Csúcsrangadó és a legalsó szint egyszerre a kupában

Sajnos a Kerülettel nem tudtam érdekes túrára menni a Magyar Kupa első körében, viszont a kupahétvégén kijutottam a - papíron - legalacsonyabb szintű párosításra.

A Kerület–Bicske a Magyar Kupa első fordulójának csúcsrangadója volt, hiszen ugyan több párosításban is két NB III-as klub találkozott egymással, de itt egy tavalyi ezüstérmes és egy tavalyi negyedik került össze, ez volt a csúcs. Mondjuk a színvonal tekintetében ebben nem vagyok biztos, de nyilván a tét volt túl nagy!

Az utóbbi évek lebonyolítási rendje szerint 144 csapattal rajtol a Magyar Kupa, két körig csak az NB III-as és annál alacsonyabb szintű csapatok játszanak, utána jönnek a profik, a harmadik körben velük kiegészítve lesz 64 csapat (azaz 36-an jutnak el az első két osztálynál alacsonyabb szintről eddig). A Körösladány és a Haladás megszűnése miatt a Balatonalmádi és a Duna SK játék nélkül továbbjutott, ami a fővárosi klub esetében nem kis dolog: ment egy kört egy BLSZ IV-es, azaz hetedosztályú klub a kupában, ilyen se tudom, volt-e már (igaz, még BLSZ III-asként vívta ki a kupaszereplés jogát az együttes, de a szezon végén kiesett). A Diósd és a Lovászhetény nem tudott kiállni, így még kettővel csökkent a párosítások száma, a Fadd és a Somogysárd pedig megintcsak játék nélkül továbbment.

Végül tehát 68 párharcra került sor augusztus 3-án és 4-én. A 136 klub között kettő hatodosztályút (Szakonyfalu - Vas és Inter 04 - Budapest) találunk, közülük a fővárosi Inter az ötödosztályú, azaz megyekettes Pátkát kapta. Ez volt az egész párharc legalacsonyabb szintű párosítása, hiszen a másik megyehármas egy megye I-es ellenfelet kapott (a Mezőörst, mely 22–0-ra (!!) győzött ellene) - de két megyekettes sem került össze, szóval ennek a roncsderbinek semmi sem ért a közelébe!

A Kerület szombaton fogadta a Bicskét - ez volt kb. a lehető legrosszabb sorsolás, amit el tudtam képzelni az első körre: jól ismert ellenfél, akivel a bajnokságban is együtt szerepelünk, hazai pálya és ráadásul elég erős csapat ahhoz, hogy ki is ejtsen. Én vidéki túrákat akarok a kupában, nem ezt! Mondjuk legalább a továbbjutás megvan, ez nem kis eredmény: 1–0 után sokáig kilátástalannak tűnt mindkét csapat támadójátéka, majd a Bicske egyenlített és az utolsó 20-25 percben egyértelműen uralta a meccset, de gólt nem szerzett. A baljós előjelek ellenére a hosszabbításban sokkal jobb volt a Kerület: Árva legelején és a legvégén szerzett fejesgóljaival 3–1 lett ide, bizakodva várom a következő ellenfelet, aki egyébként a poszt nagyobb részében megénekelt párharc győztese is lehet akár!

Az Inter 04 vasárnap 19 órától fogadta a Pátkát, ez volt a kupaforduló utolsó meccse, és mint írtam, a legalacsonyabb szintű párosítás is egyben. A budapesti együttes a Budapest-kupa elődöntőseként került ide, már ezzel az eredménnyel félig-meddig történelmet írva, hiszen baromi ritkán jut el a budapesti elődöntőig BLSZ III-as csapat. Ugyanígy a Magyar Kupa főtábláján is ritkán látunk ilyet, bár nem példa nélküli a dolog, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Duna SK jelenléte a mezőnyben. A Duna SK idejutása amúgy vicces: a nyolc között esett ki a csapat egy hazai 11–1-es (!) vereséggel a SZAC ellen, viszont Budapestről hatan indulhattak a Magyar Kupában, így még egy helyosztót is játszhatott a csapat a BLSZ II-es MLTC (akit egy 3–3-as iksszel az Inter ejtett ki) ellen. Ez 0–0 lett, így alacsonyabb osztályúként a Duna SK jutott el a kupáig, ahol ellenfele megszűnésével már ment is egy kört. Egyszerűen tökéletes!

