Öt év után NB III-as a Csepel

Lezajlottak az NB III-ért vívott osztályozók, a vártnál is simábban jutott fel a Csepel, Tatán igazi fiesztát teremtettek a fővárosi szurkolók.

Minden évben izgalommal várom a megyei bajnokok osztályozóit, ez az egyik legérdekesebb része a klubszezonnak, amit kívülálló műkedvelőként mindig élvezek. Idén a kiváló szervezés miatt a debreceni válogatottmeccsre mentem ki, az osztályozóknak csak a visszavágója jött szóba - erre viszont szabadságot is vettem ki, nem akartam kimaradni a buliból!

Most jártam itt először, de az a gyanúm, ritkán van itt ennyi néző.

Az első meccsek eredménye és a távolságok alapján három párosítás merülhetett fel szerdára: Balatonalmádi, Dunaharaszti és Tata. Almádiban már jártam meccsen, így azt kizártam, végül a sorsolás után előre kigondolt Tata lett a befutó, és ha már lúd, legyen kövér - biciklivel vágtam neki az útnak. Laza 86,5 kilométert tekertem a dimbes-dombos tájon az ehhez tökéletesen passzoló felhős időben és 20 fokban. Óriási volt a kontraszt szombathoz képest, amikor a Tisza-tótól akartam a debreceni Nagyerdőig biciklizni, ám végül Balmazújvárosban feladtam és vonatra szálltam 60 kilométer után. Hiába mentem most többet, és volt a szintkülönbség kb. negyvenszer akkora, részben a meleg, részben a rettenetesen unalmas táj és a nyílegyenes út miatt az alföldi túrát sokkal kevésbé bírtam, nem való nekem az olyan vidék, ahol 30 kilométerenként van település, addig csak puszta. Maradnék inkább a Dunántúl dombos tájain. Persze nem mondom, hogy nem szenvedtem a végén, Tatabánya után ráadásul egy kis szelet is kaptam szemből, tényleg csak vergődtem előre, végül Vértesszőlős után már a cél közelsége motivált annyira, hogy az utolsó erőmet összeszedve a tervezett délután 4-re szinte percre pontosan befutottam a Mona Lisa kocsmához. Ám a bemelegítő sört végül az Arthur korcsmában fogyasztottuk el a vonattal érkező pajtásaimmal, akik a miliőre hivatkozva győztek meg a váltásról - igazuk volt, egy gyöngyszem az Arthur, csodálatos kocsma csapolt barna Grimbergennel, aminél ugyan vannak jobb dolgok, de vitathatatlanul egyedi kínálat.

A meccs előtt még feltankoltam az Intersparban, majd kezdésre sikerült megérkeznem a sporttelepre, ahová addig a kocsmától gyalogló társaim is befutottak. Hatalmas tömeg, óriási hangulat, ingyenes belépés, majdnem minden tökéletes volt - majdnem, ugyanis flakont, üveget és társait nem lehetett bevinni. Az első tíz percet így a sörök papírpohárba töltésére használtuk, bár "valahogy" két Pilsner azért a táskámban maradt, később pedig már oldódhatott a szigor, mert másoknál is láttam sörösdobozokat a lelátó környékén. Egy gólról persze így is sikerült lemaradni, mire elfoglaltuk a helyünket két lelátó között, a csepeli tábor mellett.

A Csepel TC-t gondolom nem kell bemutatni, bár az elmúlt évek változásai miatt annyit érdemes megjegyezni, hogy ez a Németh Szilárd által támogatott Csepel, amit a Csep-Gól licenszével indítottak el pár éve, a Csep-Gól pedig csak utánpótláscsapat maradt. A szurkolók jogutódnak tekintik a klubot, talán le is lehet vezetni, miért ez a csapat a négyszeres bajnok Csepel utódja. Röviden összefoglalva: a 2000-es évek elején, a "nagy Csepel" bedőlése után egy alapítványba mentették át a jogokat és a klub vagyonát. 2002 és 2006 között nem volt felnőtt labdarúgás a Csepel Béke téri stadionjában, 2006-ban a Láng-Vasas licenszével kezdte újra a későbbi Csepel FC, ami az említett alapítvány jóváhagyásával használta a nevet. Közben ettől teljesen függetlenül alakult meg az önkormányzati Csepel Utánpótlás SE (CsUSE) a 2010-es években. Ez a felállás a 2020-as évekig működött hellyel-közzel, ekkor az egyébként egyaránt fideszes önkormányzati csapat és a Németh Szilárd által megszerzett alapítvány összeveszett a névhasználati jogon, a viszony elmérgesedett. 2022-re született meg a sajátos megoldás: egy harmadik klub, a Csep-Gól licenszével elindult a BLSZ I-ben a Csepel TC, amibe lényegében a Csepel FC költözött át játékosokkal, stábbal, mezszínnel, létesítménnyel együtt, míg az ekkor amúgy BLSZ II-es CsUSE az addigi Csepel FC licenszével lett BLSZ I-es. Kis pikantériája a sztorinak, hogy míg a futballban tehát Németh Szilárd akarata érvényesült és a politikus létrehozott egy új klubot, átmentve abba a régi Csepelt, addig a vasárnapi polgármesterválasztáson a CsUSE mögött álló Borbély Lénárd óriási győzelmet aratott, Németh fideszes jelöltje talán az egész párt legrosszabb szavazatarányát érte el az utóbbi 25 évben.

