Stadionavató helyett budai hopperkedés

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.

Kupahétvége van mögöttünk, ez mindig sok eseménnyel jár. Szombaton viszont családi elfoglaltságok miatt csak este értem rá meccsre menni, így kimaradt az ESMTK csodálatos győzelme. Viszont már előre be volt tervezve este 7-es kezdéssel a TF - 43-as Építők BLSZ-es bajnoki. Maga a párosítás annyira nem izgalmas, a helyszín már annál inkább!

Eredetileg a Dr. Koltay Jenő Sportközpontba volt kiírva a találkozó, mi is ezért néztük ki négyen - ez a Testnevelési Egyetem új sportközpontja, így egyben a TF új stadionja is, ahol ez lett volna az első tétmeccs. Igen, volna, ugyanis végül másik helyszínen rendezték meg a találkozót. Hogy miért, az kérdéses, a pálya ugyanis már rég kész, a hétvégén még a kincstári sportlapban is címlapos, hosszú cikkben írtak az átadásról. A focipályára csak egy mondatot szenteltek, így nem tudni, mikor veszi birtokba a BLSZ I-es klub, és azt sem, miért maradt el a stadionavató.

Szerencsére azonban még ennél is izgalmasabb új helyszínt találtak a mérkőzésnek! Szerda-csütörtök vette észre a kis blaszos groundhopper közösségünk egyik tagja, hogy nem a TF új stadionjában lesz az előzetesen kinézett stadionavató. Az új helyszín: Vasas Pasaréti Sportcetrum, vagyis a pasaréti Vasas-pálya, esetleg BBTE-pálya. Ez már valami!

Nagyon megörültem az új helyszínnek, ugyanis magát a sporttelepet régóta ismerem, még munkahelyi focin is jártam az egyik kispályáján, viszont bajnokit ritkán rendeznek ott, oda kijutni egy tétmeccsre nagy fogás, ráadásul megint Budán juthatok ki egy eddig nem avatott pályára.

A pálya eredete egészen régre nyúlik vissza: első használója az 1875-ben alapított BBTE, vagyis a Budapesti (Budai) Tornaegylet volt, ez a klub 1948-ig működött, a kommunista rezsim betiltotta. Ebben az évben került a Vasashoz a sporttelep, ezt elsősorban utánpótlás nevelésre használja a labdarúgó szakosztály, de ez a klub atlétikai központja. A rendszerváltás óta több BLSZ-es klub is használta a pályát - Budai XI., BÜSKE, II. kerületi UFC, Pénzügyőr -, sőt, a Pénzügy még az NB III-ban is játszott itt néhány meccset. Az utóbbi években azonban rendszeresen nincsenek itt bajnoki- vagy kupameccsek, a Vasas ifjoncai használják a pályát, és néha mások is kényszerből - mint most a TF SE.

A Vasas pasaréti pályája a Körszálló közelében, a János kórháztól néhány perc sétányira található a Pasaréti út elején - egyébként öt buszmegálló és egy kis séta tőle a másik pasaréti grund, a Pénzügy-pálya. Bár van kocsma a közvetlen közelében is, mi az alapozást a méltán híres Pikk Dámában tartottuk, ám sajnos a Soproni IPA most meg sem közelítette azt a szintet, mint tavaly májusban. Belépő természetesen nem volt a BLSZ I-es bajnokin, ám sajnos büfé sem - az első félidőre még kitartott a dobozos Pilsner, amit hoztam, a második már száraz volt.

A pályára a Vasas klubépületén át lehet bejutni, kicsit lépcsőzni is kell, közben több korosztály tablóját is megnézhetjük - így például a még gyermek Rabatin Ricsit vagy Kirják Henriket is meg lehet találni a közelmúlt Kerület-játékosai közül. Kiérve az épületből csodálatos panoráma fogadja az embert (lásd a fenti kép), járnék ide meccsre gyakrabban is!

Sem a hegyekben, sem a budai tájban nem gyönyörködhettünk sokat, a 19 órás kezdés azt jelentette, hogy nagyjából az első félidő közepétől sötétben ment a buli - nyilván világítással -, így a meccsel kellett szórakoztatni magunkat. Ez sikerült, bár az első félidő nem a jó színvonalról, sokkal inkább a kemény belépőkről és a feszültségről szólt!

Nagyjából húsz perc elteltével kialakult egy komolyabb kakaskodás is a lelátó előtt, több percig állt a játék, de végül kettő sárgalappal megoldotta a szituációt a spori - talán a túlzott játékvezetői engedékenységnek is köszönhető, hogy az első félidőben nem volt kiállítás. A szünetig azért öt sárgát így is sikerült kiosztani.

Már-már esszenciális blasz, de egy (páros) kiállítás azért még elfért volna a tökélyhez.

A második játékrész már nem volt olyan feszült, és míg a mérkőzés első 25-30 percét a hazaiak irányították, úgy erre a félidőre már állandósult az Építők mezőnyfölénye. Ez a 78. percre érett góllá, egy szöglet utáni szép fejessel szerzett vezetést a 43-as Építők. Gyorsan le is zárták a meccset a vendégek, a 81. percben egy gyönyörű lövéssel 0–2-re módosult az állást.

Az utolsó bő tíz percben alig-alig tudott veszélyezteti az immár TFSE - 11Teamsports néven futó hazai együttes, egy kapufán csattanó szöglet volt a maximum már a ráadásban. A lefújást követően a Jaromírban vezettünk le, sör szempontjából ez volt a nap csúcsa - amit meg is érdemeltem, mert egyébként bicóval abszolváltam a túrát, ráadásul odafelé a hegyen át. 

Nem azt mondom, hogy nem ittam jobb sört ennél, de ez tényleg jutalom volt a nap végén.

Kupahétvége lévén nem hagyom ki a posztból a Kerület–Diósgyőrt, de sokat tényleg nem szánok erre, hiszen tévés meccs volt, látta mindenki, aki akarta. Nagy pozitívum, hogy először a szezonban sikerült hellyel-közzel megtölteni a hazai oldalt, és szintén először a szezonban értelmezhető vendégtáborral találkoztunk. Szurkolásban is magasabb szintet képvisel a Diósgyőr, de ott inkább sikerült felvenni a versenyt velük, és tudtunk úgy kiabálni, hogy csak magunkat halljuk. Ezzel szemben a pályán sajnos ijesztően nagy volt a különbség, engem főleg az lepett meg, mennyivel gyorsabbak a vendégek - ilyen iramot utoljára talán a bolgár-magyaron láttam élőben. Csak akkor a pénisz jobbik oldalán voltam. 

Ez azért nem harmadosztályú látvány!

A két óbudai gólnak lehet örülni, és nagy kár a peches öngólunkért, mert a hat bekapott gól már kicsit sok. Ennek ellenére nincs miért szégyenkezni, a Kerület nem ölte a játékot, és két osztállyal magasabban jegyzett ellenféltől kapott ki négy góllal. Benne van, a lényeg a bajnokság, lehet folytatni a veretlenségi szériát!