A Pátka megyei másodosztályúként eljutott a Fejér megyei kupa elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes Sárbogárd állította meg. Az elődöntővel viszont sikerült kivívnia a Magyar Kupa főtábláját - így jött tehát össze ez a remek kis párosítás, amivel tulajdonképpen mindkét csapat óriási lehetőséget kapott a sorstól. 

Vonakodtam vasárnap este kicsit az Inter–Pátkán, végül rászántam magam erre a csodás derbire. Pár perc késéssel érkeztem az éppen gyepcsere alatt álló BVSC-pálya melletti műfüvesre, ahol kemény biztonsági intézkedésekbe botlottam - oldalt kellett választani, a kispadok egyik fele a hazai, a másik a vendégszektor volt. Természetesen a fővárosiak mellé álltam, főleg, hogy az Inter 04 székhelye Óbudán van papíron. Érdekesség, hogy papíron INTER04 a név, az MLSZ annak idején nem engedte az idegenszó bejegyzését (ami az Internazionale és a Schalke 04 neveiből állt össze), ezért hivatalosan egy mozaikszó a csapatnév. Nem is akármilyen mozaikszó amúgy: Ifjúsági Nagypályás Torna Egyesület Részesei. 

Némi meglepetésemre egész sok nézőt találtam a meccsen, persze zömmel rokonokat és korosztályos labdarúgókat érdekelt rajtam kívül a kupameccs, de ebből simán összejött 50-100 néző, azt nem tudom, a pátkai oldalon mennyien voltak, de az Internél 20-30 ember simán volt. 

Az első félidő egyértelműen az Interé volt, az első negyedórában a vezetést is megszerzete a csapat egy kiugratást követően, de előtte is volt egy-két helyzete a hazaiaknak. A gól után a Pátka kezdett nyomni, aztán a félidő utolsó 10-15 percében ismét az Inter játszott veszélyesebben, egy kapufát sikerült összehozni, egyszer pedig egy az egyben vezették a labdát a kapusra, de kimaradt a ziccer. A szünetre 1–0-val mentek a csapatok.

A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, meg a Pátka is összeszedte magát, mégiscsak egy osztállyal magasabban szereplő klub, mint ellenfele: már rögtön a második játékrész elején egy öngóllal egyenlítettek a vendégek, majd egy szép tekeréssel már a vezetést is megszerezték. Az Inter egyenlítése nem volt benne a játék képében, bár hátrányban már kezdeményezőbb volt a hazai csapat, de igazán nagy helyzete nem volt. Bezzeg a Pátka egy könnyű 11-eshez jutott: olyankor rúgta fel a csatárt az Inter egyik védője, amikor talán már mindegy lett volna, nem láttam reális esélyt arra, hogy azt a labdát el lehet érni ezen a szinten úgy, hogy abból lövés vagy beadás legyen. Jogosnak tűnt a büntető, értékesítette is a Pátka, 1–3.

A hajrában egy szöglet utáni kavarodás végén született meg a negyedik pátkai gól, talán ez is öngól volt, nem látszott jól. Az utolsó pillanatokban a szépítés még összejött az Internek, de több már nem, 2–4 lett a vége. Egy kis kakaskodással, lökdösődéssel zárult a találkozó, de szerencsére nem lett belőle komolyabb balhé.

Nagy eredmény ez a Pátka SK számára, ráadásul kis szerencsével kaphat a klub megyekettes ellenfelet is akár, hogy még tovább menetelhessen. A vendégek ünneplése Rákosrendezőn is hallatszott még, miközben sétáltam haza.

A poszt elején említettem a 22–0-t, volt még egy 0–19 a Hidasnémeti–Tiszafüreden szombaton, míg vasárnapra egy 1–16 jutott a Bábolna-Sopron meccsen, a Szekszárd pedig 12–0-ra nyert Himesházán. Komolyabb meglepetés talán csak egy volt, a Nagyatád simán, 3–0-val kiverte a tavaly még NB II-es Siófokot. A megye I-es élcsapat Dunavarsány kiejtette 2–1-gyel a friss feljutó NB III-as Gyulát, a többi párharcban az azonos ligában, vagy magasabban jegyzett együttes jutott tovább.