekes sporttelep, a kerítés és a pálya mérete őrzi a múltat, de a klubház például új. Két kisebb lelátó is helyet kapott a pálya mellett, a kispadok oldalán, olyan 15-20 néző jöhetett össze erre a meccsre.

Május 1-jén a BLSZ III. 3. csoportjában a 23. forduló nyitómeccse volt a CsHC–Nimród. A kiváló időben biciklivel mentem ki, nagy büszkeségem, hogy 40 perc alatt odaértem - és nem, nem söröztem utána, mégiscsak 10:30-kor kezdődött a találkozó. A negyedik helyezett fogadta a másodikat (vesztett pontokban elsőt), rangadónak is hangozhatna, de a tabellán 21 pont volt a különbség a két együttes között, egyértelmű esélyesként érkezett a Nimród.

Legnagyobb meglepetésemre egy szurkoló drapival és dobbal érkezett, de mint kiderült, nem ő volt a dobos - ő késett, de végül kiváló szurkolást nyomott le a két srác a hatodosztályban. Ők többnyire nem járnak a Csepel TC meccseire, inkább a CsHC-t követik, valahol elképesztő, és persze hatalmas tiszteletet érdemelnek érte, hogy ezen a szinten is kijárnak, szurkolnak. 

Az első félidőben nem látszott olyan nagy különbség a két csapat között a pályán. Talán aktívabb volt a Nimród, de nem beszélhettünk nagy nyomásról. A játék színvonala nem volt kimondottan magas, de a BLSZ III-ba nem is vártam csodát. A küzdőszellemmel nem volt probléma, szerencsére szabálytalanság sem volt sok, technikai hiba viszont akadt bőven. Már a szünetet várta mindenki (elhangzott a hazaiak egyik játékosától, hogy fél perc van hátra, még indulj meg), amikor a Nimród csatára és a CsHC védője együtt mentek egy felívelésre, a csatár elesett a 16-os szélén, eléggé messze a kaputól. Én pont a pálya másik végében voltam egy dombon, onnan figyeltem az első félidőt, így nem tudom, mennyire jogosan, de tizenegyest ítélt a spori. A Nimród nem hibázott, így egy elég gyenge félidő után is előnnyel mehetett szünetre.

A folytatásban már nagy fölényben futballozott a Nimród, a második játékrészben talán nem is volt helyzete a CsHC-nak, a labdát sem birtokolták sokat a hazaiak, míg a Nimród ziccereket rontott. A 85. percben végül sikerült lezárni a meccsen, 0–2 lett a vége. Pár néző morgott kicsit a játékvezetőre, főleg még a szünetben (rekesz sört is emlegettek a tiziért cserébe), a végén viszont úgy hallottam, elismerte mindenki, hogy a jobb csapat nyert. Az viszont tény, hogy nehezen, nyögvenyelősen jött össze a siker a Nimródnak.

Győzelmével a Nimród SE átvette a vezetést a Budatétény előtt egy ponttal. A végéig még három forduló van, három sikerrel biztosan a BLSZ II-be jut a csapat. A CsHC negyedik, a dobogóra semmi esélye (a harmadik BAK 21 ponttal előzi őket, igaz, eggyel több meccsből), viszont matematikailag még a 10. helyre is visszaeshet, annyira sűrű a mezőny. Ha az talán túlzás is, a 8. hely teljesen reális forgatókönyv, az csak három pontra van a CsHC-től. 

A Posztó-pálya az 54. budapesti pálya, amin jártam meccsen, Csepelen is már a negyedik - a szigetországban már csak a Papírgyár-pálya hiányzik, az egykori Csep-Gól otthona, ami kicsit nehezebb ügy lesz, mert nincs állandó használója. 

A CsHC egyébként jelenleg a harmadik legmagasabban jegyzett csepeli klub: NB III-as a Csepel TC (bár rezeg a léc), BLSZ I-es a Csepel UFC (akár fel is juthat), míg a BLSZ III-ban a CsHC mellett ott a Csepel UFC második csapata. A Szabadkikötő-pályát nem használja csepeli klub, míg a BLSZ I-ben van egy Szabadkikötő nevű együttes, de az valójában az Újbuda FC (a mezükön is ez a felirat szerepel), ám valamiért még (?) nem vették fel/vissza azt a nevet.