A Tatai AC újkori története nem ilyen izgalmas, viszont némi hasonlóságot találunk: a 2000-es években négy szezonon át ez a klub sem indított felnőtt futballcsapatot. A Tatai AC a 2008-as megszűnése előtt évekig NB III-as volt, majd 2012-ben a megyeháromban kezdte újra, onnan két év alatt fel is jutott a megyei I-be. A Tata azóta a negyedosztályban szerepel - sőt, 11 év alatt az idei az ötödik dobogós szereplése és a negyedik ezüstérme volt a csapatnak. Igen, ellentétben a Csepellel, a Tata nem bajnokként vett részt az osztályozón, ám a Nyergesújfalu nem akart elindulni, így helyükbe léphetett a TAC. Érdekesség, hogy a Nyerges tavaly is bajnok lett, akkor indult is, ám az SBTC legyőzte az osztályozón.

A párharc első meccsét 4–1-re nyerte a Csepel, elvileg tehát nem lehetett kérdés a feljutás, a nagy tömeg is vélhetően ünnepelni érkezett Tatára. Erre lett is alkalma a csepeli drukkereknek!

Küzdelem a bejutásért, persze a meccset innen is látni lehetett valamennyire.

Mint említettem, a sörökkel való szenvedés miatt lemaradtunk egy gólról, a Csepel szerzett vezetést már az első negyedórában. Sokat nem kellett várni a következő gólra, ráadásul ez lett a legszebb találat a meccsen - pedig még esett egy pár. Torda Bence egy gyönyörű visszahúzós csellel vert át két védőt, majd a 16-oson belülről a kapuba tekert. A 25. percben már 0–3 volt az állás, de a szünetig szépített a Tata, ezzel kicsit belerondítva a gálába. 

Gyakorlott meccsrejáróként nyilván nem lepett meg, hogy a csepeliek képesek jó hangulatot teremteni, de sokkal jobb volt a szurkolás, mint korábban bármikor, amikor Csepel-meccsen jártam. Persze annyira nem meglepő, végülis az elmúlt öt év legfontosabb mérkőzése volt ez a csapatnak. Nem egy-két dallal és rigmussal, hanem széles repertoárral dolgoztak a csepeli ultrák, több olyan dalt is elénekelve, amit évekkel ezelőtt halottam utoljára (persze biztos nyomták azóta, de hogy nem rendszeresen, az tuti).  

A második félidőben még három gólt szerzett a Csepel, 6–1-re nyert a csapat, a párharc összesítése 10–2 lett így a budapestiek javára. A lefújást követően óriási ünneplés kezdődött, ezt viszont mi nem vártuk végig, helyette a Mona Lisában vezettünk le, ahol egyrészt tökéletesen csapolják a Pilsnert, másrészt talán az országban egyedül csapolt Gambrinust is kapni. 

Ezen a visszavágón látszott, hogy az osztályozó egy jó dolog, igazi futballünnep, amit viszont beárnyékol az, hogy bajnokoknak kell játszania egymással. A megyeiből az NB III. felé az annyiban talán nem óriási probléma, hogy idén a 20-ból 13 bajnok akart csak feljutni, közülük az egyik nem is kapott volna licenszt (Ózd), mert fiókcsapat, egy másik meg nem indulhat majd el, mert fakóként az elsőszámú csapattal nem indulhat egy osztályban. Az NB III-ból NB II-be jutásnál sokkal nagyobb problémának érzem, hogy nem juthat fel mindegyik bajnok, cserébe klasszikus osztályozó, ahol az alsóbb liga második-harmadik helyezettje játszana a legjobb nem kiesőkkel, sehol nincs Magyarországon. Igazi MLSZ!

A Csepel mellett a Tiszaföldvár, a Balatonalmádi, a Gyula, a Füzesabony és a Mátészalka jutott fel osztályozón, utóbbi másodikként kivívva ezt a jogot. Mivel a Körösladány visszalépett, a Haladásnak pedig két csapatra is van licensze, a Dunaharaszti is fel fog jutni, illetve a PEAC legrosszabb tizenharmadikként sem esik ki - ez még nem hivatalos, ahogy azt sem tudjuk még, lesz-e másik visszalépő az NB III-ból, akinek a helyét fel kell tölteni. Ha igen, a következő a Monostorpályi, mint a nem feljutó megyei bajnokok között a második legjobb mérleggel rendelkező csapat, ha pedig még több helyet kell betölteni, akkor a legjobb 14. jön az NB III-ból, ez az SBTC.

Ezek tudatában inkább valamikor az Eb végére várható csoportbeosztás, hiszen még a mezőny sem teljes. Még szerencse, hogy lesz, ami elterelje a figyelmünket a klubfociról!